Ez nem más, mint a Luca szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet volt szabad rajta elvégezni, de szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.
A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13., azaz Luca napja volt az év legrövidebb napja, amihez számos népszokás, babona, hagyomány fűződik. Ezek többsége az újévre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás és szerelmi jóslás. Például, a hiedelmek szerint egy hajadon lány Luca napjától karácsonyig minden nap almába harap, majd az utolsó falattal az utcára megy, akkor az első szembejövő lesz a férje. A régi hagyományok miatt az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő mágikus tizenkét nap jelentőségét. Ha például december 13-án havazott, az a jóslat szerint azt jelentette, hogy az év első hónapja, a január havas lesz. Régen gonoszjáró napnak tartották, többfelé fokhagymával védték magukat a boszorkányoktól.
A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza (vagy lucabúza) keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.