1999. december 30-án vetítették le a népszerű teleregény, a Szomszédok utolsó epizódját a televízióban. Mágenheim doki, Jukcsi, Jutka, Vágási Feri, Alma vagy éppen a tintázni szerető Janka néni kéthetente csütörtökön beköltözött mindennapjainkba. S néhány klasszikus mondat a filmből még ma is önálló életet él. A sorozat 1987-től indult, Horváth Ádám rendezésében.
„Gyere, hagyd az ifjúságot! A másik szobában van jégbe hűtött pezsgő!”
„Az infláció elmúlik egyszer. És az emberek megfizetik, amivel tartoznak. Persze ehhez jó és szép áru kell. És egy igazi kereskedő.”
„Jaj, milyen feledékeny vagyok! Gondoltam, hozok nektek pár üveggel. Hát nem kiment a fejemből…?”
„Ha lenne tízezer forintom, holnap megvehetném a géphez ezt az új, eredeti Microsoft Windows ’95 programot.”
„Úgy döntöttem, felnőtt nő vagyok. Ehhez persze kénytelen vagyok a papám segítségét kérni.”
„Minden érdekel, ami pénzt hoz: kötvény, értékpapír, kaparós sorsjegy, kaszinó – de én mellesleg dolgozom is.”
„Julika édes, van egy kávényi időm. Teljesen leesett a vércukrom. Én nem tudom, nekem ártanak a nők.”
„Sok zsír és liszt? Jó, hogy nem szórta meg egy kis paprikával!”
„A biciklis nyaralástól teljesen ki vagyok cserélve. Jók az idegeim és van türelmem.”
„Beadom a kulcsot. Megyek 2 hétre Prágába. Beadom a kulcsot neked. Légy szíves a növényzetet időnként meglocsolni. Jön a villanyszámlás, fizesd ki, itt az alap rá. És itt egy tábla csokoládé. Nem megzabálni, mert a Csibének hoztam.”
„Szívem szerint vizet innék, de a víz annyira klóros…”
Hozzászólások