A kötődés kérdése nagyon fontos, legyen szó bármilyen kapcsolatról az életünkben. Van, aki éhezi a szeretetet, és úgy tapad, mint a rágógumi, míg a másikat a hideg rázza a szoros öleléstől. Egyikünk fél kapcsolódni, és inkább elmenekül, hogy ne sérüljön. Van olyan, aki pedig nem hiszi el, hogy elég jó és lehet szeretni. Miért van ez?
A pszichológiában a kötődéselmélet nem egyszerű témakör – mondta Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológus, akivel belemerültünk a lélek rejtelmeibe. Az, hogy hogyan tudunk kötődni embertársainkhoz, előre jelezheti, mennyire vagyunk empatikusak, kompromisszumkészek, pszichésen stabilak vagyunk-e. – Életünk első két évében alakul ki bennünk az ősbizalom, vagyis, hogy lehet bízni a szülőkben, a világban. Ha ebben az időszakban történik valami gond, később kapcsolati problémák lehetnek belőle. Megfigyelték, hogy az énkép felépítésénél az azonos nemű szülőt követjük, a társas kapcsolatokban pedig az ellentétes nemű szülővel való kapcsolódásunk ismétlődhet meg leginkább. Fontos felismerni, mit hozunk otthonról – hangsúlyozta a szakember.
– Mit jelent maga a kötődés, illetve milyen típusai vannak?
– John Bowlby brit pszichiáter kötődéselmélete szerint a másokhoz való kapcsolódás alapvető biológiai és evolúciós szükséglet. Az emberi utódok születnek a legfejletlenebbül, ha az állatvilágot nézzük, tehát szükségük van a fejlettebb egyedek segítségére az életben maradáshoz. Bowlby azt mondta, a kötődés az anyával alakul ki a legszorosabban, de későbbi vizsgálatok során megállapították, hogy az apákkal is kialakulhat ugyanilyen kötődés.
Mary Ainsworth amerikai-kanadai fejlődéspszichológus továbbfejlesztette a modellt. Egy kísérlet során megfigyelte az embereket és 4 alaptípust különböztetett meg: biztonságos, bizonytalan-elkerülő, bizonytalan-szorongó és dezorganizált (zavarodott) kötődést.
Az említett kísérlet során az anyák és a gyermekeik közötti kötődést vizsgálták laboratóriumi körülmények között. Az alapvető helyzet az volt, hogy a megfigyelő szobába belépett az anya és a gyermeke, ahol a kicsit hagyták játszani. Csatlakozott hozzájuk egy, a gyermek számára idegen személy, aki beszélgetett pár szót az anyával, majd az anya elhagyta a helyiséget. Az idegen személy kettesben maradt pár percet a gyermekkel, majd az anya visszatért és az idegen személy elhagyta a szobát. A gyerekek reakciói alapján született meg a 4 alaptípus.
A biztonságos kötődő bátran felfedezi a környezetet, az anya távozása zavarja, az idegen nem tudja megnyugtatni, s ha az anya visszatér, megnyugszik és keresi a fizikai kontaktust. A bizonytalan-elkerülőt minimálisan viseli meg az anya távozása, és ha újra belép a szobába, szándékosan kerüli a kontaktust, inkább a játékokra figyel. A pulzusa alapján azonban stresszes. A bizonytalan-szorongó zaklatott lesz, kétségbe esik, amikor kimegy az anya, s az idegen személy még mérgesebbé teszi. Ha az anya visszajön, dühös rá, ugyanakkor keresi a közelségét. A dezorganizált kötődő viselkedése kiszámíthatatlan, ami bántalmazó, traumatikus környezetre utal.
Az, hogy milyen típusba tartozunk, több tényezőtől függ: a szülő/nevelő temperamentuma, fizikai közelsége; a szülő/nevelő kötődési stílusa; érzelmileg mennyire érhető el ez a személy; a saját temperamentumunk; az anya terhességének lefolyása, szülési élmény.
– Hogyan hat felnőttkorunkban a kapcsolatainkra, milyen kötődési típusba tartozunk?
– A kora gyermekkori kötődési minták felnőttkorunkra olyan belső sémákká alakulnak, amiket észre sem veszünk. Viszont meghatározzák, hogyan kezeljük az intimitást, a konfliktusokat. Például az elkerülő kötődő fél az intimitástól, korlátozásnak éli meg és inkább elmenekül. Ez leginkább a férfiakra jellemző. A szorongó kötődő pedig pontosan az ellentéte: fél, hogy nem elég jó, és mindig szeretne közel lenni a másikhoz. Ha a másik fél mondjuk nem válaszol záros határidőn belül az üzenetére, úgy éli meg, hogy biztosan valami rosszat írt, vagy a másik elhagyta.
Ha a kapcsolataink rendszerint ugyanúgy végződnek, vagy mindegyikben megjelenik egy bizonyos probléma, akkor érdemes feltárni, hogy mi állhat ennek az ismétlődésnek a hátterében. Előfordulhat, hogy kötődési nehézségeink gátolják egy kapcsolat kibontakozását, vagy visszatérő konfliktusokat okoznak. Fontos megfigyelni, milyen helyzetben kapcsol be ugyanaz a negatív érzés, mi a trigger pont (kiváltó ok). Gondolkodjunk el, mi lehet a kötődésünkkel!
A felismerésekben sokat segíthetnek a regények, mert azokban sokféle személyiség, embertípus ábrázolása jelenik meg. A naplóírás szintén jó lehet. Vessük papírra, mit éreztünk, gondoltunk az adott szituációról, ami benyomta a trigger pontunkat (fel kell ismerni, hogy van trigger pontunk!); ha külső szemlélők lennénk, mit gondolnánk erről. Elcsíphetjük, hol lehet a gond, milyen minta ismétlődik.
A gyerekkori tapasztalataink befolyásolják tehát felnőtt életünkben a kapcsolódásainkat. Önismereti munkával, a kapcsolatainkban való tudatos jelenléttel lehet változtatni a kötődési mintáinkon. Ha nagyon mélyen gyökerező automatizmusokról, hiedelmekről van szó, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Következő cikkünkben a kötődéselmélet 4 alaptípusát bontjuk ki részletesebben, s fejtjük ki, hogyan hatnak a felnőtt életünkre, valamint adunk néhány tippet a felismerésükre, megoldásukra. Minden emberi lélek útja egyedi, de talán egy-egy szó, mondat segíthet még egy lépést tenni.
Hozzászólások