Mert hogyan lehet másként? Előző cikkünkben az emberi kapcsolatokban megfigyelhető kötődésekről beszélgettünk Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal. Ezek a kötődéstípusok gyermekkorban alakulnak ki és természetesen hatással vannak felnőttkori kapcsolódásainkra is. A négy alaptípusból a két legszélsőségesebb a szorongó és az elkerülő kötődés. Hogyan lehet ezeket biztonságossá tenni?
A pszichológiában a kötődéselmélet négy alaptípust különböztet meg: biztonságos, bizonytalan-elkerülő, bizonytalan-szorongó és dezorganizált (zavarodott) kötődést. Kovács Mészáros Ágnes elmondta, hogy az, aki biztonságosan kötődik embertársaihoz, nyitott, bizalma van a világ felé. Könnyen alakít ki hosszútávú kapcsolatokat, melyeket a nyitottság, őszinteség jellemzi.
A szorongó kötődő ellenben, ahogyan a nevében is benne van, nem érzi magát biztonságban a kapcsolatokban. – A szorongó kötődés gyerek- és felnőttkorban is hasonló motívumokat mutat. Felnőttkorban úgy jelenik meg, hogy a baráti- és párkapcsolatokban állandó együttlétet igényel a szorongó típus. Akkor sem éli meg igazi kapcsolódásnak a kapcsolatot, ha mindig ott van a másik. Állandóan bizonytalan abban, hogy igazán jól alakul-e a kapcsolat. Jó úton haladnak-e, nincs-e a másiknak kételye.
Mindez abból is fakad, hogy az önbizalmuk, az önbecsülésük nagyon alacsony. Az fogalmazódik meg bennük, hogy biztosan szerethetőek-e. Biztos, hogy elfogadhatóak azok a tulajdonságok, amik jellemzik? Mivel önmagukban is kételkednek, nem tudják biztonságosan megélni a kapcsolódásukat. A másik féllel kapcsolatos bizalom is ingoványos talajon áll. Azt tanulták meg gyerekkorban, hogy a szülők ambivalensen reagálnak a szükségleteikre. Ez szorongást, aggodalmat keltett bennük.
A szorongó kötődőknek gyakran az a hiedelmük, hogy ahhoz, hogy szerethetőek legyenek, valamilyen teljesítményt kell nyújtaniuk, vagy hogy a sikertelenségük egyenlő a kudarccal. Ez azt jelzi önmaguk számára, hogy inkompetensek valamiben. Ez a hiedelemrendszer nemcsak a kötődésben jelenthet bonyodalmat, hanem a későbbi karrierútban is. Ha ennyire bizonytalanok vagyunk magunkban, akkor lehet, hogy inkább a könnyebb utat választjuk, vagy megijedünk a feladatoktól, nem tartjuk magunkat elég jónak.
– A szorongó sokszor úgy érzi, hiába van fizikálisan mellette a másik, mégis mintha több száz kilométerre lenne.
– Jellemző a „túl szép, hogy igaz legyen” hiedelem – előre készülünk a katasztrófára. Velünk ilyen jó nem történhet meg, úgyis vége lesz. Mindez fojtólag hathat a másikra, ezért fontos a nyílt kommunikáció. Ezeket az alaphiedelmeket kell átállítani, és akkor elmúlhat ez az érzés. Fontos mérce lehet arra nézve is, hogy a partner mennyire befogadó, segítőkész minderre. Egy megfelelő kapcsolatban lehet egészséges kompromisszumot találni.
– Ha valaki felismeri magán a jeleket, hogy ebbe a típusba tartozik, mit tegyen?
– A kutatások azt bizonyítják, hogy a kötődést lehet fejleszteni. Fontos, hogy dolgozzunk magunkon! Érdemes azon a vonalon elindulni, hogy megerősítsük az önértékelésünket, elmélyüljünk az önismeretben. Kell-e mindig valamire képesnek lenni? Ez is egy fontos kérdés. Ha mindezekben van elmozdulás, stabilabb tud lenni a kötődés. Meg lehet kérni a barátokat, a párunkat, hogy mivel nehéz biztonságosan kötődnünk, ezért ezt beszéljük meg, és segítsenek. Jelezzék vissza, hogy éppen túlaggódás, túlgondolás, amit érzünk. Ebben mindenképpen partnernek kell tekinteni a másikat.
A szorongó kötődőknek segíthet a tudatos jelenlét, a mindfulness technika. Ez főleg azon alapszik, hogy a szorongó emberekre jellemző a túlgondolás, a jövőben való gondolkodás: mi lesz, ha… A tudatos jelenlét arról szól, hogy a jelenben vagyunk. Itt és most. Arra koncentráljunk, ami most van, ami jelenleg megoldható. Ne rágódjunk az 1 hónap múlva esedékes dolgok miatt. Vannak különféle gyakorlatok, amik segíthetnek. Például relaxáció; érzékszervekkel való haladás a jelenben (mit látsz, hallasz magad körül; milyen illatok vannak a levegőben stb.). Ezek az apró praktikák segítenek a jelenben maradni. A kapcsolatokban meg kell élni, hogy most együtt vagyunk, ezt csináljuk éppen.
Fontos az önegyüttérzés – nem hibáztatni, büntetni magunkat. Ha valami nem úgy alakult, ahogyan elterveztük, ne értéktelenítsük el magunkat. Ne azt mondjuk, hogy semmihez se értünk, vagy teljes csődtömegek vagyunk. Helyette mondjuk azt, hogy oké, elrontottam, most szomorú vagyok, de felállok és legközelebb jobb lesz. Fontos, hogy az önértékelésünk stabilabbá váljon. Ha mindig csak a hibákat keressük, vagy az önreflexiónk a negatívumok kereséséről szól, akkor hogyan lásson a másik fél bennünk valami pozitívat, ha mi sem látunk?
– Hogyan viselkedik az elkerülő kötődésű ember?
– Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint két csoportot különíthetünk el ezen belül: elutasítók és a félelemmel telik. Az elutasítók úgy gondolják magukról, hogy kompetensek, méltók a szeretetre, de a másik fél nem megbízható. Gyerekkorukban, ha ott is voltak a szülők, a fizikai jelenlét megvolt, de az emocionális támogatás elmaradt, vagy nem úgy történt, ahogyan szükségük lett volna rá. Érzelmileg nem tudott kialakulni egy biztonságos kötődés.
A félelemmel telik pedig magukról és a világról is negatívan gondolkodnak. Inkább távol tartják magukat mindentől és mindenkitől, mert így nem érheti őket baj. A párkapcsolatot is idősebb korukban próbálják meg, de inkább az elutasítás jellemző rájuk. Elérhetetlennek tűnnek.
Kerülik az érzelmi közelséget. Ha azt érzik, hogy a másik túl ragaszkodó, akkor egyből bekapcsol náluk az elkerülés. A nehéz helyzeteket egyedül akarják megoldani. Nem mutatják ki, elfojtják az érzelmeiket. Nyíltan nem kommunikálják az érzéseiket, gondolataikat. Az intim témákat kerülik. Mélyen legbelül félnek a visszautasítástól, de ezt nem lehet látni rajtuk. Inkább nem reagálnak semmire. Hajlamosak a saját igényeikkel kapcsolatban a túlzott figyelemre.
Az elkerülő kötődő vissza is utasítja a kapcsolódást, mert fél a csalódástól. Úgy érzi, így van a legnagyobb biztonságban, ha bele sem megy egy kapcsolatba. Ha már benne van, és a másik fél felismeri, hogy azért zárkózik el, mert elkerülő kötődő, lehet, neki kell a szemeit felnyitni.
Fontos, hogy a baráti- vagy párkapcsolatban a másik fél hogyan reagál erre, hogyan tükrözi vissza a viselkedését. Mennyire tud türelemmel hozzá fordulni, s képes-e asszertívan kommunikálni mindezt, hogy ne sértődés legyen belőle. Finoman kell közelíteni hozzá. Fontos, hogy a másik fél ne vegye magára az elkerülő viselkedését, hiszen annyira fél a csalódástól, hogy nem tud megnyílni. Segíthet a határok meghúzása a párkapcsolatban. Meg lehet beszélni, mikor, hol lehet a mély beszélgetések ideje. Kompromisszumokat kell kötni. Azok a szülők, akik elkerülő kötődők, a gyermekük is nagy eséllyel így fog kötődni a kapcsolataiban. Ha nagyon szélsőséges az elkerülő kötődés, szakemberhez kell fordulni.
Mind a szorongó, mind az elkerülő kötődésnél fontos a pozitív tapasztalás. Fejben sokszor félelmetesebbnek tűnik minden. Ha nem merünk tapasztalni, a jót sem élhetjük át. Ha merünk kapcsolódni, mások is nyitnak felénk.
– Van egy negyedik alaptípus, a dezorganizált (zavarodott) kötődés.
– A dezorganizált kötődőt igazán egyik működési mód sem jellemzi teljesen. A kötődés annyira sérül gyerekkorban, hogy akár mentális- és lelki fejlődési problémák, betegségek is kialakulhatnak. Semmilyen kapcsolódási forma nem működik náluk. Olyan szélsőségesek, ami a környezetnek is feltűnhet. Ilyen esetekben mindenképpen szakember segítsége szükséges.
A felsorolt alaptípusokon önismerettel, különféle technikákkal, szakember segítségével változtathatunk. A cél a biztonságos kötődés, ami mindkét fél számára fontos, hiszen megélhetik az igazi kapcsolódást a másikhoz.
Hozzászólások