Magyar stand-up comedy körkép: Szikra László

Most induló interjúsorozatunkban magyar stand-up comedy humoristákkal beszélgetünk. Első alanyunk Szikra László, aki 2017-ben felállította a Leghosszabb Magyar Stand Up Comedy Rekordját, 9 órán és 8 percen keresztül nevettette folyamatosan a közönséget. 2020 márciusában elkezdett Mama a karanténban és Papa a karanténban videósorozatának össznézettsége pár hónap alatt elérte az 50 milliót. Január 7-én 19 órakor a DEMKI Ifjúsági Házban lép fel Ugyanolyan mocsok vagy te is, mint a Gizi című önálló estjével.

Mi az eredeti szakmája?

Tanári és UEFA B labdarúgó edzői diplomám van. 17 évig testnevelő tanárként, labdarúgó és kézilabda edzőként, valamint úszásoktatóként dolgoztam. A sport mindig központi szerepet játszott az életemben.

Hogyan vált humoristává?

Már gyerekkoromban nagyon szerettem a humort, rengeteget bohóckodtam családi összejöveteleken és az osztályban. Míg más gyerekek mesét néztek, addig én kicsi korom óta imádtam a Rádiókabarét.

A barátok mindig biztattak, hogy próbáljam ki magam a stand up comedy világában, ám a végső lökést az adta, amikor keresztanyukám azt mondta, hogy: „Laci, te olyan vagy mint a Fábry, neked ezzel kéne foglalkoznod!”. Jelentkeztem egy tehetségkutatóra, ami után azonnal rájöttem, hogy amit a haveroknak előadok, azt idegen társaságoknak nem ugyanúgy kell tálalni, hiszen nekik nem feltétlenül ugyanolyan vicces, mint az ismerőseimnek.

Szerencsére az egyik barátom megtudta, hogy próbálkozom ezzel a műfajjal, és 2009 végén meghívott egy 50 fős születésnapi bulira, hogy adjak elő egy 15-20 perces szösszenetet. Arra már tudatosan készültem, nagyon tetszett a jelenlévőknek, és mondhatni innen számolom a humorista pályafutásomat. Ezek után találtam egy helyet Gyöngyösön, ahol havi rendszerességgel humoresteket szerveztem feltörekvő humoristáknak, amilyen én is voltam akkor, azután bekerültem a Rádiókabaréba, amelynek azóta is tagja vagyok, jöttek kisebb-nagyobb televíziós szereplések, bekerültem a Stand Up Brigád Humortársulatba, amely egy független humoristákból álló csapat Ürmös Zsolti vezetésével, vagyis mondhatni lépcsőfokról-lépcsőfokra lépdelek.

Teljesen magától tanulta a stand-up comedy-t vagy segített valaki?

Senki sem segített. Saját tapasztalatból tanulok a fellépéseim után. Például azt vallom, hogy egy 10 perces műsor akkor van kész, ha 20-30-40 alkalommal előadtam közönség előtt, mert akkor látom, hogy mit kell rajta változtatni. Egyszerűen, figyelem a közönség reakcióit, átgondolom, kielemzem a fellépéseimet, és ezekből próbálok tanulni, ezek alapján próbálok fejlődni.

Hogyan készül egy fellépésre?

Ha olyan helyre megyek, ahol még nem léptem fel, és kérnek egy egyórás műsort, oda nem készülök, hanem odamegyek, elkezdem, és több témába belefogok (például falusi élet, párkapcsolat, gyereknevelés), és abba az irányba terelem a mondandómat, amelyik jobban tetszik a közönségnek.

Viszont az önálló estjeimre, melyekből kettővel most is járom az országot, azokra nagyon sokat készülök. Megírom, megtanulom, persze nem szóról szóra, begyakorlom, közben alakítok, finomítok rajta, majd fellépésről fellépésre átformálom, hogy még jobb legyen.

Mik a kedvenc témái és mely témákat kerüli?

A falusi élet. Falun nőttem fel, jelenleg is falun élek, vannak háziállataim, járom a boltot a kiskocsmát, a falut, figyelek, anyagot gyűjtök, satöbbi. Például papám és mamám – akikre nagyon felnézek is mindig visszatérő szereplői a műsoraimnak.

Politikával viszont soha nem foglalkozom, sem a magánéletben, sem a humorban. Illetve odafigyelek, hogy a műsoraimban nincs csúnya beszéd. Bárhol lépek fel, például falunapon, ott lehetnek gyerekek is, hölgyek is. Szerintem ezek nélkül is lehet minőségi humort csinálni.

A mostani estre rátérve fontos megemlíteni, hogy a Mama a karanténban és a Papa a karanténban videókat rengetegen látták.

Valóban és ez óriási öröm számomra. A Facebookon például van olyan videó, amelyik közelít a 4 milliós megtekintéshez. Hozzá szeretném tenni, hogy ez az embereknek köszönhető, és ezúton szeretném is megköszönni mindenkinek, aki egy like-kal, egy megosztással, vagy egy pozitív kommenttel segített, hogy a videóim ennyire sok emberhez eljutottak, és ilyen sokan szeretik őket, vagyis ez nem csak az én érdemem, hanem egy közös siker!

A pénteki előadás is róluk fog szólni?

Az „Ugyanolyan mocsok vagy te is, mint a Gizi!” című est, amit Debrecenben is elő fogok adni, a falusi életről szól. Az első részében a férfiak tekintetében: kocsmasztorik, pálinkafőzés, iváskultúra stb. A második részében pedig áttérek a hölgyekre: a párkapcsolatra, a pletykákra, temetős, templomi sztorikra stb.

Az előadást saját magamként kezdem, aztán felveszem a svájci sapkámat, és felöltöm a papa a részeges karanténmester alakját, utána visszaváltozom, felvezetem a hölgyek, nénik témáit, majd jön a fejkendő és a mama.

A másik előadásom a „Hinta-Pálinka, avagy a pelenkától a cefrés hordóig” címet viseli. Az abban különbözik, hogy az első rész a gyereknevelésről szól, hogy mint fiatal, falusi apuka, hogyan élem azt meg. A másik része pedig, ahogy a címében is szerepel a pálinkafőzés és pálinkaivás rejtelmeibe vezeti be a közönséget.

Mióta elkezdődtek a karanténvideók, azóta így állnak össze az előadások. Úgy vettem észre, hogy nagyon tetszik a közönségnek, hogy váltok a szerepek között. Sőt nem egy olyan pozitív visszajelzést kaptam, amelyben egy komplett színházi előadáshoz hasonlították az önálló estjeimet, és ezek nagyon jól estek.

Mennyire nehéz más hangokon megszólalni?

Amikor nagyon sok fellépés van egymás után, akkor nagyon megviseli a hangszálamat. Szeptemberben például, sajnos le kellett mondanom néhány fellépést hangszálgyulladás miatt, mert az orvos azt javasolta, hogy még suttogva se beszéljek 3-4 napig.

Amikor egy másfél órás előadásban van 20-25 perc papa és 20-25 perc mama, az eléggé megterheli a hangszálaimat.

Hogyan alkotta meg a mama és a papa karakterét?

A karantén kezdetén, 2020 márciusában lemondták az összes fellépést. Annyira belebetegedtem, hogy teljesen elment a hangom. Imádok szerepelni, nevettetni, szórakoztatni, nekem a hobbim a munkám.

Gondolkoztunk a feleségemmel, aki egyben a menedzserem is, hogy mit lehetne csinálni a karanténban. Mindig beszéltünk róla, hogy gyártsunk videókat Facebookra, és most eljött az ideje.

Amikor még nem öltöztem be papának és mamának, már akkor is sokat beszéltem róluk, úgyhogy mondhatni kézenfekvő volt, hogy valami ilyesmiről fognak szólni a videók. Ezután megtaláltuk mama egyik kendőjét, felvettem egy otthonkát, beálltam az ablakba, és eljátszottam, hogyan szokott leskelődni, miközben a szomszéd Marika nénivel beszél telefonon.

Először csak egy videót akartam készíteni, de az annyira sikeres lett, hogy pár nap alatt elérte a milliós megtekintést, és közel ötvenezren megosztották. Ezen felbuzdulva folytattuk egy újabb Mama videóval, és mivel a mama gyakran említette a papát, ezért jöttek a kommentek, hogy rá is kíváncsiak lennének, így a harmadik videóban már ő szerepelt. Azóta van már több mint 30 mamás, közel ugyanannyi papás videó, valamint készültek már olyan videók is, amikben együtt szerepelnek. Mondhatni egy kis sorozattá nőtte ki magát a történet.

A videók egyébként úgy készülnek, hogy én írom meg és adom elő a szövegeket, a feleségem pedig felveszi, valamint Szép Bence kollégám és barátom is sokat segít azon videók vágásában, melyekben a mama és a papa együtt szerepelnek.

Milyen különbséget lát a stand-up comedy és a kabaré között?

Egészen más a kettő, és mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége. A kabaréírás egy külön műfaj. Próbáltam már én is kabaréjelenetet írni, de mindig oda jutottam, hogy sajnáltam a poénokat, és inkább előadtam stand-upban.

Igaz ugyan, hogy nálunk a Showder Klub indulásakor nyert teret a stand-up comedy műfaja, de ha jobban megnézzük, akkor gyakorlatilag már Hofi Géza is ezt csinálta, (Aki egyébként nagy példaképem.) csak akkor még nem így nevezték. De Fábry Sándornak is sokat köszönhet a műfaj, mert a kezdet kezdetén ő adott helyet a feltörekvő stand-up humoristáknak az Esti Showder című műsorában.

A kabaréban több szereplőre írják a jeleneteket, amit színészek adnak elő. Én látom a Rádiókabaréban, hogy a jelenetekhez a színészek az anyagot gyakorlatilag az előadás előtt kapják meg, és én nagyon felnézek rájuk, valamint csodálom őket ezért, mert nagyon nehéz lehet egy vadidegen szöveget néhány olvasás után olyan profi módon előadni. Sőt, sokszor a jó színészi játék miatt, még jobb lesz az előadás.

A stand-up comedy-t többnyire saját maga írja és adja elő a humorista. A stand-up comedy egy one man show, ahol egyedül áll a színpadon az ember, nincs senki, aki besegítsen.

Ki szervezi a fellépéseit?

Ez fellépésenként változó. A művelődési házas estjeimet például Ürmös Zsolt a Stand Up Brigád vezetője szervezi, van néhány hely, például Gyöngyösön, ahol én szervezem a fellépéseimet, de a legtöbbször magánszemélyek, rendezvényszervezők és irodák, művelődésszervezők, intézményvezetők, satöbbi keresnek meg, és hívnak meg falunapokra, fesztiválokra, céges bulikra, születésnapokra, esküvőkre és egyéb rendezvényekre.

Miben különbözik a Rádiókabaré egy szimpla fellépéstől?

A Rádiókabaréban meg van szabva, hogy mondjuk 12 perces legyen a műsor, ezért arra jobban készülni kell, jobban ragaszkodni kell a szöveghez, míg egy rendezvényen én alakítom a műsort, nem annyira kell figyelni az időkorlátot.

Egyébként a Rádiókabarét nagyon szeretem, mert olyan remek társaság van, hogy mindenkivel baráti viszonyt ápolok, és nagyon segítőkészek.

Melyik volt a legnehezebb fellépése?

Ha egyet ki kellene emelnem, akkor egy szülinapi bulit említenék, ahol odaérkezve döbbentem rá, hogy csak heten vannak. A nappaliban, zokniban, mikrofon nélkül kellett előadnom. Először izgultam, hogy milyen lesz a hangulat, de nagyszerű műsor kerekedett ahhoz képest, hogy csak heten voltak.

De ha itt tartunk, akkor egy falunap, egy fesztivál sokkal nehezebb, mint mondjuk egy művelődési házas est, mert a kültéri rendezvényeken vannak zavaró tényezők, háttérzajok, amelyek eltéríthetik a nézők figyelmét, ott meg kell ragadni és meg kell tartani a nézők figyelmét, míg egy művelődési házas estre azért jönnek el az emberek, hogy engem megnézzenek, meghallgassanak. Egyébként mindegyiknek megvan a bája, és én nagyon szeretem a falunapokat, fesztiválokat is.

Mik a jövőbeni tervei?

Szeretnék még videókat készíteni, 80%-ban már megírtam a harmadik önálló estemet, valamint szeretnék nyitni a zenei humor felé. Csináltam egy videót, amiben a mama az Edda Műveknek A kör című számát, a papa pedig Majkának a Régebben más volt… című dalát parodizálta. Ennek nagy sikere volt, ezért szeretném egy kis zenés humorral is színesíteni a műsort.

Szeretnék minél több helyre eljutni. Volt sok külföldi megkeresés, amikre sajnos nem tudtam elmenni a járványhelyzet miatt, és remélem ezekre a helyekre is eljutok minél hamarabb, mert rengeteg üzenetet kaptam Amerikától kezdve egészen Japánig, kint élő magyaroktól, hogy amikor a videóimat nézik, akkor elfelejtik a gondjaikat arra a pár percre, tudnak önfeledten nevetni, és a videók egy picit visszaidézik a gyerekkorukat, a régi falusi, vidéki hangulatot.

Köszönöm az interjút.