A nyitókép egy fán lógó akasztott szabadságharcos, debreceni bemutató március idusán, álló vastaps a teremben az alkotóknak, 3 milliárdos költségvetés, gyönyörű játék az érzelmekkel: kolosszálisan jó film a Kincsem.
Ilyen élmények birtokában, – fenntartásokkal ugyan -, de kíváncsian vártam, hogy mit adhat nekem a Kincsem, a magyar csodalóról gigászi összegből készült (már tudom) csodafilm.
Nem nagyon merülnék el a részletekben, de annyit mindenképp el kell mondanom, hogy rég játszott ennyire az érzelmeimmel egy film. Izgalomból mentem át kacagásba, kacagásból sírásba, s katartikus pillanatok sokasága vonul végig az egész mozin. Egyszer ettől rázott ki a hideg, pár másodperc múlva egy teljesen ellentétes érzelemtől. Zseniális. Remek képi világ, kiváló zene, ügyes színészek, drámai döntések, súlyos következmények. Finom erotika, de nem az a magyar posvány, az a ruhában lökdösődő, hervasztóan nyomasztó erotika, amit számtalan eddigi magyar filmben megjelenítettek. Valami más, valami ízléses.
Ha hibát kell keresnem, akkor én rendezőként a Kincsem "betöréséről" szóló jelenetet kihagytam volna. Egyrészt azért, mert egy nagyon fontos szálat szakít el a mozzanat, másrészt pedig sem valóságalapja nincs, sem indokoltsága. Sajnálom, számomra megbocsáthatatlan bűn egy állat bántalmazása, egyszerűen ott valami összeomlott bennem.
Összességében viszont rendben van. Mi több, kiváló alkotás. S ha valóban az a cél, hogy tudjunk arról a csodáról, amitől e magyar ló egyedivé tette a magyarokat, s valóban az a cél, hogy a fiatalok is tudjanak Kincsemről, akkor ez a film célba ért. Ja, hogy 3 milliárd? Tudják, azt gondolom, hogy soha rosszabb célra menjen el ennyi pénz, senki ne lopjon el ennyit, ne hazudjon, csaljon el ennyit SE, s akkor rendben leszünk.
Kopányi Balázs
Hozzászólások