Különleges eseménnyel zárta a 6. Magyar Filmszüretet az Apolló mozi. Az eredetileg 2022. február 11-éig tartó programsorozat kapott ugyanis egy plusz napot: február 12-én egy, igen sokakat a moziba csalogató dokumentumfim, a Depeche Mode – Az én szememmel című alkotás került terítékre. A film vetítését – a zenekar rajongóiként – mi sem hagyhattuk ki.
A Misli Balázs és László Tamás készítette dokumentumfilm – ahogyan azt a címe is sugallja – olyan emberekkel készített interjúkból, riportokból áll, akik a 2020-ban a fennállása negyvenedik(!) évfordulóját ünneplő Depeche Mode óriási rajongói, s akik a zenekarral kapcsolatos személyes élményeikbe avatják be a nézőket. Vagy civilek, vagy pedig olyan zenészek, akik épp az együttes különleges zenei világának hatására fogtak hangszert, és alapítottak itthon zenekart.
A filmben elhangzó beszélgetésekből egyértelműen kiderül: az, ahogyan a Depeche Mode hangzásvilága és dalszövegei a ’90-es években hatottak az itthoni fiatalokra, az a rendszerváltás utáni Magyarország „légüres terébe” került felnövekvő generáció számára óriási kapaszkodót és egyfajta kohéziós erőt jelentett. Főleg azután, hogy a Petőfi Csarnokban megalakult a Depeche Mode Klub, amellyel az addig „egyénileg” rajongó fiatalok helyet, teret és lehetőséget kaptak, hogy „intézményesen” is odáig legyenek a zenekarért. A két alkotó ezért a filmben többször is beszélget a klub alapítójával, aki elmondja: a klubba járó fiatalok minden egyes alaklommal alig várták az újabb találkozást, és 1990 augusztusában, a Depeche Live in Hamburg koncertjével egyidőben Guinness-rekordot akartak megdönteni azzal, hogy az addigi összes Depeche Mode-anyagot – harminchat órányi felvételt – egyszerre, egyvégtében hallgatják meg a klubban. Sajnos a Guinness-bizottság nem fogadta be az ötletüket, de ők úgy érezték: ezzel tényleg rekordot döntöttek. A vezető beszél arról a nehéz helyzetről is, amikor épp a taxis blokád idején szerettek volna az akkor Berlinben fellépő együttes koncertjére kimenni, és a blokád miatt veszélybe került az utazásuk. De szerencsére az indulásuk reggelén feloldották a blokádot, így mintegy száztíz rajongó kijuthatott a berlini bulira.
A taxis blokád említésekor talán már érzékelhető, hogy mindazok a beszámolók, amiket a filmben végighallgathatuk, ma már a történelmet jelentik: egy, a változás küszöbén álló ország fiataljainak akkori életérzését tükrözik vissza. S persze az is beszédes, hogy az 1980-ban alalkult zenekarról a ’80-as években szinte még semmit se lehetett itthon tudni: a rendszerváltás kellett ahhoz, hogy ez a progresszív zene beszivároghasson az egykori keleti blokk országaiba is.
Ám a filmben nem csak civilek beszélnek arról, hogy például mit jelentett számukra a Depeche Istent kereső, Istennel pörlekedő dalszövegeinek világa, vagy arról, hogy egy szénrajzokat készítő fiatalembert a Depeche megismerése hogyan késztette a zenekar tagjairól szóló képek megalkotására, hanem olyan együttesek tagjai is megszólalnak, amelyek a Depeche hatására alakultak.
Az, hogy a ’90-es években a Bonanza Banzait Magyarországon a magyar Depeche Mode-nak tartottuk, talán mindenki számára ismert. Azonban a film alkotói számos más, talán kevésbé közismert, de annál kitartóbb és annál nagyobb Depeche-imádatról számot adó, akár mind a mai napig létező hazai banda életének alakulásáról is beszámol. Megszólal a filmben például a Kozmix együttes két tagja, beszél a Dr. Beat zenekar alapítója, a Next Times frontembere, vagy épp az Absürde együttes tagjai. Miközben az alkotók biztosítanak róla, hogy a Poplularról vagy a később alalkult Neoról se feledkezzünk el. Az Absürde zenekartól egy, a Depeche Mode hangzásvilágát felidéző szám is elhangzik a dokumentumfilmben, sőt, az egyik tag arról is beszámol, hogy a gimnáziumi szerelmét, a későbbi feleségét is egy Depeche-számnak köszönhetően hódította meg.
Az Absürde nótája mellett a filmben számos Depeche Mode-szám feldolgozása is szerepel, például Harmath Szabolcs előadásában a híres A Question of Time szólal meg, de fellép a filmben a The Best of Mode együttes is.
Annak okát azonban, hogy a film eredeti Depeche Mode-számokat, felvételeket miért nem közvetít, csak a film vetítését követően, az alkotókkal folytatott beszélgetésből tudhattuk meg.
Gyürky Katalin
Hozzászólások