A napokban egy férfira lettem figyelmes, aki a FÓRUM ételudvaránál ült és egy nagy, fehér terítőt hímzett. Először tovább sétáltam. Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi a motivációja. Visszamentem. Így ismertem meg Molnár Istvánt.
– Jó napot! Mit készít pontosan?
– Magyar népi kalocsai hímzéssel díszített terítőt.
– Mennyi idő elkészíteni egy ilyet?
– Úgy négy-öt hónap.
– Máskor is itt szokta készíteni? Az épületben van a munkahelyem, de nem láttam még, hogy itt hímezne.
– Általában a Piac utcán szoktam dolgozni, de most esik, így bejöttem ide. Remélem, hogy nem zavarok senkit.
– Nem hinném. Gyönyörű, amit készít.
– Köszönöm szépen! A mentoromnak fogom adni, aki segít nekem ügyintézésben. Nekem azok nem mennek, pedig még csak 63 vagyok.
– Hol tanulta meg ezt a technikát?
– Még a Kádár-rendszerben. Akkor voltak ilyen gyakorlatok.
– És azóta folyamatosan foglalkozik hímzéssel?
– Igen. Tízéves korom óta.
– Biztosan örülni fognak ennek az ajándéknak.
– Nagyon bízom benne. Szeretettel készül.
– Azt látom. Az látszik.














Hozzászólások