Ma van a látássérültek nemzetközi napja, amit hazánkban Fehér bot Napnak kereszteltek el. Bárhogy is nevezzük: október 15-e legfőbb célja, hogy a látókkal láttassa a láthatatlant, felhívja a figyelmet azokra a hétköznapi helyzetekre, amik egy egészséges ember számára apróságnak tűnnek, egy látássérültnek viszont sokszor nagy körültekintést és logisztikát igényel az elvégzésük. Mennyire könnyű egy látássérültnek közlekednie Debrecenben? Van elegendő okos zebránk? Akadálymentes város a miénk, vagy jócskán van még hová fejlődnünk? Segítünk, ha úgy adódik, vagy inkább akadályozunk? A kérdések megválaszolásában a Fehér Bot Alapítvány segített!
Egy kis történelem
A fehér bot fogalma és a látássérültek közlekedésében való alkalmazása Guilly d’Herbemont francia grófnő nevéhez köthető. Az 1930-as években sétái során figyelt fel arra a problémára, hogy mennyi veszély leselkedik egy nagyváros utcáin a vak emberekre közlekedés közben. Ekkor határozta el, hogy talál egy olyan megkülönböztető jelet, ami messziről észrevehető, könnyű használni és közlekedni vele. A fehér bot lett ez az eszköz. A színe miatt azonnal kitűnik a nagyváros betonrengetegében, ugyanakkor könnyű és képes meghosszabbítani használója karját, hogy időben észrevegye az úton előforduló akadályokat. Ezt használva a vakok és gyengénlátók önálló közlekedése vált lehetővé. Először Svájcban vezették be a használatát, 1938-ban, utána pedig futótűzként terjedt el ez a könnyű és hasznos eszköz a világ minden táján.
Sokan nem tudják, de a fehér botnak több típusát is megkülönböztetjük:
- Hosszú fehér bot: közlekedésre szolgál, használója magasságától függően állítható, padlótól a szegycsontig ér.
- Gyermekbot: ugyanaz, mint a felnőtt verzió, csupán a látássérült gyermekek magasságához igazított méretekkel.
- ID-bot: a többi embert figyelmezteti arra, hogy használója látássérült.
- Zöld bot: egyes országokban a gyengénlátók használják, a fehér botot pedig a vak társaik.
A fehér bot tehát nem csupán egy eszköz a vak és gyengénlátó embereknek arra az esetre, ha el szeretnének menni otthonról, hanem a látóknak is fontos információs jelzés arra az esetre, ha a rohanó mindennapokban figyelmet és segítséget kell nyújtanunk embertársainknak.
Hétköznapi veszélyek
Boltban vásárlás, zebrán átkelés, biciklis sávval osztozó járdán sétálás: ezek mind olyan hétköznapi tevékenységek, amik egy látó számára teljesen veszélytelennek tűnhetnek, egy vak vagy gyengénlátó embernek viszont odafigyelést és tervezést igényelnek. Debrecen hazánk második legnépesebb városa, a gyalogos úthálózata is legalább olyan forgalmas, mint az autósok számára fenntartott úttestek. Egy ekkora városban hogyan oldható meg biztonsággal egy látássérült mindennapi közlekedése?
Debrecen számos pontján megújultak a gyalogátkelőhelyek. Van, ahol narrátor is tájékoztatja a gyalogosokat a szabad jelzésről. Ez Bodó Erzsébet, a Fehér Bot Alapítvány elemi rehabilitációs szakembere és szakmai vezetője szerint:
biztonságérzetet nyújt a vakok és gyengénlátók számára, azonban a látássérült emberek visszajelzése alapján még többre lenne igény. Tapasztalataik szerint, a nagy forgalmú utcákon, ha nem elég hangos a lámpa hangja, elnyomja a forgalom zaja.
A tömegközlekedési eszközökön szerencsére gond nélkül tudnak akár segítő kutyával is utazni a látássérültek. Az utasok kifejezetten segítőkészek, azonban Bodó Erzsébet hozzátette: sokan nem tudják, hogy ilyen körülmények között a kutyák dolgoznak (hám van rajtuk) és nem szabad őket simogatni vagy etetni.
Debrecen több pontjára jellemző, hogy a kerékpárutak a járdára kerültek fel. A szakember szerint az ilyen szakaszokon is jól vizsgázott a debreceniek többsége, hiszen tapasztalataik azt mutatják, a kerékpárosok figyelnek a bottal vagy kutyával közlekedő gyengénlátó, vak személyekre, Nehézséget azonban az okoz, hogy nem egységesen van kijelölve a biciklis út, egy útszakaszon belül is változik a bicikli vagy gyalogos felfestés oldala.
Bodó Erzsébet kiemelte, hogy az elmúlt 15 évben történt jelentős fizikai akadálymentesítés sokat segít a belvárosban való közlekedésben a látássérülteknek. A járdákon létrehozott vezetősávok kialakításával, amelyek talppal is érzékelhetőek, a szükséges információt hordozó térkövek lerakásával a vakok és gyengénlátók a kereszteződésekben könnyebben meg tudják határozni a járda szélét, azaz a járdaszegélyt, így nem mennek le az úttestre, illetve szegély esetén nem lépnek le, ami akár esést is okozhatna. Gyengénlátók esetén a sárga szín is biztosítja a jobb érzékelhetőséget, láthatóságot. Szintén a térkőnek köszönhetően könnyebben meg tudják határozni a tömegközlekedési járműveknél a felszállási lehetőséget, azaz az első ajtót.
Amire még szükség lenne
Sokat segítene, ha Debrecen teljes területén biztosítva lennének a fent említett segítő megoldások. A szakember kitért arra is, hogy bizonyos területeken apró változtatások is nagy jelentőséggel bírnának a látássérültek esetében. Ilyenek például:
- a zebrán való átkelés időtartamának meghosszabbítása, szinte lehetetlen az átkelés 10-12 másodperc alatt egy 4-6 sávos úttesten, hiszen látássérültként óvatosabban, lassabban közlekednek.
- A kopott zebrák újrafestése
- A régi, elavult jelzőlámpák fénye gyenge, nehezen érzékelhető
- Hangos tájékoztatás a járművek esetében
- külső hangszóró ritkán hallható, ha hangosabban szólna, elnyomná a forgalom zaját
Ügyintézésből jeles
Arra a kérdésünkre, hogy mennyire jellemző az akadálymentesség mondjuk ügyintézés során, orvosi rendelőben, vagy egyéb központi helyeken, Bodó Erzsébet szerint abszolút jellemző. Ami szintén pozitívum, hogy személyes ügyintézés alkalmával segítséget is nyújtanak- tette hozzá.
Összegezve tehát kijelenthetjük, hogy a megfelelő úton haladunk, ha odafigyelésről, segítség nyújtásról van szó. Debrecen akadálymentesítése talán nem tökéletes (és még korántsem befejezett), de ha a kérések és a mindennapok tapasztalatai alapján felmerülő igények értő fülekre találnak, akkor jó eséllyel látó és látássérült egyformán veszélytelenül tud majd közlekedni a városban. Figyeljünk egymásra! Ne csak a fehér bot napján, hanem az év többi részében is!
A Fehér Bot Alapítvány munkatársai Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár–Bereg megyében oktatnak látássérült emberek számára a tájékozódás-közlekedést az „Elemi rehabilitációs szolgáltatás biztosítása látássérült személyek számára” című projekt keretében. A program „Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ Közhasznú Nonprofit Kft támogatásával valósul meg.
Hozzászólások