Azt a Mamma mia! Sose hagyjuk abba című film óta tudjuk, hogy Ol Parker rendező nagyon tud helyszínt választani. A festői görög sziget, Kalokairire után most, a legújabb alkotásában, az októberi magyar mozikínálat vélhetően leginkább közönségbarát Beugró a Paradicsomba című filmjében ugyanis nem máshová, mint a csodálatos Balira látogathatunk el a sztorit követve. Na meg a fantasztikus színészgárdában gyönyörködve, amelynek összeválogatásában a rendező szintén jeleskedik.
A rendkívül népszerű Abba-film után ugyanis, amely például a csodálatos Meryl Streepnek, Chernek vagy Pierce Brosnannak is testhezálló szerepet kínált, a mostani, valóban paradicsomi körülmények között játszódó alkotás ismét színészlegendákkal szolgál: jelen esetben Julia Roberts és George Clooney alakításában merülhetünk el.
Akik, meg kell hagyni, ugyanolyan gyönyörűek, mint mondjuk a Micsoda nő! vagy a Vészhelyzet idején voltak, de a lényeg talán a most is rendkívül vonzó külsejük mellett sokkal inkább az a könnyed elegancia, az a végtelen profizmus, amit a most rájuk osztott szerepeikben (is) közvetítenek.
Egy, már rég elvált házaspárt játszanak, Georgiát és Davidet, akiknek egyetlen lánya, a jogi karon épp diplomát szerzett Lily (Kaitlyn Dever) az egyetemi éveit – mielőtt Los Angelesben munkába állna – Balin igyekszik kipihenni. Ahol az első adandó alkalommal beleszeret egy hínártermesztéssel foglalkozó família igen sármos és korban hozzá illő fiába, Gedébe (Maxime Bouttier), és a szüleit már csak arról értesíti, hogy pár nap múlva hozzámegy a fiúhoz, ezért kéri őket, hogy utazzanak ki hozzá a szertartásra.
A kész tények elé állított szülők azonban korántsem ilyen jövőt szánnak/szántak a lányuknak. S feltett szándékuk, hogy elutazván Balira, megakadályozzák a lányuk esküvőjét. Az eddig leírtakból talán azt gondolhatnák, hogy a sztori elsősorban a lányról és a vőlegényéről fog szólni, de ez korántsincs így. Sokkal inkább szól a szülőkről, akiknek – legalábbis most már így látják – az egyetlen helyes döntésük Lily volt, egyébként az egész kapcsolatuk a kezdeti – rövid – fellángolást leszámítva maga volt a katasztrófa.
Ráadásul Lily döntése még inkább felszínre hozza a régen elvált pár állandó, válásuk óta is folyamatosan meglévő konfliktusait, azért is, mert Lily anyja, Georgia lánya döntésében önmagát látja viszont: hisz annak idején ő is a férje miatt hagyta veszni ígéretes karrierjét, s most, félelmetes módon, a Balin való letelepedéssel mintha a lány is erre készülne…
Nyilván nem fogom részletezni, hogy az egymást látszólag ki nem álló Georgia és David miféle terveket sző a lánya esküvőjének meghiúsításához. Mert azt a filmből úgyis megtudják. Inkább valami olyasmire hívnám fel a figyelmet, ami ezt a könnyed, szórakoztatni kívánó mozit mégis úgy megfűszerezi, hogy csak ámulunk és bámulunk. Ez pedig George Clooney és Julia Roberts párosának olyasfajta játéka – véleményem szerint a rendező nekik szánt jutalomjátéka -, amely a fent említett elegancián és profizmuson kívül még valami – valami nagyon meglepő – dolgot tartogat. Az öniróniát és az arra való képességet.
Ez a két színész itt ugyanis úgy képes alakítani ezt az ötvenes éveiben járó szülőpárt, hogy közben képes nevetni önmagán: képes a korral járó korlátait felismerni, képes azokon szórakozni, s ezekkel együtt élve képes élni, boldognak, önfeledtnek lenni. Ajánlom figyelmükbe például azt a bárjelenetet, ahol – amikor a DJ bejátssza nekik a fiatalkoruk zenéjét – önfeledten, ám egykori és mai önmagukat egyként kifigurázva táncra perdülnek. Mert az valami zseniális.
Az pedig külön öröm, hogy a rendező itt nem él egy, az ilyesfajta sztoriba máskor, másnál „beleerőltetett” szüzséelemmel: a Lilyt Balira elkísérő gyönyörű, de szingli barátnőt, Wrent (Billie Lourd) – szerencsére – itt nem akarja felszedni a még mindig sármos Lily-apuka. Mert itt David Wrent is a lányának tekinti, és apja helyett is figyel rá. Ami tényleg nagyon jóleső érzést vált ki a nézőből.
Szóval, ha vérprofi, minden hencegéstől, nagyzolástól mentes alakítást szeretnének látni a vásznon – és persze közben önfeledten szeretnének szórakozni az egyébként kellemesen kiszámítható sztorin -, akkor irány a mozi: a Beugró a Paradicsomba a debreceni Apolló moziban is repertoáron van.
Gyürky Katalin
Hozzászólások