A laikusok által elkezdett újraélesztések 60-65%-ban sikeresek, ezért fontos, hogy merjünk cselekedni vészhelyzet esetén. Arról, hogy mégis hogyan nyerjünk mindehhez bátorságot, Tim Attilával, az Országos Mentőszolgálat debreceni állomásának sürgősségi szakápolójával beszélgettem.
Bucsi Bernadett: 26 év van mögötted, 1993 óta teljesítesz szolgálatot Debrecenben. Miért különleges számodra a szakmád?
Tim Attila: Mi, mentősök először találkozunk a bajbajutottal, miénk az első ellátás. Minden napunk más, izgalmas kihívásokkal teli. Ott vagyunk akkor, amikor egy ember a világra jön, és akkor is, amikor elindul arra az útjára, ahová muszáj egyedül mennie. Azt hiszem, a hivatásom nagyon nagy tisztesség.
BB: Nemcsak csinálod, hanem tanítod is, hiszen az Életmentő előadás a debreceni Babavilágban! program keretében leendő anyukákat segítesz abban, hogy megtanulják kezelni az esetleges baleseteket. Mit lehet tenni azért, hogy a szülők legyőzzék a félelmeiket?
TA.: Először is higgadtan kezelniük a kialakult vészhelyzetet, mert azzal nem segítenek (sőt, alkalmasint ártanak), ha a tehetetlenségtől kétségbeesnek. A félelem legyőzésének egyik nagyon jó módja lehet, ha részt vesznek olyan oktatáson, melynek során megismerhetik a vészhelyzetekben való tennivalókat. Ha szakembertől tanulnak el gyakorlatokat, akkor szükség esetén felismerik a vészhelyzeteket, és képesek lesznek bátran alkalmazni a tudásukat.
BB: 7 év alatt 6 babát mentettél meg. Számodra az életmentés a hétköznapok szerves része. Mégis, elmondható az, hogy ez a 6 eset, amikor kisgyermeket mentettél, más volt?
TA: Félreértés ne essék, nem én mentettem, hanem a szülők. Azok a szülők, akik részt vettek az oktatáson és merték abban a helyzetben alkalmazni azt, amit megtanultak. Természetesen nagyon jó érzéssel tölt el, ha tudom, hogy egy kisgyermek esélyt kap egy hosszú és tartalmas életre a sikeres mentésnek köszönhetően.
BB: Mennyire nehéz elsajátítani azokat az alapokat, amik a nyugodt mindennapokhoz vezethetnek?
TA.: Röviden: semennyire sem. Az előadások nyelvezete a laikus elsősegélynyújtók számára íródott, azok is megértik, akiknek semmiféle egészségügyi képzettsége nincs. Az előadás anyagát sok képpel, videókkal illusztráljuk a könnyebb megjegyezhetőség érdekében. Az elsősegélynyújtás lépései egyszerűek, eszközt nem, vagy alig igényelnek, bárhol és bármikor alkalmazhatóak. Az előadás végén lehetőség van úgynevezett fantom segítségével gyakorolni az újraélesztést, mely teljesen élethű. Ez az előadás közvetlen, ha bárkinek bármikor kérdése merül fel, azt felteheti. Sőt arra is lehetősége van a látogatóknak, hogy igényük szerint, akár többször, térítésmentesen beüljenek a következő előadásra is. Itt szeretném megköszönni az előadássorozat értelmi szerzőjének és a helyszínt biztosító Babavilág Áruház vezetőjének, Kissné Panninak és kollégáinak azt, ahogyan évek óta töretlen lelkesedéssel szervezik az előadásokat.
BB: Mi jelenhet veszélyt a gyermekre otthon? Mire érdemes különösen odafigyelni?
TA: Mindenre. Minden állapotváltozásra. Mivel a bajt legjobb megelőzni, próbáljunk meg kiiktatni a lakásban minden olyan körülményt, ami balesethez vezethet. Például ne hagyjunk elől vegyszert, gyógyszert, amihez hozzáférhet a gyerek. Alkalmazzunk „gyerekbiztos” védőeszközöket (sarokvédő, gyerekzár, stb). Amit kifejezetten fontos megtenni a szülőnek, hogy ne csak tiltson bizonyos dolgokat a kicsitől, hanem magyarázza is el neki azt, hogy mit, miért nem szabad. Soha, egy percre se hagyja magára a gyermeket, még akkor sem, ha teljes biztonságban hiszi! A szülőnek a gyermek korának egyéni sajátosságai szerint kell fókuszálnia a figyelmét, hiszen eltérő egy újszülött, és egy nagyobb gyermek esetében a veszély. Újszülött- és csecsemőkorban a bölcsőhalál és a légzészavarok különböző fajtái, a fejletlen immunrendszer miatt gyakoribb fertőzések merülhetnek fel, míg idősebb gyereknél már a balesetek, mérgezések jellemzőek, vagy a légzőrendszeri problémák vezethetnek vészhelyzethez.
BB: Ha mégis megtörténik a baj, mi az, amit soha nem szabad, és mi az, amit azonnal meg kell tenni?
TA: Soha nem szabad pánikba esni, soha nem szabad hezitálni. A kialakult vészhelyzetet azonnal a legjobb tudás szerint kell kezelni, és segítséget kell kérni. Az Országos Mentőszolgálat a nap bármely szakában elérhető. Ha a legrosszabb bekövetkezik és a gyermekünk légzése, keringése megáll, nem a segítségre kell várni, azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést! Ha valamilyen légúti idegentest részben vagy teljesen elzárja a levegő útját, hezitálás nélkül el kell távolítani azt. A mentősök telefonon tudnak segítséget nyújtani az ellátásban, addig, amíg a mentő megérkezik a helyszínre.
BB: Az elmúlt időszakban fókuszba került az, hogy merjünk cselekedni, ha bajbajutottat látunk. Akadtak hírességek is, akik az ügy mellé álltak. Mit gondolsz, miért fontos beszélni a témáról?
TA: A „mentési lánc” miatt. A felismerés-segélykérés-elsősegély-mentőellátás-szállítás alatti kontroll- definitív ellátás első 3 eleme, tehát a lánc FELE a laikus elsősegélynyújtó kezében van. Mint tudjuk, minden lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme. „Életbevágóan” fontos, hogy a rosszullétet, balesetet követően mielőbb megtörténjen a megfelelően alkalmazott elsősegélynyújtás. Nemzetközi statisztikák bizonyítják, hogy a laikusok által elkezdett újraélesztések 60-65%-ban sikeresek.
BB: A segítségnyújtás nagy felelősségvállalással jár. Mi a tapasztalatod, miben másabb az emberek hozzáállása, ha tudják, gyermekélet megmentéséről van szó?
TA: Valóban egyfajta felelősségvállalással jár az elsősegélynyújtás, de ez nem tántoríthat el senkit a segítségnyújtástól. Egy gyermek betegsége, balesete, fájdalma mindig nagyobb érzelmi hatással van és nagyobb empátiát vált ki a környezetéből, legyen szó a saját, vagy más gyermekéről. Ilyenkor azt hiszem, mindenki igyekszik magából a 120%-ot kihozni. Egyrészt azért, mert emberek vagyunk, másrészt törvényi kötelességünk is segítséget nyújtani, melynek elmaradása felelősségre vonással járhat.
BB: Mi a legnagyobb különbség a felnőtt és gyermekmentés között?
TA: A legnagyobb különbség az, hogy minden gyermekkori szakasznak megvan a saját jellegzetessége, mind kórlefolyás, mind az elsősegély lépéseit tekintve, tulajdonképpen az első miatt különbözik a második. Máshogy kell újraéleszteni egy csecsemőt, egy kisgyermeket, egy nagyobb gyermeket és egy felnőttet is. Ám ezek a különbségek nem túl nagyok, a laikusok számára oktatott elsősegélyben igyekszünk minél közelebb hozni ezeket egymáshoz.
Bucsi Bernadett








Hozzászólások