Eredeti helyének közelében állították fel és avatták újra október 25-én, szerdán a klinikatelepen Segner János András orvos-fizikus szobrát, Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész alkotását.
Segner János András bronzszobrát születésének 270. évfordulója alkalmából 1974. október 5-én avatták fel elsőként az akkori Debreceni Orvostudományi Egyetem új tízemeletes épülete melletti parkrészben. A campus fejlődése, az új beruházások miatt a szobrot elszállították, most azonban ismét méltó körülmények közé került.
– Bár életének csak egyik rövid állomása volt Debrecen, mégis összekötő kapocsként tarthatjuk számon. Segner János személye, öröksége és szobra is összekötő kapocs a mai Debrecen szellemét meghatározó tényezői: a város, a református egyház és a református egyetem, valamint a Debreceni Egyetem között. És a számtalan kapocs közül az egyik Debrecen és a nagyvilág között – mondta az október 25-i ünnepségen Bartha Elek.
A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese kiemelte: a Klinikai Központ területén felállított szobor olyan helyre került, amely az általa művelt tudományos diszciplínák – orvostudomány, fizika, matematika, természettudományok – közül hozzá a legközelebb áll.
– Mi debreceniek mindig érdeklődéssel fordulunk múltunk és hagyományaink felé. Igyekszünk belőlük erőt meríteni az előttünk álló feladatokhoz és ezen keresztül emléket állítani azoknak az alkotóknak, akik értéket hoztak létre az európai tudomány és benne Debrecen számára. Tesszük ezt akkor is, ha történetesen az érintett személyiség nem városunk szülötte. Segner János a kor polihisztora, aki természettudósként, fizikusként, orvosként korának egyik meghatározó személyisége volt. Példája is mutatja, hogy nem szabad kishitűnek lennünk. Megfelelő képzettséggel kellő önbizalommal és kreativitással mindenki nagy utat járhat be, függetlenül attól, mely korban él – fogalmazott Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere.
A reformáció évében, a 240 éve elhunyt Segner János debreceni kollégiumi tanulmányai és városi orvosi tiszte arra a máig ható kapcsolatra mutat, ami az evangélikus és református sorsközösségben valósult meg a magyarországi reformáció két nagy egyháza között.
– A pozsonyi evangélikus Segner család egyháztörténeti jelentőségű, ezért fontos, hogy a református Debrecenbe küldték fiúkat tanulni – hangsúlyozta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. – Descartes felszabadította a gondolkodást és szinte szállóige lett: „cogito ergo sum" – „gondolkodom, tehát vagyok". Ma inkább a „dubito ergo sum" – „kételkedem, tehát vagyok" világát éljük. A gondolkodás vissza tudott vinni a Biblia Istenéig, még a természettudományban is. Ma viszont a kétkedés még önmagunktól is távol visz és kétségekbe kerget, és hitetlenségbe hajszol. Emlékezzünk helyesen gondolkodva a nagy találmányok és felfedezések polihisztorára, Segner János András professzorra, emlékezete legyen áldott köztünk – zárta beszédét a püspök.
– Nagyívű pálya Segner Jánosé, amely kétszer is érintette Debrecen városát. Büszkék lehetünk e kiváló tudósra, akinek pályája a 18. századi Debrecen felsőoktatásának erejét ékesen példázza. A tehetségek idevonzása, és pályára állítása olyan örökségünk, amelyre büszkék lehetünk ma is, és amely Debrecen egyetemeit ma is kötelezi. De ami akkor még legfeljebb álom volt, az ma már valóság: Debrecenből ma már nem kell külföldre utazni, hogy valaki orvos lehessen. A Debreceni Egyetem orvosképzése Európa élvonalához tartozik s maga is külföldi hallgatók ezreit vonzza. Segner János szobra emlékeztessen hát bennünket az ő példás életútjára, a debreceni felsőoktatás történelmi érdemeire és egyben a jelen eredményeire is – fogalmazott megemlékezésében Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora.
Az ünnepség a szobor leleplezésével és az emlékezés koszorúinak elhelyezésével ért véget.
(unideb.hu)
Hozzászólások