A Csokonai Színház szervezte, a női sorsokat felvonultató IV. MagdaFeszt programjának tematikájában, azaz a különböző női sorsokat felvonultató produkcióinak sorában méltán foglalt helyet a 2021. október 4-én bemutatott Oldás-Áldás című monodráma. A pandémia miatt eddig csak az online térben megtekinthető produkciót most láthatta először élőben a közönség, Varga Klári előadásában, aki nemcsak szereplője, de alkotója is a darabnak.
Annak a darabnak, amely a témáját és megformálásmódját tekintve is különleges. A színművésznő ugyanis az alkotótársaival – a koreográfus Katona Gáborral és a dramaturg Adorján Beátával – nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy elénk tárja Árpád-házi Szent Margit életéből mindazt, amiből ma is tanulnunk (volna) érdemes. Hogy miért épp Szent Margit élete a kiindulópont, s hogy mi minden lehet tanulságos jó sok évszázad elteltével a mai ember számára ebből az apja, IV. Béla király döntése alapján egész életére kolostorba zárt, a szabadságát a bezártsága ellenére mégis maximálisan megélni képes nő sorsából, arra egy mai párhuzammal világít rá a művésznő a színpadon.
Kettős síkon zajlik ugyanis a produkció. A 13. századi történet tanulságainak átadása egy 21. századi történetbe ágyazódik az Oldás-Áldás-ban, egy 21. századi, modern nő életkörülményei közé, aki nem másban, mint a futásban találja meg és éli ki a szabadágát. És a két sík – a kiváló koreográfiának és dramaturgiának köszönhetően, illetve éppen Varga Klári 21. századi nőalakja szabadságtevékenysége, azaz a futása révén – folyamatosan közeledik egymáshoz. Hogy stílszerű legyek, egymásba fut…
A kilenc évszázados különbség ellenére ugyanis egyre inkább azt érezzük: a két síkon mozgó nőalak: a 13. századi kolostorba zárt, és a 21. századi, munkába, családi elfoglaltságokba és egyéb kötelezettségei közé kényszerített nő nagyon hasonló élethelyzetet él meg éppen. Szabadságra lel a kötöttségeiben. Amíg Szent Margit az Istenhez fohászkodásával, azaz az imával mint táplálékkal, az „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit sem utálni, senkit meg nem ítélni” önmagát erősítő szlogenje mondogatásával, az elesettek, betegek gyógyítása közben, azaz saját vágyairól teljesen lemondva a legteljesebb szabadságot élhette meg a kolostor zárt falai között, addig a 21. századi nő, a biológus végzettségű Irma a sokak által gyötrelmesnek vélt, mindennapos, egyik reggel sem kihagyható futásában éli meg a teljes szabadságot. A paradox szabadságot. Mert ahogy ez a nő Irmaként fogalmaz: nagyon sok oka lenne abbahagyni a futást. De akkor nem volna miért élnie… Ha nehéz is, ha hóban-fagyban, esőben nekiindulni köröket róni első ránézésre egyenlő a mazochizmussal, és totális öngyötrésnek tűnhet, akkora erőt és dinamikát ad, mint semmi más az életben. És Szent Margit is egy idő után a kényszerű bezártságában, az aszketikus, mazochistának látszó tevékenységeiben talált rá önmagára, s mondta ki végül az apjának, hogy hálás… Hálás azért, mert bezárta, mert ezt az életet szánta neki.
Apropó, édesapa, édesapák… Ez a két nő, a középkori és a legújabbkori, az apjához és (nagyapjához) fűződő viszonyát is nagyon hasonlóan éli meg… Mintha ebből a szempontból se telt volna el közöttük az a kilenc évszázad… Mert mindketten világ életükben az apjuknak akartak megfelelni… A modern nő ettől az érzéstől egy gyönyörű jelenetben, a hátizsákját mint az apjával, nagyapjával megterhelt pakkját levetve szabadul meg, míg Szent Margit egy, az apjának végre kimondott határozott nemmel. Hogy ő bizony nem megy hozzá II. Ottokár cseh királyhoz. Még akkor sem, ha ezzel kiszabadulna a kolostor falai közül…
Mert miért is akarna kiszabadulni, ha már szabad? Miért ne akarna futni, ha szabadság futnia. Két szívszorító női sors, amely a napi küzdelmekről, a nehézségek legyőzésének stratégiáiról, a megfelelési kényszerek levetéséről, az én határainak meghúzásáról, az autonómiában megélt szabadságról szól.
Az előadást, amelyben a játékán kívül Varga Klári gyönyörű énekhangját is hallhatjuk, vájtfülű, vagy ha van ilyen, „vájtszemű” nézőknek ajánlom. A megtekintése ugyanis a mondandója, a közlendője miatt erőteljes koncentrációt igényel. De aki a két nő egymásba futó sorsát látva ráérez arra, hogy mit is akar közölni velünk az előadás, az garantáltan könnyes szemmel távozik a megtekintése után. Ajánlom tehát szíves figyelmükbe a Varga Klári játszotta és Adorján Beátával közösen írta, Katona Gábor koreografálta Oldás-Áldás című előadást.
Az alkotók:
Játssza: Varga Klári
A szöveget írta – Varga Klári és Adorján Beáta
- Koreográfus: Katona Gábor
- Zene: Varga Klári
- Díszlettervező: Ondraschek Péter
- Dramaturg: Adorján Beáta
Gyürky Katalin
Hozzászólások