Gyürky Kata jegyzete A szabadság hangja című filmről.
Január 25-én egy olyan film debütált a hazai mozikban, amelynek témája nemhogy a művészetben, de a hétköznapi életben is a legnagyobb tabuk közé tartozik. Alejandro Monteverde rendező ugyanis a gyermekpornográfia, a kiskorúak megrontása és áruba bocsátása, azaz modern rabszolgasorba hajtása legmélyebb bugyrairól forgatta A szabadság hangja című filmjét, amely egy izgalmas nyomozással párosulva lebilincselő és igazán tanulságos alkotássá nőtte ki magát. Az amerikai-mexikói koprodukciót az Apolló moziban tekintettük meg.
A Hollywoodban egy fél éve, a „mindent vivő” Barbie-val és Oppenheimerrel egyidőben piacra dobott alkotástól több szempontból sem vártak a filmes szakemberek kasszasikert. Egyfelől épp a fent említett — mindenféle nézettséget túlszárnyaló — konkurens alkotások egyidejű debütálása miatt, másfelől a valóban kényes témája miatt. Hiszen már a film beharangozója felvetette azt a kérdést, hogy vajon egy ilyen tabutémát — még ha – sajnos — megtörtént eseményeken alapszik is — vajon hogyan lehet ízlésesen vászonra vinni. Azaz úgy, hogy mélyen együttérezzünk a gyermekpornográfiába belehajszolt kiskorúak szenvedéseivel, de konkrétan mégse kelljen szembesülnünk mindazzal, amit velük a bűnözők a négy fal között művelnek.
Nos, Alejandro Monteverde alkotása ezeket a „követelményeket” szinte hibátlanul teljesíti. Mégpedig azzal a „fogással” élve, hogy a főszereplőjéül azt a valós személyt, Tim Ballard szövetségi ügynököt teszi meg, aki egy idő után, a gyermekpornográfia- és kereskedelem egyre nagyobb mértékű terjedését tapasztalva tulajdonképpen arra tette fel az életét, hogy minél több ilyen szerencsétlen sorsú gyermeket mentsen meg, mentsen ki a pedofilok és embercsempész bandák karmai közül. S ezt a valós személyt nem mással, mint azzal a húsz évvel ezelőtt a Passió című filmből Jézusként megismert Jim Caviezellel játszatja el, aki most is tökéletesen hozza a megváltó szerepét. Olyannyira, hogy a színész ki is jelentette: csak olyan filmben hajlandó szerepelni, amelynek része a megváltás. Hisz úgy véli, hogy őt csak ilyen filmekre hívta el a Jóisten, még akkor is, ha – mint ebben a filmben is – csak átvitt értelemben bújhat bele az embereket a saját sorsán keresztül megváltó Krisztus bőrébe.
S a színésznek ebből a beállítottságából már sejthető, hogy A szabadság hangját jócskán átitatja a vallásos szemlélet. Az az ószövetségi „szemet szemért, fogat fogért”-elv, amelynek alapján a szövetségi ügynök semmilyen módszertől sem riad vissza annak érdekében, hogy a bajba került csöppségeket megmentse, azaz megváltsa őket a szenvedésüktől.
Monteverde filmje abból a sztoriban jelzett, megdöbbentő adatból kiindulva, mely szerint ma több millió(!) gyermek érintett szexrabszolgaságban, itt egy testvérpár sorsára fókuszál. Hondurasból indulunk, ahol egy egykori szépségkirálynő, Giselle (Yessica Perryman) a „Fedezd fel álmaidat” projektet egyfajta álcaként használva — mely szerint divatlapfotózásra „kéri el” a szüleiktől a szép kisgyerekeket, köztük a testvérpár Miguelt (Lucás Ávila) és Rociót (Cristal Aparicio) is — „áruba bocsátja” az arra éhes pedofiloknak a becserkészett csöppségeket. Az esetről tudomást szerezve a szövetségi ügynök Ballard — aki maga egyébként ötgyermekes édesapa, s a családjához fűződő érzelmei nagyon fontosak a sztori szempontjából — mindent elkövet, hogy a testvérpárt visszajuttassa az őket egyedül nevelő édesapjukhoz. S miközben ennek érdekében fondorlatos módon épül be az alvilágba, egy olyan karakter bontakozik ki a szemünk előtt, ami, azt gondolom, színészi teljesítmény tekintetében valóban párját ritkítja. Caviezel játékát látva szinte nem is érezzük, hogy filmet látunk: az őáltala megformált Ballard annyira a szívére veszi a gyerekek sanyarú sorsát, annyira velük együtt szenved, látva, hogy mit művelnek az egymástól elszakított két testvérrel, mintha mellettünk sírná el magát egy hús-vér ember. Ráadásul a bibliai keresztneve, a Timotheus szintén egy, a gyerekek mentésére „szakosodott” figurát sejtet: az erre vonatkozó bibliai utalás, amely a kislány, majd a kisfiú nyakába került medálon is szerepel, a következő evangéliumi szólamra rímel: „Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül”: „Te pedig, Isten ember, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre” (1Timóteus 6,11).
Mindez egyértelműen rávilágít a főhős isteni küldetésére, aki úgy próbál segíteni a bajba jutott gyerekeken, hogy közben a nézőnek ne kelljen bizonyos „szaftos” részletekkel szembesülnie: mindig úgy „lesünk” be egy-egy szobába, vagy a dél-amerikai dzsungel bungalóiba, ahová a kislányt elhurcolják, hogy az ott uralkodó félelem mindent elárul a történtekről. Ez a sejtetés pedig egyfelől arra szolgál, hogy anélkül tudjuk végignézni a filmet, hogy felfordulna a gyomrunk ezeket a bűntényeket látva, másfelől arra, hogy főleg a krisztusi megváltó útját teljesítő Ballard szemüvegén keresztül láthassuk az eseményeket. Hogy az ő karakterével tudjunk maximálisan azonosulni. Hogy tőle tanuljunk hősiességet, alázatot, a „lehetetlen nem ismerése” elvét akkor, ha gyermekéletekről van szó.
Ballard figurájának sikeres és hatásos fókuszba helyezéséhez persze kellettek ellenpontok, és ehhez a többi szereplő tökéletesen idomul. A perverzitásából megtért Vampiro (Bill Camp), aki végül Ballard munkáját segíti, a súlyosan aberrált pedofil Mr. Oshinsky (Kristopher Avedisian), illetve a szépségkirálynőből lett gyermekkereskedő Giselle alakja egytől egyig hiteles, és arra a borzalomra világít rá, ami sajnos uralja a hétköznapjainkat. Azt a Ballard ügynökkollégája szájából elhangzó „elcseszett világot” tükrözi, amelyben igyekszünk nem odafigyelni a gyermekpornográfia jelenlétére és mértékére, de Monteverde filmje ezt nem hagyja többé. Hiszen az alkotás két órája alatt végig sulykolja belénk azt a szintén bibliai üzenetet, mely szerint „Isten gyermekei nem eladhatók”. Ennek az üzenetnek a következetes mantrázásával pedig, azt hiszem, már önmagában jobbá teszi a világot.
Gyürky Katalin
Hozzászólások