Azt hittem az előző héten a legnagyobb hatással a Kamaszok című Netfix sorozat lesz rám, de tévedtem.
Már a filmsorozat nézése közben megdöbbenve konstatáltam magamban, hogy mennyire nem értjük a gyerekeinket, mennyire másban vannak, mint mi, amikor az említett filmbéli nyomozó csapatot teljesen félreviszi a gyerekek social médiában való kommunikációja. A rendőrt a saját fia világosítja fel arról, hogy mit jelentnek az emojik és a rövidítések. Szóval kedves szülőtársak, csak szólok, nem elég látni a kommenteket, érteni is kell! A filmről spoiler nélkül nehéz beszélnem, de egyet leírhatok, akinek gyermeke van, nézze meg! A vágás nélküli epizódok, a színészek játéka és az egész történetvezetés páratlan, véleményem szerint korszakalkotó film.
Ám a fókuszt pár napon belül elvitte az a darab, amit Debrecenben az oDEon Színház színpadán láttam. A címe: Majd holnap!
Van ebben a városban 11 gyermek, 14-től 18 éves korig, fiúk-lányok, reál és humán beállítottságú, sportos és nem…szóval sokfélék, akik kicsi koruk óta a színház szerelmesei. Hősiesen játsszák a rájuk osztott szerepeket, ha kell majmok, vagy farkasok netán keselyűk a Dzsungel könyvében, vagy háttértáncosok majd főszereplők az aktuális darabokban, és alázattal végzik a rájuk osztott feladatokat.
Ám pár hónapja gondoltak egyet, és elkezdtek írni maguknak egy színdarabot. A tervezéssel párhuzamosan megalapították az E1evenek Társu1atát és nagy erőkkel dolgoztak azon, hogy megmutassák a közönségnek mivel kell megküzdenie egy mai tinédzsernek. Szerdán nyílt főpróbát tartottak, pénteken volt a premier és vasárnap dupla előadással zárták a hetet.
Felső sor balról: Molnár Csenge, Illés Csenge, Becsky Zsófia, Csáki Illangó, László Dóra, Tőzsér Médi, Hamvas Emese Bíborka, Török Illa. Alsó sor balról: Katics Gergely Csongor, Kósa Csaba, Hüse Gergő Ferenc, Nagy Dávid Alex
A darab az őket foglalkoztató mindennapokról szól, az iskolai feladatok, az edzések, a baráti, szerelmi kapcsolatok alakulásáról, a beilleszkedésről vagy épp a kiközösítésről, szinte minden mai kamasz-élethelyzetet megpróbáltak belecsempészni az előadásba. Úgy alakították a karaktereket, hogy a fiatalok magukat, a szülők meg a saját gyermekeiket látják meg a színpadon. Az oDEon játszóhely színpadán ül a közönség is, és a „játékot” testközelből látja, hallja és érzi, az első perctől kezdve velük együtt lélegzik. Olyan rezgések indulnak el az első csengetésre, amik végig feszültségben tartják a nézőket. Szinte hihetetlen, hogy ezt az egészet ők maguk írták és rendezték. Olyan gyerekek, akik maguk is a túlhajszolt középiskolás éveiket tapossák, benne vannak a saját disszonáns életükben a megfelelési kényszeres, villámsebességgel alakuló világban, és a személyes egymásra figyelés háttérbe szorításának fénykorában, nekik van erejük kiállni, megmutatni azt másoknak, hogy kommunikálni nem a telefonon keresztül és nem egymás háta mögött kell. Azt, hogy nem dughatjuk homokba a fejünket, mert a veszélyek (drog, pia, bullying) kettő centiméteres távolságban leselkednek minden egyes gyermekre.
Hihetetlen színházi dramaturgiai eszközöket vonultatnak fel, játszanak a közönség közötti jelenlétükkel, a fénnyel, a hanggal, a művészet nyelvén szabadon kifejezhető képi világgal és mégis önmagukat adják. Pörögnek ezerrel, hadarnak, és biztos, hogy nem mindegyikük lesz színész, mert nem mindenki szupertehetség, de az az erő, az a különlegesség, ami felemeli őket a szemünkben, mindegyikükben ott van.
Hitelesek és csodás az összmunkájuk. Erősek! Együtt egészen biztosan. Hiszem, hogy amit ők kaptak ettől a közösségtől az segít nekik minden más helyzetben való problémakezelésben és az, hogy ők ebből a belső energiából tudnak adni másoknak is, nos az adja ennek a darabnak az erejét, esszenciáját.
Az a helyzet, hogy volt lehetőségem kétszer megnézni. A másodiknál a figyelő szemüvegemet fettem fel, hogy lássam mi történik, ne csak érezzem, hogy objektíven figyeljem őket, és bizton állíthatom, hogy a második még erősebben hatott rám, mert a hiába tudtam, hogy mi fog történni, hogy hol lesz csavar a sztoriban, a záró előadás után is csak meredtem magam elé döbbenten. Újra megcsinálták!
A Jövő tehetségei műsorunkban Csáki Illangóval és Kósa Csabával Tóth Edina beszélgetett:
Az előadást május elején újra műsorra tűzik, érdemes figyelni az oDEon színház oldalát, mert egészen biztosan hamar elkapkodják majd a jegyeket!
Hozzászólások