Adventi tradícióink közül néhánnyal fesztiválok alkalmával is találkozhatunk, vannak azonban olyanok is, melyekről kevésbé emlékezünk meg. Arról, hogy honnan erednek és milyen tartalmat hordoznak magukban az év végéhez köthető magyar szokások, Lovas Kiss Antal, kulturális antropológus osztott meg velünk információt.
A cikk részlet, a teljes beszélgetés az Alföld Televízió Pezsgő műsorában tekinthető meg advent második vasárnapján, december 8-án, 19 órától.
Mennyire bővelkedünk mi, magyarok karácsonyi népszokásokban?
Bőven, és ezek a népszokások azért különlegesek, mert nagyon sokrétűek. Jelen vannak bennük az antik és a keresztény kultúra jegyei egyaránt, valamint a modern korhoz köthető kultúra is. Azt lehet megfigyelni, hogy ennek a fajta tudásnak manapság egy nagyon különleges keveredése érzékelhető.
Mennyire őrizzük manapság ezeket a szokásokat?
Azt gondolom, hogy a néphagyományok tekintetében a változás nagyon izgalmas dolog, mint ahogy az is, hogy ma olyan kort élünk, amiben egyszerre, egyidőben sokféle szokás van jelen. Azt lehet látni, hogy a mi összetett magyar társadalmunkban vannak, akik nagyon archaikus módon ünneplik a karácsonyt, és vannak, akik inkább modern módon. A néphagyományok gyűjtése nagyjából kétszáz évre tehetőek, de manapság sokan vannak olyanok, akik visszanyúlnak az eredeti szokásokhoz.
Vannak olyan népszokások, melyek az ország különböző pontjaira jellemzőek?
A 19. században tájegységekre jellemzően inkább különböző szokásokat ismertek, ma már általános kultúráról beszélhetünk. Vannak elemek, melyeket napokhoz tudunk kötni, mint például szilveszterkor a szoboszlói csergetés, ami egy gonoszűző szokás. Az elemek egységessége megmutatkozik a táplálkozásban is, így például vannak tájegységek, ahol a töltött káposztát, és vannak olyan is, ahol a halat részesítik előnyben az ünnepekkor. Bár vannak különböző jellemzők, mégis megfigyelhető egy alapvető tendencia, ez pedig ahhoz kapcsolódik, hogyan jelenik meg a magyar kultúrában a téli időszak. A Kárpát-medencében egy alapvetően földművelő, állattenyésztő kultúra létezik, aminek van egy periodikussága. Mivel télen kevesebb a munka, ez az időszak teszi lehetővé az ünneplést. Télen számos gonoszűző hagyományt tartunk számon, és mellette vannak olyan, melyekkel a jövő évet jósolhatjuk meg. Ilyen például a december 13-i Luca naphoz köthető jövendölés, amikor hagymagerezdekkel jósolják meg, a következő esztendő esőit. Luca napja pont 12 nappal van karácsony előtt, ezek a napok a 12 hónapot jelképezhetik, így a hagyomány úgy tartja, 12 hagymagerezdet kell kitenni, és amelyik benedvesedik, az a hónap lesz esős.
Manapság egy-egy néphagyományra fesztiválok szerveződnek, ahol együtt, nem pedig egyénileg ünnepelhetünk. Mi jellemzi a népszokásainkat eredetileg, a közösségépítés vagy az egyéni megemlékezés?
Nem beszélhetünk igazán egyéni népszokásokról, a 18-19. század embere mindig közösségben létezett. András nap után következik az ünnepre való rákészülés ideje, ilyenkor a Betlehemezést is közösen tanulják be a fiatal fiúk, férfiak. Ez azonban nemcsak egy játék, ilyenkor a férfiak egy egészen másfajta életvitelt követnek: nem mehetnek kocsmázni, nem élhetnek házaséletet, ilyenkor visszafogott, magába forduló, gondolkodó időszakot élnek, és ami nagyon fontos, hogy ez az egész közösségre jellemző.
Bucsi Bernadett Ildikó
Hozzászólások