Karácsonyi történetek Rákász Gergellyel

Bucsi Bernadett: A Rákász Gergelyféle karácsonyi koncert Debrecenben sokaknak magát az ünnepet jelenti. Milyen visszajelzés alapján mondhatjuk ezt el?
Rákász Gergely: A mai kornak megvan az az előnye, hogy az ember karnyújtásnyira van a közönségétől a közösségi médiának köszönhetően. Azonnal visszajelzést kaphat. Én is ilyen szerencsés helyzetben vagyok, végig követhetem kinek, kihez szól a munkám. Debrecenben mindig teltházaim vannak, és a Facebook oldalamon is nagy érdeklődést tapasztalok.
 

Sosem voltam elefántcsonttoronyba mászós muzsikus, mindig azt gondoltam, hogy művésznek és közönségnek együtt kell egy közösséget formálni, amikor találkoznak, és ez nem megy úgy, ha az ember falak mögé bújuk, vagy túl nagy művésznek tartja magát, ezért én nem tettem. Szerintem mindez akkor jöhet létre, ha megfogom a közönség kezét, és együtt sétálok velük a koncerten a klasszikus zene világában. Én úgy hiszem, közösségé formálódtunk a közönségemmel az elmúlt évek alatt. Ha valaki az én koncertemre eljön, tudja, milyen közegbe érkezik. Ez a hozzáállás 15 éve még furcsa volt, a szakmában ellenségességet szült, mára azonban természetessé vált a közeledés a közönséghez. Azt gondolom, a klasszikus zene műfaja megköveteli ezt a típusú érzékenységet, mert, ha nem érintem meg a közönséget, akkor nem jönnek el a koncertre az emberek.
 

RG: Idén is színes, nagyjából 300 évet átölelő műsorral várom a hallgatókat. A december 8-i koncertnek sok aktualitása van. Megidézzük Händelt, lesz Tűzijáték zene; Bach pedig elmaradhatatlan része az estnek. Mivel ebben az évben Rákóczi emlékév van, így körüljárjuk a témát, és megszólal Berlioz Rákóczi indulója is.

Különlegesség lesz Gustav Holst A Bolygók szvitjének két részlete, az égi férfit megtestesítő Jupiter és az égi nő jelképe a Vénusz. Számomra igazán fontos ez a fajta kettőség, ami számos kultúrában megjelenik.

Vivaldi életének tanulmányizásakor tapasztaltam meg azt, hogy mennyire fontos az első pillanat, így szeretném, hogy mindazok, akik most először vesznek részt a koncertemen, ők is tanuljanak és érezzék jól magukat. Elmerülhet és olyan lelki táplálékot kaphat a látogató, amivel elmehet az ünnepig. Vivaldi is ekképpen szerkesztette a műveit, és azt gondolom, hogy ezt a remek gondolatot nem ostobaság továbbvinni.
 

RG: Továbbra is látványkoncerteket tartok, én indítottam útjára ezt a típusú közlésmódot. Azt gondolom ez nem csupán csinnadratta. A látvány szorosan kapcsolóik az esthez, de közben plusz töltetet is biztosít hozzá. A Tűzijáték zene mellé például az eredeti díszletet mutatjuk be, a Vénusz közben pedig fátylakon keresztül láthatjuk meg a nőt. A látványnak köszönhetően közelebb kerül a néző a tartalomhoz. A koncertem egyfajta zenetörténeti idegenvezetés, amihez kell a megértés, egyfelől ezért tartom fontosnak a látványt. Másfelől pedig mert be kell látni, hogy rengeteget változott az ember. Huszon évekkel ezelőtt nyugodtabbak voltunk, nem volt ennyi zaj, nem csináltunk folyton valamit. Akkor könnyebb volt a nyugalommal megszólítani a közönséget, de a ma embere nem képes nyugalommal végig ülni egy koncertet, le kell foglalni. A 70-es évek tematikája nem foglalja le a ma emberét, az összetettség azonban, az impulzusok, a látvány meg tudja teremteni a kellő közeget a klasszikus zene bemutatására. Arányt kell találni, hogy a 21. század emberéhez szóljon a produkció anélkül, hogy veszít a klasszikus zene mivoltából.
 

RG: A legkülönlegesebb projekt idén az volt, hogy elindult a Rákász Gergely Alapítvány, amellyel határon túli kis településeken, szórványban élő magyar közösségeknek szerveztünk hangversenyeket. Olyan helyekre mentünk, ahol a madár se jár, vagy éppen pont az jár, de művész biztosan nem. Nagyszerű tapasztalat volt, hogy ötszáz fős székely faluban ötszázan el is jöttek a koncertekre. Csodálatos visszajelzéseket kaptunk, volt, aki úgy tartotta: száz évig nem volt ilyen lehetőség, és talán most száz évig nem is lesz. Én hiszek a kultúra erejében, abban, hogy újra el tud jutni ezekre a kis helyekre is, de persze ehhez nem voltam elég egymagam. Szerencsésre sok művészbarátom állt mellém, Bogányi Gergely zongoraművész, Sárik Péter jazz zongorista, Boros Misi és Szüts Apor is a Virtuózokból elsőként mondott igent a felkérésre. Azt gondolom, hogy ezzel a munkával jó irányba indultunk el, mindaz, aki pedig szeretne csatlakozni vagy segíteni ebben a munkában, a http://www.rakaszgergely.hu/alapitvanyoldalon tájékozódhat. 

Emellett pedig ki kell emelnem, hogy az idei évben is csodás momentum számomra, hogy a két fiam – számtalan utazásom ellenére – apának szólítanak. Sosem gondoltam, hogy a család akkor kaland lesz számomra, mint a zene.

 

Bucsi Bernadett Ildikó