A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján, idén május 26-án, tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért.
Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a rákoskeresztúri Új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a budapesti Hősök terén, a hősök emlékkövénél.
Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. 1924-ben szűnt meg, helyét átvette a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága.
A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját […] a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Az utolsó nemzeti jelleget öltő rendezvényekre 1944-ben került sor, majd a diktatúra megtiltotta a megemlékezéseket. 1951-ben az emlékkövet is eltávolították a térről. A helyén 1956. április 4-én avatták fel a ma is látható emlékkövet.
Hosszú szünet után 44 évvel később, 1989-ben, a rendszerváltás évében került sor az újabb első megemlékezésre Szekszárdon. A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
A Magyar nyelv értelmező szótára szerint a hős:
- harcban bátorságával, vitézségével kitűnő, halálra is elszánt katona.
- veszélyben, nehéz helyzetben példamutatóan bátor ember.
- valamely tevékenységben elért áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett, kiváló személy.
Forrás: Wikipédia, Sulinet, Magyar nyelv értelmező szótára
Hozzászólások