A középirányítói és fenntartói jogok januári átvétele után elhárultak az akadályok a két intézmény integrációja elől: az egyesítést követően, a kórház júliustól a felsőoktatási intézmény szervezeti egységeként, mint egyetemi kórház működik tovább.
– Az integráció a betegbiztonságról szól – hangsúlyozta a kórház Semmelweis-napi ünnepségén az egészségügyért felelős államtitkár. Ónodi-Szűcs Zoltán úgy fogalmazott: ahhoz, hogy a betegek a lehető legjobb ellátást kaphassák, arra van szükség, hogy a két nagy ellátórendszer közös akarattal és fenntartásban tudjon megfelelni a jelenlegi és a jövőbeni kihívásoknak. Az államtitkár hozzátette: fontos, hogy a kórház minél nagyobb szerepet vállaljon az orvosképzésben is. Ónodi-Szűcs Zoltán kiemelte: a Kenézy megtartja kórházi minőségét, az arra jellemző hatékony, a betegek érdekeit szolgáló ellátását, eközben egy nagy rendszer részeként működik tovább.
– Mára nyilvánvalóvá vált, hogy csak az az intézmény reménykedhet tartós fennmaradásban, amely képes hatékonyan működő struktúrát kialakítani, és azzal magas színvonalú, költséghatékony szolgáltatást nyújtani- mondta az ünnepségen a kórház főigazgatója. Lampé Zsolt hozzátetette: az integrációval elértük a tervezett állapotot, reménykedve tekinthetünk a jövőbe. Az optimizmus alapja Semmelweis Ignác töretlen hite, áldozatos élete.
A Semmelweis-napi ünnepségen idén 22 dolgozó kapott Kenézy-díjat illetve Főigazgatói Elismerő Oklevelet és a június 28-ai ünnepségen kapták meg szakmai előléptetésüket azok a szakorvosok, akik főorvosi vagy adjunktusi kinevezésben részesültek. A kórház Semmelweis-napi ünnepségén köszöntötték Lampé Zsolt főigazgatót, aki a napokban veheti át a Batthyány-Strattmann László-díjat, Lukácsné Kovács Editet, az iskolavédőnői ellátás részlegvezetőjét, és Soltész Lászlónét, a csecsemő- és gyermekrészleg asszisztensét, akiknek Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott.
Július elseje a magyar egészségügy napja. 1818-ban ezen a napon született Semmelweis Ignác az „anyák megmentője”. Élete és munkássága forradalmi jelentőségű korszaka volt az orvostudománynak. Egy bécsi kórházban dolgozott, amikor rájött, hogy a sok esetben halálos fertőzést, a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül vizsgálják meg a szülő nőket. Ettől kezdve ragaszkodott ahhoz, hogy boncolás után az orvosok klórmésszel mossanak kezet. Ennek hatására a kórházban szinte teljesen megszűnt a betegség. Eredményeit, tanait azonban életében nem, csak halála után évekkel ismerte el a tudományos világ. A Semmelweis-nap 1992 óta azok ünnepe, akik a gyógyításban dolgoznak.
(unideb.hu)
Hozzászólások