Régi koncetfelvételekre akadtam. Most is ezek szólnak a háttérben. Többnyire rockot gördít elém a "jutyúb" azokból az évekből, amikor még alig-alig, vagy nem is éltem. A dalok olyasmiről szólnak, hogy „volt egy fiú, s volt egy lány”, Apáink útján, Azt beszéli már az egész város, Tele van a város szerelemmel. Kalapács Józsi meg azt tanítja egyetemi szinten, hogy „az élet nem színjáték”, s „csak őszintén”; meg azt, hogy „egyetlen igaz szó többet érhet bárminél.”
Nézem ezt a sok izzadtságban úszó zenészt, a ma már gagyinak számító klipeket, s azon gondolkodom, hogy milyen lenne ma is ezektől az izzadt rockerektől tanulni erkölcstant, filozófiát, fegyelmet, szerelmet.
Manapság újra kell értelmezni fogalmakat, mondatokat, jelenségeket.
Manapság szokatlan a sörgőzben és bagófüstben, egységesen, egy szívből, egy igaz magyarként tomboló tömeg, mert ma már a jobbikost meg az elempést elválasztja valami széttörhetelen burok a fideszestől, a szocik meg jegyet se kapnak.. Ma már a sörszagú egyént alkesznek tituláljuk, a bagós meg nem is ember e steril fertőben.
Ma hallgatjuk, de nem értjük a zenét, nem tanulunk belőle lófület sem. Ma inni gagyi, szívni trendi. Ma elég a „brend”, ma elég felállni a színpadra, ma nem kell táncolni, s mégis olvadnak a lányok, mert tudják egymástól, hogy ettől olvadni kell.
S ha mindez igaz is, attól még nem omlik össze a világ, csak egyszerűen másabb lesz. Most is másabb már. Miközben azt hisszük, hogy gazdagodunk, valójában koldusmód szegényedünk. Élményeket, értékeket, mondatokat, mosolyokat vesztünk. De még az is lehet, hogy mindez rossz meglátás, rossz megközelítés, csak egy egyéni érzet.
Egy strófa viszont ma is érvényes, akár hisszük, akár nem, akár tagadjuk, akár tanítjuk:
„Legyen a mélységnek fény!
A túl sekélynek nincs esély
Az élet nem színjáték,
De ha játszani kell, csak őszintén…”
KB
Hozzászólások