Amikor bemutatásra került A Mátrix című film ajánlója, a végén egy URL jelent meg: whatisthematrix.com. És épp előtte elhangzott egy fontos mondat: „You can’t be told what the matrix is, you have to see it for yourself”, vagyis „Nem lehet megmondani, hogy mi a mátrix, ezt saját magadnak kell meglátnod”. És milyen igaz.
Talán hatodikos lehettem. A latinra vissza kellett menni minden héten egyszer délután. Utáltam azokat a napokat, ugyanis a Dragon Ball Z-t nem tudtam nézni a tévében. Mivel egy részt sem hagyhattam ki, így ilyenkor jöttek a VHS-ek, amelyekre felvettem a tévéadást. Egyszerre megmosolyogtató, másrészt kifejezetten menő dolog, hogy akkor – 1999-ben – simán beprogramoztam az eszközt, hogy mikor indítsa el a felvételt és mikor állítsa le. Ehhez csak annyi kellett, hogy az adott csatornán legyen a televízió. Egyik alkalommal épp itt csúszott hiba a számításba (vagy a mátrixba). A szokásos csatorna helyett valamelyik nemzetközi zenei adó műsora került rögzítésre. Kamasz dühöm mérhetetlen volt, hiszen lemaradtam a kedvenc mesém új részéről. Elkezdtem visszanézni a felvételt, hátha mégis csoda történik. Nem történt. Vagyis csodának nem nevezném a történteket, de mégis fontossá vált az a bizonyos nap: a zenecsatornán leadták Marilyn Manson Rock is Dead című dalának videóját, annak is azt a változatát, amely tele volt tűzdelve A Mátrix című film jeleneteivel. Ott, akkor azt sem tudtam, hogy melyik sokkolt le jobban. Két olyan világ jutott el hozzám, amelyek létezéséről sem tudtam addig. Két olyan univerzum, amely 25 év elteltével azóta is velem van minden egyes nap.
Itt kezdődött a tudatos zenehallgatás és a tudatos filmnézés időszaka, ami nem egy mulandó dolog, sőt. Megalapozott mindennek. Nem a Marilyn Manson volt az első rockzenekar, amely nagy hatással volt rám és nem A Mátrix volt az első film, ami lenyűgözött. Mégis ez volt az a találkozási pont, ami akkora hatást váltott ki nálam, hogy a mai napig tisztán emlékszem arra, hogy mit éreztem akkor. Jó volt elmerülni ezekben a világokban és valami mást megismerni. Valami más szemüveget felvenni és a dolgok mögé nézni. Nagyon sokat köszönhetek ennek a bakinak. Új látásmódot, új ismerősöket, új zenéket, filmeket, könyveket. Új élményeket.
Bárcsak mindenki véletlenül olyan dolgot venne fel egy VHS-re, amit nem akart és olyan dologra bukkanna, ami évtizedek után is a legfontosabb dolgok közé sorolandó az életében! Sok minden történt a világunkban 25 év alatt, de a dolgok megkérdőjelezése fontosabbá vált, mint valaha. Számomra ez 1999-ben kezdődött el. És elmondhatatlanul hálás vagyok ezért a film alkotóinak.
Az óriási sikerű eredeti művet április 19-én vetíti újra az Apollo Mozi.
Hozzászólások