Képregénykutató és középiskolai tanár. Az országosan elismert kutatóval készítettem interjút többek között az internet generációról, a Volt egyszer egy képregény című dokumentumfilmről, valamint a Debrecenhez és a Nyíregyházához való kötődéséről. Kertész Sándor a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium grafikus művésztanára.
Elismert képregény kutató, évtizedek óta foglalkozik a témával. Gyűjt is képregényeket?
Igen. Elég régóta. Amikor én általános iskolás koromban képregényekkel kezdtem el foglalkozni, akkor még önálló képregénykönyvek, vagy füzetek nem voltak, inkább az újságban megjelent képregényeket olvasgattam.
Először gyerekes hobbiból kezdtem gyűjteni. Kivágtam az újságokból a képregényoldalakat, és összeragasztottam azokat könyvformába. Nem túl esztétikus kollekció volt, amiket az idők folyamán kidobtam.
Most már tudatosan gyűjtöm a régi újságokban megjelentek képregényeket. Van, hogy az újságot is megőrzöm. A Fülesnek megvan az összes száma a kezdetektől napjainkig. A Népszavából és több más újságból a kivágott képregények szépen be vannak kötve.
Ma már képregénykötetek tucatjai jelennek meg, sokszor meglehetősen drága, limitált kiadásban. Ezek is mind ott sorakoznak a polcaimon. Régebben „vadászni” kellett a volt Jugoszlávia területén kiadott magyar nyelvű Asterix képregényeket. Ma ezek kincseknek számítanak.
Ezek voltak kiállítva a Modemben is (Beszédes képek – Képregények és karikatúrák Magyarországon (1940–1960))?
A Modemben nagyrészt eredeti rajzokat állítottunk ki, ennek az időszaknak a kiemelkedő alkotóitól. Ugyanakkor a képregény kialakulásának időszakából (az 1800-as évek vége) is mutattunk be kiadványokat, amelyek valóban a saját gyűjteményemből származtak. Akkoriban a német Wilhelm Buschnak voltak képaláírásos történetei, ami alapján Magyarországon Jókai Mór író és Jankó János karikatúrista készítette az első képtörténeteket. A húszas években jött az Áller Képes Családi Lapja, amely több oldalon keresztül közölt képtörténeteket. Ezek még képaláírásos kalandok voltak. Az első képregényújság a Hári János volt 1936 és 1938 között. Ez a képregénygyűjtők szent grálja. A Vaterán nem régiben volt belőle két évfolyamnyi szám egybekötve, amit 300 000 Ft körüli áron vásároltak meg. Másolatban nekem is meg van minden szám, de eredeti példányom csak néhány darab van.
1981-től részt vett a Dr. Rubovszki Kálmán által vezetett első képregény-kutatásban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ami a mai Debreceni Egyetem. Mesélne erről?
Ez a Debreceni Akadémiai Bizottság, a KLTE és a Művelődéskutató Intézet által közösen végzett értékkutatás része volt. Azt vizsgálták, hogy mi számít értéknek a kultúrában. Ezen belül milyen értéket képviselnek a tömegkultúra egyes szegmensei. Rubovszky Kálmán kezdte kutatni, hogy a képregény képvisel-e irodalmi vagy képzőművészeti értéket, sajtóműfaj vagy önálló kifejezési forma. Én ekkor a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán tanultam, és a Képregények grafikai jellegzetességei című OTDK dolgozatomhoz kerestem témavezetőt. Egy közös ismerősön keresztül kerültem a csapatba.
Közreműködtem a képregénnyel foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom és képregénybibliográfia összeállításában. Ezzel korábban még senki nem foglalkozott. Beültem a Debreceni Egyetem és a Nyíregyházi Főiskola könyvtárába, és kihozattam a raktárból azokat az újságokat, amiben feltételezhetően foglalkozhattak képregénnyel, vagy közöltek is képregényt. Amiben nem találtam semmit, azt visszaküldtem. Végül a könyvtárosok megunták a cipekedést, és beengedtek a raktárba.
Így készítettem el az első bibliográfiát és próbáltam meghatározni, hogy mikor és hol jelenhetett meg az első képtörténet Magyarországon, és kik voltak az alkotói.
Ebből a kutatásból Kálmán könyvet is készített Apropó, comics! címmel.
Ön is írt három könyvet a Magyarországon megjelent képregényekről (Comics szocialista álruhában, Szuperhősök Magyarországon és Pókember-generáció). Melyikre a legbüszkébb?
A Szuperhősök Magyarországon című könyvemben a kutatásaim alapján elsőként írtam meg a képregény magyarországi történetét. Ez egy rövid, de meglehetősen átfogó összegzése volt az addigi munkámnak. A kutatásaimat tovább folytatva egy részletesebb leírást szerettem volna írni az egyes korszakokról.
Így született meg a Comics szocialista álruhában című könyvem, amelynek a címe onnan eredt, hogy a hetvenes években az Élet és Irodalom folyóiratban a magyar képregényt úgy írták le, hogy az olyan, mint az amerikai comics, csak álruhában. Irodalmi művek álcáját öltötte magára, hogy bejusson a magyar sajtóba. Népszerű könyv lett, már nekem is csak egy példányom van belőle. Most én is „vadászom”, hátha sikerül valahonnan szereznem a saját könyvemből.
Folytatása, a Pókember-generáció – ami a rendszerváltás utáni időszak hazai képregénytörténetéről íródott – is szépen megy a piacon.
Volt egy nagyon kis példányszámú albumom is, a Jókaitól a mangáig, de az nem került piaci forgalomba.
Ön szerint ma milyen helyzetben van Magyarországon a képregénykiadás?
Korábban soha nem jelent meg annyi képregény, mint az elmúlt években.
’57-től ’85-ig volt egy aranykora a magyar képregénynek, amikor magyar rajzolók magyar újságokban (Füles, Pajtás) általában irodalmi művek alapján készítettek képregényeket. Egyszer kiszámoltam, hogy hetente kb. 2-2,5 millió emberhez jutott így el ez a képes elbeszélési forma, a rendkívül magas példányszámú napi- és hetilapoknak köszönhetően.
Most nagyon kevés a példányszám (1-2 ezer), de ezek már önálló képregénykötetek, és viszonylag nagy mennyiségben jelennek meg a piacon. Kialakult a Pókember-generáció. Akik a rendszerváltás környékén voltak tizenévesek, és a szuperhős képregényeken szocializálódtak. Főleg nekik, a mostani 40-es korosztálynak készülnek ezek. Nagyon sok rendezvény van (börze, fesztivál), ahol azt látom, hogy a tizenéves gyerekeiket hozzák magukkal a korosztály képviselői. A kiadók is már az ő igényeikhez igazítják a képregények kiadását. Nekik már felnőtteknek szóló, intellektuális alkotások jelennek meg.
A 30-40 éves korosztály gyerekeiből kialakulóban van egy új képregényes generáció?
Igen, az „internet generáció”. Mivel a képregények drágák, és a netről le lehet tölteni őket, már régóta létezik egy olyan jelenség, hogy az idegennyelvű képregényeket kalóz módon magyarosítják, de nem adják ki, hanem letölthető az internetről.
Az új generáció már nem igényli a print változatot, valószínű, hogy anyagi okokból megelégszenek azzal, hogy tableten vagy számítógépen olvassák őket. Van tanítványom, akinek megvan szinte az összes Pókember néhány darab CD-n.
Szerepelni fog a hamarosan megjelenő Volt egyszer egy képregény című dokumentumfilmben. Milyen szerepe volt benne?
Gábor Bence, a film rendezője kért meg, hogy mondjam el a gondolataimat a magyar képregény történetéről. Még nem láttam a filmet, de remélhetően izgalmas képet ad a magyar képregény egy jellegzetes korszakáról.
Magyarországon volt egy időszak az ’50-es években, amikor a képregényt mint amerikai szemetet, kiutálták a magyar sajtóból. ’50 és ’55 között legfeljebb propaganda célokra használták.
’55 környékén Gugi Sándor belebotlott az angol Classics Illustrated-be, ami klasszikus regények képregényváltozata volt. A Művelődési Minisztériumban Cs. Horváth Tiborral rávették a Képes Nyelvmester főszerkesztőjét, hogy képes reklámként adhassanak ki képregényt. Így jelent meg az ötvenes évek után, először orosz nyelven magyar képregény.
Tiszai László, a Füles hajdani főszerkesztője mesélte, hogy ’57-től politikai utasítás volt, hogy mindent lehetett közölni, ami eltereli a figyelmet a politikáról. Még képregényt is, de csak klasszikus irodalmi műveket lehetett feldolgozni.
Sehol a világon nem alakult így a képregény története. Ez egy hungarikum.
A debreceni Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban tanít. A diákjai szokták olvasni a könyveit?
Tanítom is a képregényeket (tipográfia, képszerkesztés stb.). Szükséges is, mert a rajzfilmeseknek az egyetemi felvételin képregényt is kell készíteni. Ebből jól lemérhető, hogy milyen a vizuális látásmódjuk.
Van egy Varjúvár galériánk az iskolában, ahová rendszeresen szervezek kiállítást neves képzőművészek, rajzfilmesek, képregényrajzolók munkáiból. Dargay Attila, Sajdik Ferenc és Orosz István munkáin kívül fiatal alkotók is helyet kapnak, mint pl. Halmi Zsolt grafikusművész kollégám. A megnyitók itt nem csak protokolláris események, hanem beszélgetések az alkotókkal. Ez nagyon inspirálóan hat a gyerekekre.
Néhány héttel ezelőtt egy volt tanítványom rám írt Messengeren, hogy nagyon büszke volt, mert én voltam a „tananyag”. A képregényről beszéltek a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézet egyik óráján, és az én munkásságom alapján magyarázták el azt.
Jelenleg van készülőben könyve, kutatása vagy előadása?
Több projekten dolgozom. Van egy blogom, a Privát Képregénytörténet, ahol egy-egy grafikus munkáit vagy időszakot elemzek alaposabban. Az itt közzé tett írásaimból tervezek egy könyvet, Keretek közt rajzolók címmel. A képregényrajzolónak fizikailag és szellemileg is keretek között kell dolgoznia. Ősszel szeretném megjelentetni, valószínűleg többkötetes sorozat lesz.
A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban egy képregénytárat és képregény galériát hoztunk létre, ami a napokban fog megnyílni. Szeretnénk az összes képregényt ide gyűjteni. Már az első kiállítás is elkészült.
A napokban jelent meg a Szeged című folyóiratban egy cikkem.
A legnagyobb munka, ami a nyáron vár rám, az a képregénygyűjteményem és a képregényes dokumentációim rendezése. Rendkívül sok anyag gyűlt össze az elmúlt években, éppen itt az ideje, hogy ezek feldolgozása megtörténjen, és minden a helyére kerüljön.
Hozzászólások