A nők imádnivalóak. Oly kedvesek tudnak lenni, hogy a férfiembernek még a térde is megremeg, és a lélekről még nem is tettünk említést. Félve gondoskodnak, gondoskodva félnek, hisztizve szeretnek, szeretve hisztiznek. De most nem róluk lesz szó. Ez egyszer nem, a rohadt életbe.
Ma van ugyanis a férfiak napja. A férfiaké, akik persze mind seggfejek, kurvapecérek, link erkölcsi nullák. Közben azért eldolgozgatnak, eltartják a családot, próbálják támogatni az asszonyukat és óvni a gyermeküket, de a női közhiedelem szerint összességében lófütty, amit fel tudnak mutatni. Silány értékük maximum akkor tűnik fel, amikor a hiányuk. Amikor nincsenek.
A nemzetközi férfinap célja, hogy – idézzük – "a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket, a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket. A férfiak minden nap áldozatot vállalnak a munkahelyükön, mint férj és apa helyt állnak családjukban. Törődnek és odafigyelnek a barátaikra, részt vállalnak szűkebb közösségük és nemzetüket terhelő gondokból. A nemzetközi férfinap ezért lehetőséget teremt arra, hogy jóakaratú emberek a világ minden pontján elismerjék és ünnepeljék a hozzájuk tartozó férfiakat."
Szépen hangzik, és röhej, de igaz. Az Isten áldja meg minden férfitársamat: fiúk, tartsatok ki. Nők nélkül semmik se lennénk, de velük is csak valamik vagyunk. De ez a valami elpusztíthatatlan.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások