A Supergirl című film, a DC-Univerzum második, 107 perces mozifilmje, 2026. június 25-től látható a mozikban.
Ez a második önálló Supergirl, azaz Kara Zor-El mozifilm, a címszereplőt Milly Alcock alakítja. Az első Helen Slater főszereplésével 1984-ben készült, amely kritikailag és a bevétel szempontjából is alulteljesített. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy azt három Superman film előzte meg, amelyek közül kettő kultstátuszt ért el. A 42 évvel későbbi változat kétségkívül látványosabb, mint a 80-as évekbeli, és mélyebb is annál. Viszont, ha az összes Superman-filmet vagy összes DC-filmet vagy összes szuperhősfilmet nézzük, akkor már nem ennyire jó a helyzet.
A tavalyi Superman filmhez hasonlóan ez is egy science-fiction akcióvígjáték, de sok szempontban eltér az elődjétől. Annak folytatásaként annyiban tekinthető, hogy egy univerzumban játszódnak, illetve mindkét filmben szerepel Superman (David Corenswet), Krypto és Supergirl. Szinte az egész film a Földön kívül játszódik az űrben, űrhajókon és különböző bolygókon, ahol Kara különböző idegen lényekkel találkozik. Ezekkel rendre konfliktusba is kerül, amit erőszakkal old meg, így akcióból sincs hiány. A vígjáték elemet többnyire Krypto, a szuperkutya, Lobo (Jason Momoa) és Kara hozzáállása szolgáltatja, de akadnak altesti poénok is.
Bár akadnak altesti, főleg pisilős poénok, azért ezt emelem ki, mert bár háromszor, három különböző karakterhez kötődően jelennek meg, és ezek hiánya inkább javított, mint ártott volna az alkotáson, a film mégis 12-es korhatáros, így nem lép át határokat. Viszont Lobo szereplése egy ilyen műben kevésbé szerencsés, mert bár az istenkomplexusos fejvadász vicces és a kampójával elég sokakat leöl, úgy igazán erőszakos vagy trágár nem tud lenni, ez a tényező esetében inkább hátrány, mint előny.
Kara a 23. születésnapját különböző bárokban ünnepli olyan bolygókon, ahol vörös nap van, így le tudja magát inni. Ennek az oka különösen fontos, mert ő Supermannel ellentétben már a Krypton bolygó pusztulása után született, és tizenévesen látta meghalni az anyját, miután az apja a Földre küldte, hogy ő túléljen. Így ő még emlékszik a szülőbolygójukra és a családjára, amit tényleg elvesztett, szemben Kal-Ellel, aki kisbabaként érkezett a Földre, és Kansasben nőtt fel, magára is vidékiként utal. Kara ezért kevésbé optimistább, mint az unokatestvére, és van egy traumája, amit még nem volt képes feldolgozni, ezért is jár bárokba. Illetve keresi az otthonát, miután elvesztette a szülőföldjét, illetve az unokatestvérén és a kutyáján kívül az egész rokonságát. Ezt Kara úgy fogalmazza meg, hogy Kal-Elt nem a kora teszi fiatallá, hanem a szíve, mivel ő még nem élt át olyan eseményeket, amelyek megtörték volna.
Ezért is indul arra a küldetésre, amiről az egész film szól. Egy briganti megmérgezi Kryptót, és meg kell szereznie az ellenmérget, hogy megmenthesse. Ez elég egyszerű indíték, de érthető. A történet másik főszereplője a 13 éves Ruthye (Eve Ridley), egy lány, akinek a családját lemészárolta ugyanaz a briganti, így ő bosszút akar rajta állni. Együtt különböző kalandokba keverednek, miközben megkeresik a közös ellenségüket, Kremet (Matthias Schoenaerts).
Úgy tűnik, hogy az igazságérzet családi vonás, mert Kal-Elhez hasonlóan Kara sem tűri azt, ha valakit kirabolnak vagy bántanak. Azt is meg akarja akadályozni, hogy Ruthye bosszúból végezzen Kremmel. Ezenkívül szókimondó és magabiztos. Ő is a sárga nap fényéből nyeri különleges képességeit, amelyek megegyeznek Supermanével, azaz hőlátás, röntgenlátás, repülés, szupererő, gyorsaság, és kibírja az űrben is. A vörös nap fénye átlagossá teszi. A zöld nap még meg is mérgezi őt. Mindhárom nap hatását látjuk a filmben, sőt olyan is előfordul, hogy egy bolygó két nap körül kering.
A film másik fontos témája a gyász mellett az emberkereskedelem. A brigantik csak férfiakból állnak, ezért nőket rabolnak és vásárolnak maguknak, hogy fennmaradjanak. Ennek több módját is látjuk. Van, amikor egyszerűen pénzt kínálnak azért, aki megtetszik nekik. Előfordul, hogy családokat zsarolnak meg azzal, hogy elveszik a lányukat, ha nem ejtenek nekik csapdába még több nőt. Ezek létező problémák, és ritkán hívják fel rá a figyelmet, pláne szuperhősfilmekben.
Mennyire szuperhősfilm a 2026-os Supergirl? Superman egy szuperhős, akit acélembernek hívnak és rajonganak érte úgy a DC-Univerzumban, mint nálunk, még Magyarországon is több képregénysorozata jelent meg. Ezzel szemben Supergirlt nem igazán ismerik, se a DC-Univerzumban, se nálunk. Superman az egyik legismertebb szuperhős a világon Batman mellett. Supergirl nincs a 10 legnépszerűbb között még a DC hősei között sem, a Marvel karaktereit bele sem számolva. Ezért nem is annyira szuperhősfilm ez, hanem inkább szól egy a múltjával megbékélő és új otthonát kereső földönkívüli kalandorról, akit képességeit tekintve akár egy egész bolygó ünnepelhetne.
A filmet Craig Gillespie rendezte és Ana Nogueira írta. Craig már több díjat is elnyert olyan filmekért, mint a Plasztik szerelem, az Én, Tonya, Az egymillió dolláros kéz és a Viharlovagok. Anának ez az első egészestés filmje, ahhoz képest le a kalappal, és ő készíti a közelgő Tini Titánok és a Wonder Woman filmeket is.
Hozzászólások