Január 28. az adatvédelem nemzetközi napja. Rendben, nyugtázzák sokan. Ez a legtöbb ember számára csak szimplán olyan nap, mint a többi. Vannak világnapok, nemzetközi napok és ennyi, legyintünk rá egyet, hogy ilyennek is kell lenni. Valóban kell, mert fontos, mert beszélnünk kell róla. Ez a mai nap pedig tökéletes arra, hogy beszéljünk egy kifejezetten fontos és égető témáról: az adatvédelemről. Egy olyan világban, ahol majdhogynem kivétel nélkül minden ember kezében ott van az okostelefon, a tablet, az ölünkben pedig a laptop, tényleg beszélnünk kell róla. Így éljük a mindennapjainkat. Igen, az életünk részévé vált és el sem tudjuk már képzelni, milyen is volt nélküle. Amikor már egy kattintással lefoglaljuk a mozijegyet, befizetjük a számlát és még a gyerekünk osztályzatát is hamarabb tudjuk meg annál, hogy ő befordulna az ajtón. Igen, ebben a világban élünk, ahol az összes adatunk és minden információ rólunk csak ott kering a nagy végtelenben.
No, és itt jön a lényeg – AZ ADATAINK – Azok, amik olyan fontosak számunkra. Nem csak az adószámunkra vagy a TB számunkra gondolok. A jelszavak, a bankkártya -adatok, a számlaszámok és minden, minden ilyen, ami gyakorlatilag nap, mint nap a kezünkben van. Fontos, hogy beszéljünk ezeknek a védelméről, hiszen ma már egy-egy személyes adattal úgy tudnak visszaélni a kiberbűnözök, ahogyan azt mi el sem tudjuk képzelni. Napi szinten halljuk a TV-ben, rádióban, olvassuk az újságban és az interneten is a felhívásokat „Vigyázzon az adataira, nehogy csalók áldozatává váljon” már szinte unásig nyomják le a torkunkon és egyenesen bele az arcunkba, de sajnos nem elég, még ez sem elég.
Egyre szélesebb körben használjuk a világhálót, ezzel alapjaiban nincs is gond, hiszen ez a jelen és nagyon is ez a jövő. A gond inkább ott van, hogy a tudatos használatról feledkezünk meg. Aztán amikor beüt a „krach”, akkor már hiába kapálózunk. Mondhatjuk azt, hogy „ de hát ez csak egy ártatlan kvíz volt, amit kitöltöttem a facebookon” vagy, hogy : „csak poén volt, és megakartam tudni, hogy néznék ki Disney figuraként, nincs ebben semmi rossz” Ezek az ártalmatlannak tűnő dolgok, azonban kicsit sem azok. Minden egyes kattintással beleegyezzünk abba, hogy valahol, valaki tárolja az adatainkat. Ilyenkor már mindegy, hogy csak egy felhasználónév vagy egy profilkép van a „kezében”, ugyanis innentől kezdve a szó egészen szoros értelmében a kezükben vagyunk. Egy adatbázison belül ugyanis már csak egy gondolat, hogy a mi nevünkkel, valós adatainkkal, képeinkkel éljenek vissza bárhol a nagyvilágban. Tehát, jobb ha ezeket a cuki és viccesnek tűnő dolgokat fenntartással kezeljük és beletörődünk abba, hogy nem látjuk magunkat Disney szereplőként. Ne használjuk ezeket az „alkalmazásokat” … és, hogy miért is pont ez az egyik példám? Azért, mert nem is olyan rég, pont egy ilyen alkalmazás vagyis a „mypuzzle” terjedt futótűzként az interneten. Erről, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Nézzünk viszont egy ma már teljesen általános és sajnos mondhatom azt is, hogy mindennapi jelenséget. Megcsörren a telefonunk, gyanútlanul vesszük föl, majd a vonal túlsó végéről kapott egy két mondattól azonnal a pánik sötét erdőjében találjuk magunkat. – „Gyanús mozgást észleltünk a bankszámláján”, „Valószínűleg feltörték a bankkártyáját, azonnal le kell tiltanunk” – ehhez azonban szükségünk lesz némi adatra és bizonyos kódokra is. Természetesen ezektől a mondatoktól mindenki azonnal pánikba esik és olyat is megtesz, amit egy stresszmentes környezetben, jobb esetben nem biztos, hogy megtenne. Vagyis – Kiadja az adatait– A számlaszámot, a kártyaszámot .. és ez elég is. Önként és dalolva sétál be az ember a csaló hálójába. Majd amikor már gyanús kezd lenni a dolog, lehet, hogy késő lesz. Ilyen és ehhez hasonló csalásokról napi szinten olvashatunk és hallhatjuk is az ismerősöktől, mégsem elég, mert azt gondoljuk … velünk ez nem történhet meg és ha mégis, akkor sem adom ki…én nem leszek ilyen… aztán lehet másnap megcsörren a telefon és ugyan úgy besétálunk abba a bizonyos csapdába, mert annyira valós és annyira hihető a sztori. Ne tegyük. Vigyázzunk! Figyeljünk! A rendőrség is külön felhívja a figyelmet arra, hogy banki adatokat maximum a hitelintézetben a velünk szembe ülő ügyintézőnek adjunk meg, telefonon keresztül pedig SOHA, semmilyen formában. Ne legyünk a saját magunk ellensége. Hoztam most erre egy tökéletes példát, így ha a mai napon csak egy videót nézünk meg az internetet, akkor ez legyen az.
Sorolhatnám még az e-mailben érkező gyanús és – persze nagyon veszélyes – linkeket, a nyereményjátékoknak tűnő adathalász módszereket, és persze a marketplacen megjelenő csalókat is. Az utolsó az, aki azonnal „rárepül” egy új hirdetésre, amit két perccel azelőtt tettünk fel a facebookra. Velem is megtörtént már, nem is egyszer. Mutatom.
Tehát, elrettentő példa van, sajnos van bőven. Biztos vagyok benne, hogy a mikrokörnyezetünkben is hallottunk már hasonló „próbálkozásokról”. Legalábbis nagyon remélem, hogy csak próbálkozásról és nem váltunk áldozattá. A cél mindenképpen az lenne, hogy figyeljünk sokkal jobban az adatainkra. Ne vegyük félvállról és inkább tájékozódjunk a lehetőségekről, hogy hogyan is tudjuk biztonságosabbá tenni azokat az alkalmazásokat, amiket napi szinten használunk. Gondolok itt arra, hogy nagyon sokan még ma sem használják például a kétfaktoros hitelesítést, vagy éppen nem megfelelő jelszót adnak meg és olyan helyeken is regisztrálnak, amiről már messziről bűzlik, hogy kamu az egész. Az online rendeléseknél is mindig legyünk elővigyázatosak és inkább kétszer ellenőrizzük le az adott oldalt, mielőtt bármilyen összeget is elutalunk. Sokszor, csak épp egy minimális eltérés lehet a valós és a csalók által generált oldal között. A fiatal generációnak pedig igen is nagy felelőssége van abban, hogy a szülőket és a nagyszülőket is „kiokosítsák” ebben a témában. A figyelemfelkeltés és a megfelelő információ átadás nélkül ugyanis, ők lehetnek a legnagyobb áldozatok. Legyünk tudatos internethasználók és védjük az adatainkat, ne csak ma, hanem holnap és holnapután és még azután is …
Hozzászólások