88 évesen elhunyt Karikó Teréz, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, Liszt-díjas énekművész.
Már korán, iskolai évei alatt felismerték különleges tehetségét, énekhangjának szépségét, számos énekversenyen indult sikerrel.
Énektanulmányait 1956–1960 között a Zeneakadémián, az operatanszakon végezte. Énektudása tökéletesítését 1959–60-ban állami ösztöndíjjal Rómában folytatta, a Santa Cecilia Akadémián. Hangját a pályakezdő Callaséhoz hasonlították, és szerződésajánlattal (opera és film) próbálták Rómában marasztalni, ám ő magánéleti okokból visszatért Magyarországra.
Itthon Vaszy Viktor karmester, zeneszerző, legendás szegedi operaigazgató megkeresésére az 1960–61-es évadtól a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Desdemona és Tatjana szerepében debütált, kirobbanó sikerrel, majd ezt követően operafőszerepek sorát énekelte, és rövidesen a színház vezető drámai szopránjává vált. Kiemelkedő sikereit elsősorban Verdi, Puccini és Wagner operahősnőiként érte el. Művészi alakításait a televízió és a rádió közvetítései révén az egész ország megismerhette.
1974. december 10-én, az emberi jogok napján hangversenyen lépett fel a New York-i ENSZ-palotában. 1974–79 között a KISZ Központi Művészegyüttesének szólistájaként Berki Béla zenekarával számos külföldi fellépése volt, világszerte fellépett virágénekeket, székely népballadákat, Bartók és Kodály népdal-feldolgozásait énekelve.
Hat éven keresztül tanított a Szegedi Zeneművészeti Főiskola Énektagozatán. 1992-től a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Egészen 2012-ig volt a színház énekmestere.
Pályafutásáról, művészetéről 2006-ban könyv jelent meg Gyémánt Csilla, Kovács Ágnes és Pacsika Emília munkájaként, Karikó Teréz, a szegedi operajátszás csillaga címmel, kapható a Libriben.
2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki, 2016-ban pedig a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata szakmai különdíjjal jutalmazta.
Forrás: szinhaz.online
Hozzászólások