– Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába – e kis dalocska formájában még a népi folklór is őrzi az emlékezetében azt az 1925-ös brutális gyilkosságot, amelyet Szász János legújabb, A hentes, a kurva és a félszemű című filmjében dolgozott fel. Január 19-én az Apolló moziban a január 25-ei országos premier előtti vetítésen jártunk.
Az eredetileg Budapesten történt gyilkosság helyszínét megváltoztatva, a Salgótarjántól nem messze fekvő Rónabányán és az ahhoz közeli vágóhídon forgatta Szász János azt a filmjét, amelyben egy megtörtént eset, egy gyilkossággal végződő szerelmi háromszög adja a történet magját. A rendező – mint azt a filmet követő közönségtalálkozón megtudtuk – azért változtatta meg a történések színhelyét, mert a sajnos ma is iszonyatosan barbár környék és környezet korhűbb miliőt tudott képezni az I. világháború után egy évtizeddel történt brutális bűncselekményhez, mint a főváros. A szintén a korhűsége miatt fekete-fehér filmben egy menekülő pár – a Budapesten önmagát prostitúcióból eltartó, ebbe az életformában belefáradó Mária, valamint őt az öngyilkosság elől megmentő, de a hatóságok elől szintén menekülni kénytelen csendőr, a félszemű Léderer Gusztáv – munkát keresve vetődik ebbe a faluba, ahol Kodelka Ferenc hentes a helyi kiskirály, ő a vágóhíd és a kocsma tulajdonosa is egyben. A volt csendőr a vágóhídon, míg Mária a kocsmában kap az „oligarchától” munkát, s ezzel azonnal függő helyzetbe kerülnek Kodelkától. A pazar szereposztású film, amelyben az egykori prostituáltat Gryllus Dorka, a volt csendőrt Nagy Zsolt, a hentest pedig Hegedűs D. Géza játssza, első perctől kezdve azt érezteti velünk: ebben a kis faluban minden eladó, s mindennek súlyos ára van: a nő mint emberhús ugyanolyan árucikknek számít, mint a vágóhídon leölt állatok húsa, s mindenért alkudni is lehet. A korábbi életét és foglalkozását épp ezért nem számolhatja fel teljes mértékben a „kurva”, hiszen Kodelka szintén pénzt ajánl a félszemű csendőrnek a nőért cserébe.
A pénzért áruba bocsátott test pedig annak a gyilkosságnak lesz az alapja, amit a pár Kodelka ellen elkövetni szándékozik. Szász János filmje megdöbbentő lélektani pontossággal ábrázolja a fiatal pár kapzsiságát, valamint a butaságát és együgyűségét a bűntény elkövetése során, de azt a kisszerű önzést és brutalitást is, amit a hentes képvisel. Ahogyan a film levetítése után Szász János fogalmazott: az emberi tulajdonságok legsötétebbjeibe nyerhetünk itt bepillantást, amelyek sajnos manapság is köztünk vannak, amennyiben megnézünk a televízióban egy Kékfényt a mostanában elkövetett bűncselekményekről.
Ahhoz azonban, hogy ez a film ennyire megdöbbentően és kendőzetlenül tudja ábrázolni az ember sötét oldalát, a színészek profizmusa is kellett. A filmet látva talán Hegedűs D. Géza „átváltozása” a legszembetűnőbb: a színművész több mint húsz kilót volt hajlandó hízni annak érdekében, hogy a saját szenzitív, finom lényéből „elővarázsolja” azt a „drabális állatot”, azt a hentest, akit a filmben alakítania kellett. A közönségtalálkozón az azóta a „versenysúlyát” ismét visszanyerő művész ennek a metamorfózisnak a mikéntjébe is beavatta a nézőket: kettős pszichológiai munkának nevezte ezt a folyamatot, ugyanakkor, mint minden új szerephez való alkalmazkodást, ezt is játéknak fogta fel. A kettős pszichológiai munka lényege, hogy először, olvasván a forgatókönyvet, őt magánemberként, Hegedűs D. Gézaként ragadja magával, s kavarja fel egy ilyen történet. Ám színészként az a feladata, hogy azt az illetőt, akit ő privát emberként elítél a tetteiért, és távolságtartással szemlél, egyszer csak elkezdje magában megformálni, legyőzze a közöttük meglévő távolságot, és egyre inkább azonosuljon a figurával. S ehhez volt jó a hízás is, hiszen belülről is „táplálta” magában Kodelka alakját.
Gryllus Dorka pedig arról is beszélt, hogy nőként hogyan élte meg azt, hogy a film első pár jelenetében, s utána is még jó néhányban prostituáltként kellett működnie, amit Szász filmje premier plánban tár elénk. A színművésznő elismerte, hogy ez lelkileg is rendkívül megterhelő feladat, ugyanakkor hangsúlyozta: férfi partnerei rendkívüli módon figyeltek és vigyáztak rá, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozva lehessen ezeket a szexjeleneteket rögzíteni.
A filmet látva azonban egy valamiben „vitatkoznék” a rendezővel: Szász János hangsúlyozta ugyan a gyilkosságot elkövető pár együgyűségét, azonban – legalábbis Mária részéről – én nem feltétlenül csak ezt tapasztaltam. A pénz megszerzése érdekében ugyanis volt pár olyan jelenet, ahol azt éreztem: a nő van annyira „fifikás”, hogy el tudja hitetni Kodelkával – aki láthatóan beleszeretett –, hogy a vonzalom kölcsönös, hogy neki is tetszik a férfi, még akkor is, ha egy óriási „zsírszalonna”, ahogyan azt a félszemű mondja róla. A női praktikák véleményem szerint tehát ebbe a brutális történetbe is beszivárognak – nyilván Gryllus Dorka csodálatos művészi játékának köszönhetően.
A filmet tizennyolc éven felül ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Aki megnézi, garantáltan nem fog csalódni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások