A fenti mondatot hirdeti az 1980. április 6-án megjelent Hajdú-Bihari Napló, amely mindenképpen erőteljes kijelentés az akkor még hazánkban fejletlennek számító ágazatról.
A napokban a szerkesztőségben kezünkbe akadt az 1980. április 6-i Hajdú-Bihari Napló egyik példánya, és a 42 évvel ezelőtti híreket olvasgatva realizálódott bennem, hogy mennyit is változott a világ, mennyire sokat fejlődött minden. Természetesen volt az újságban hirdetés, gyászjelentés, illetve az egészségügyi világnap alkalmából a dohányzás károsságáról szóló figyelemfehívásnak is helyet adtak, de április apropóján József Attila is színteret kapott. Mégis, ami igazán felkeltette az érdeklődésem, az egy napjainkban már csak nosztalgikusan érdekes, de akkor hatalmas volumenűnek számító beszámoló:
„1980. június 30. nagy nap lesz — remélhetően — a Magyar Gördülőcsapágy Művek történetében. Legalábbis azok számára, akik szívükön viselték a vállalat szervezési, adatfeldolgozási, információszolgáltatási — azaz: a számítástechnikai alkalmazásokkal kapcsolatos — gondjait.”
kezdődött az említett újságcikk.
Tehát ha minden jól alakult, 1980. júniusában az MGM hivatalosan is fejlett számítástechnikai eszközöket vehetett birtokba. Az ügy örömtelisége mellett azonban bonyolultabb kérdéseket is magával vonzott, hiszen egy ilyen nagyságú fejlesztéshez modern környezetet kellett biztosítani.
Alapvető elvárásnak számított a speciális falburkolat, álmennyezet, hőelnyelő üveg, klímaberendezés biztosítása, hogy az oly’ régen várt számítógép megfelelően tudjon működni – ezek azonban a példány megjelenésekor még nem álltak rendelkezésre, sőt még el sem hagyták a gyártó üzemek műhelyeit.
Aggodalomra azonban semmi ok nem volt, hiszen a felszerelés hiányától eltekintve a Magyar Gördülőcsapágy Művek már kitűzte a célját: ott bizony számítógéppel kezdik a munkát 1980. hetedik hónapjában.
„Ha törik, ha szakad, ennek a gépnek dolgoznia kell a félév utolsó napján — mondta találkozásunkkor Bereczki István (a MGM szervezési főosztály vezetője).”
így hivatkozott Görömbölyi László a cikk írója a felmerülő problémák ellenére a publikáció stabil forrására.
Ma már egyértelműen kimondható, hogy számítástechnika nélkül nem sok vállalat működne, hiszen mind a versenyben való pozíciójukat tekintve, mind az információ áramlásának lassítása miatt hátrányban lennének versenytársaikkal szemben. 1965-ben a csapágygyárban azonban leginkább a gazdaságos termelés lehetősége terelte a vezetőket a számítástechnika kihasználásának kérdése felé.
Ezt az elhatározást rengeteg előkészület és néhány kisebb változás előzte meg: gyorsabbá és pontosabbá tették az adatfeldolgozást, aztán később a termelésirányításhoz kapcsolódó részfeladatok megoldásán dolgoztak. Az üzemnek tehát 1980-ig nem volt saját számítógépe, a feldolgozásokat, számításokat bérmunkában végeztették – nem kevés kiadással.
1979-ben 9 millió forintot fizetett ki a vállalat a bérmunka tevékenységére.
Az MGM eljutott ahhoz a fejezethez, amikor a saját gép hiánya a fejlődés gátjává vált. Ezt a problémát már 1973-ban is megpróbálták orvosolni: a gyár rekonstrukciójának kezdetén a termelőberendezések korszerűsítése mellett alapvető igény volt a számítóközpont megteremtésére.
A tőkés országokból érkező szerszámgépek ára azonban időközben rohamosan növekedett, így — azért, hogy a beruházásra szánt összeg ne emelkedjék korlátok nélkül — bizonyos berendezésekről le kellett mondani. Ezek közé tartozott a számítógép is. (…) Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy 1978-as árajánlat szerint egy, az MGM igényeit kielégítő számítógép nem került volna többe a teljes beruházás költségének egy százalékánál.
fogalmazta meg Görömbölyi László köntörfalazás nélkül a tényeket.
Körvonalazódhat a kérdés, hogy akkoriban mennyi lehetett az annyi egy számítógépért, és hogy pontosan mit is tudott, hogy szükségesnek látták beszerzését.
Itt jött képbe a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézet, akiknek – mivel két új R—22-est kaptak – feleslegessé vált egy ötéves R—30 típusú számítógép. Feleslegessé vált, de nem ingyen adták.
Szerződésben megállapodtak, hogy az MGM (Magyar Gördülőcsapágy Művek) részletben fogja megvásárolni a KGM-től (Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézet) az említett R–30 típusú számítógépet. A szerződés lényege:
„Az R—30-as közös üzemeltetési gépként működik az MGM-ben, gyári feladatok megoldását szolgálva, aminek fejében a csapágygyártó üzem havi ötszázezer forintot fizet a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézetnek.”
„1981. december 1-én pedig (összesen 11 millió forintnyi törlesztés kifizetése után) a gép az MGM tulajdonává válik. A debreceni gyár tehát a szükséges átalakítások, valamint az azokat magával vonó beruházások költségét is beszámítva összesen az új gép beszerzési árának körülbelül feléért jut korszerű eszközhöz.„
Ez valóban gazdaságosnak hangzik, azonban tekintsük át pontosan mit is tudott ez a 11 millió forintos számítógép.
A 256 Kbyte kapacitású központi egységebe hat, egyenként 7,25 Mbyte kapacitású mágneslemez-, valamint négy mágnesszalag-egység tartozik. Két gyorsnyomtató szolgál a gép által szolgáltatott adatok megjelenítésére, valamint kártyalyukasztó és -olvasó, és lyukszalag-olvasó és -lyukasztó is erősíti a számítógép tudását.
Az ár – tudás arány egyszerre hat égbekiáltóan soknak és fejletlennek a mai viszonylatokhoz képest.
A számítógép érkezéséig viszont valószínűleg probléma-elhárításból álltak a vállalat mindennapjai, hiszen ahogyan a cikk írója is fogalmaz:
„Az elkövetkező hónapok alatt igen sok gondja lesz a számítógép működéséért, működtetéséért felelős szervezési főosztály vezetőjének.”
Kettő fontosabb problémával kellett szembenézni:
- a megfelelő felkészültségű számítógépes szakemberek jelenleg üres helyeit minél hamarabb fel kell tölteni
- meg kell oldani az eddig bérmunkában elvégzett feladatok, programcsomagok adatátvitelét
A fejlődéssel kapcsolatos felkészületlenség és az abból adódó akadályok miatt bennem olyan hatást kelt ez az írás, mintha lenne is számítógép meg nem is. Mintha egyszerre lenne a számítógép minden vágya a vállalatnak – hiszen itt hever előttem 40 évvel ezelőttről egy nagy horderejű beharangozó publikáció – és mintha ez mind csak vágyálom lenne, és a gyakorlatban konkrétan semmilyen jel nem utalna arra, hogy egyáltalán lehetséges a számítógép léte az intézményben.
Természetesen a kor elvárásainak megfelelően megvalósult a számítógép vételezése, ami a felkészületlenségből adódó problémáktól eltekintve, hosszútávon mindenképpen nagy volumenű, modern fejlesztésnek számított.
Az Arcanum segítségével megtaláltam egy hét évvel későbbi, azaz pontosan 1987. február 17-i példányt, ahol már az R–30-as gépet váltó IBM 4361-es gépről értekeznek.
„Éppen, egy fél éve, 1986 augusztusától működik a Magyar Gördülőcsapágy Művekben az az IBM-számítógép, amely az elavult R–30– ast váltotta fel.”
Az R–30-ast hat évvel később, 1986-ban váltotta le az MGM, mivel a Számítástechnikai Tárcaközi Bizottság és a Magyar Nemzeti Bank elfogadta a vállalat által benyújtott pályázatot, így az ezt megelőző év májusában már alá is írták a lízingszerződést.
A szerződés három IBM-számítógépről, 75 terminálról, 19 mozaiknyomtatóról és azok tartozékairól, kiegészítő eszközeiről szólt.
A korszerűbb gépek egyértelműen drágábbak, az újság pedig nem kertelt — így írtak a korszerűsítés anyagi oldaláról:
„Az egymillió dollár értékű konfiguráció — magyarul talán úgy mondhatnánk: számítástechnikai berendezések együttesen 155 százalékos lízingdíjának túlnyomó részét az első három évben, kisebb hányadát további négy év alatt kell kifizetnie az MGM-nek.„
Debrecenben helyezték el a három gép közül a 2 Megabyte-os operatív tárral és 840 Megabyte-os mágneslemez háttértárral rendelkező gépet, amelyhez 48 terminált kapcsoltak hozzá. A másik két S 36-os típusú gépet Diósdon és Budapesten, 10 és 17 terminállal helyezték üzembe. A három gép összekapcsolásával egy évvel később kívánták megvalósítani az egységes vállalati szintű elektronikus információrendszer kialakítását.
„A vállalat egységeiben elhelyezett terminálokon keresztül kerülhettek közvetlen kapcsolatba a felhasználók a központi géppel, ami egyrészt felgyorsította az információáramlást, valamint egyszerűbbé és célszerűbbé teszi az adatfeldolgozás folyamatát.„
A ’87-es tervek szerint 1990-re kialakul a vállalat egészében a termelésirányítás számítógépes rendszere.
„Az MGM a gépekkel együtt bérbe vette a 12 modulból álló COPICS — távadat-feldolgozásra orientált termelésirányítási és információs rendszer — elnevezésű IBM szoftver hat egységét, amelyeket folyamatosan „élesztenek”.”
Az 1980-ban szinte végeláthatatlannak tűnő számítógép beszerzést és aktiválást hat évvel később csupán egy hétvége alatt lebonyolították:
„Az elavult R–30-as korszerű IBM-re cserélése mindössze egyetlen hét végét vette igénybe (…) pénteken még az R-30-ason dolgoztak, hétfőn reggel pedig már az IBM-en indítottak (a korábban máshol működő hasonló gépeken már előkészített) programcsomagokat.”
Így hódított teret a számítástechnika első, fejletlen fázisa Debrecenben, majd ebből a kezdetleges szakaszból kitörve olyan fejlődésen esett át, hogy a 21. századra a mindennapok szerves részét képezi – kiváltképp a vállalatok életében.
Hozzászólások