Tavaly ősszel vette át Mészáros Réka a Főnix Rendezvényszervező Kft. vezetését Bódor Edittől. A fiatal, ambíciózus szakember óriási lendülettel vetette bele magát a feladatba, amelynek már most sok látható eredménye van. Beszélgetésünk során viszont kirajzolódott: ez még csak a kezdet.
Budapestről érkeztél, ott dolgoztál évekig, így bizonyára találkoztál azzal a két tipikus szélsőséges véleménnyel, ami a hozzánk érkezőket eléri. Ezek a „fővárosiak nem értik, hogy működnek itt a dolgok” és a „végre új színt hoz a mindennapokba”. Ismerős mondatok?
Találkozom mindkettővel, de mivel felvidéki vagyok, és egy Debrecennél kisebb városból származom, ezért nem áll tőlem távol a város dinamikája. Nyilvánvaló, hogy egy új ember érkezése – pláne Budapestről – fenntartásokat generál, és felvetődik, hogy miért nem a debreceni erőket erősítik. Mégis azt látom, hogy mindenki, aki újonnan érkezik egy közösségbe, tud valami újat hozni – így van ez az én esetemben is. A tapasztalataim, amiket Budapesten, illetve akár amit Brüsszelben szereztem, hozzájárultak ahhoz, hogy együtt fejlődhessünk, és bízom benne, hogy a munkám alapján fognak megítélni hosszú távon. Egy új közösség tagjának lenni mindig kihívásokkal teli, de szeretem Debrecent, és nagyon megszerettem az itt élő embereket is, ezért azt gondolom, hogy jó döntést hoztam, mikor ide költöztem.
Debrecen megítélése is szélsőséges. Az itt élők egy része imádja, míg a másik fele nem rajong a városért és a cívis életért. Te milyennek látod Debrecent? Most már több mint fél éve itt élsz, milyennek tapasztaltad a várost érkezésedkor, és mennyit változott a véleményed az idő teltével?
Mindenhol, minden város és lakhely mellett tudunk felsorakoztatni jó és rossz érveket egyaránt. Elég sokat költöztem Budapesten belül is, sőt országok között is, talán éppen ezért éreztem mindig úgy, hogy az otthont mi visszük oda, ahová épp tartunk. Tehát, ha valahol otthon akarod érezni magad, akkor – lényegtelen, hogy ezt egy kétezer fős faluban vagy egy több milliós városban vagy a kettő között – megtalálhatja az ember az otthonát. Nyilván, személyiségtől is függ, hogy kihez milyen környezet kapcsolódik jobban, de szimpatikus embereket mindenhol találni, és rájuk érdemes fókuszálni. Debrecent már rögtön az elején nagyon megszerettem. Nyáron érkeztem, ami a rendezvények szempontjából egy kifejezetten izgalmas időszak volt. És tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott a fővárosban a zöld környezet, a kedvesség és a közvetlenség, ami itt az utcán is fogad. Felismertem, hogy a Nagyerdő milyen nagy kincs, hiszen, ha kimész oda sétálni, már ki is léptél a város zajából. Ezek nagyon hiányoztak az előző években nekem – azt hiszem azért, mert egy kisvárosban nőttem fel, és ezt a ritmust otthonosabbnak találom.
Debrecen kétszer is pályázott az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címre. Sajnos egyik alkalommal sem sikerült, de a második anyag, ami 2018-ban készült el sokáig versenyben volt a címért. Volt benne egy rész, ami az önreflexióval kapcsolatos: eszerint muszáj kicsit szembenézni azzal, hogy milyen a városunk valójában, milyen emberek lakják, hol helyezkedik el az országban vagy Európán belül, és szükség van a kritikus gondolkodásra magunkkal és a településünkkel szemben. Te mit gondolsz az önreflexióról?
Szerintem az önreflexió az egyik alapja annak, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk. Először fel kell ismernünk a helyzetet, hogy aztán abba az irányba fordíthassuk, amerre menni szeretnénk. Az Európa Kulturális Fővárosa cím egy nagyon nehéz kérdés, és tudom, hogy fájdalmas pont Debrecen számára. Egy nagyon erős anyag készült a pályázatra, amiről egy teljesen külön beszélgetést is lehetne folytatni, hiszen maga a program is érdekes: mit is akar pontosan képviselni, mit akar megmutatni, milyen opciókat kínál. Azt gondolom, hogy Debrecen alkalmas erre a címre, de most még sok olyan kérdés merül fel, amit először helyben kell megválaszolni – és ezt követően meglépni ezt a szintet. Ilyen kérdés például az itt tanuló és dolgozó expatok helyzete, hogyan lehet őket valóban a közösség részévé tenni, és elérni, hogy otthonosan érezzék itt magukat; és meg kell tanulni jobban mozogni a koronavírus után. Szerintem a pandémiát követően a kultúra újraindulása már eleve egy hatalmas kihívást jelent, ami különösen nehéz helyzetet teremtett volna, ha Debrecen elnyeri a címet, úgyhogy van szerencse a szerencsétlenségben. Biztos vagyok abban, hogy a debreceni kulturális élet aktorai, az itt dolgozók magas szakértelmével el fognak jutni arra a pontra, ahol Debrecen lenni szeretne. Már úton vagyok, jó úton haladunk előre, de még találunk fejlesztendő területet, amin javítani kell, mielőtt egy ekkora kihívással szembenézünk. Az EKF-ről is sok mindent lehet mondani, pro-kontra érvek sokaságával lehetséges szolgálni, mégis úgy hiszem, hogy Debrecen alkalmas rá, és el is fogja érni, ha ezt tűzi ki céljának.
Egy ilyen méretű városban, ahol a Főnix a legnagyobb rendezvényszervező cég, meg kell szólítani az idősebb korosztályt, azokat, akik a hagyományos vagy a népi kultúrát keresik, és azokat is, akik külföldről jöttek hozzánk tanulni vagy dolgozni. Ez sokkal nagyobb merítés, mint mondjuk egy kisebb megyeszékhelyen. Mekkora kihívást okoz ez neked?
Ez általánosságban nagy kihívás mindenhol a világon. Magyarországon a nyelvismeret miatt és a diverz kultúrákkal való barátkozásunk okán erősebben megmutatkozik. Szerintem a kulturális élet portfólió tisztításaiban is pont az a cél, hogy minden célcsoportot lehetőségünkben álljon kiszolgálni. Ez tetten érhető például abban, hogy míg a hagyományos kulturális értékek megmutatása a DEMKI fő profiljába tartozik, addig a nagyrendezvények hozzánk. Amiben mindenkinek nyitnia kell, az a nyelvhasználat és a tájékoztatás többnyelvűsítése, ami nagy kihívást jelent a közeljövőben. A Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Közhasznú Kft. profiljába tartozó események nagy része nyelvsemleges. A Debreceni Bor- és Jazznapokat vagy a Debreczíner Gourmet Fesztivált, a Debreceni Virágkarnevált és a belvárosi Advent ünnepét alapvetően nyelvismeret nélkül is lehet élvezni, de az, hogyan kommunikálunk, eljut-e mindenkihez az események híre, az a mi feladatunk. Idén elindítunk egy új rendezvénysorozatot, mely az ALL-IN Debrecen nevet viseli, és évente több alkalommal egy-egy nemzetiségnek a kulturális fesztiváljaként definiálható. Azért fontos ez, mert akik itt élnek, ezen események által tudják megmutatni a maguk kulturális sajátosságait, másrészt meg tudják élni és ünnepelni azt Debrecenben is, harmadrészt pedig, elindul egy ismerkedés a debreceniek és a különböző kultúrájú emberek között. Ez egy nagyon impulzív város, melynek ők is részei.
Tervben van-e az, hogy új elemmel bővül hosszú távon a rendezvények sora, látsz-e arra kapacitást, hogy sokkal nagyobbra nője ki magát ez a kínálat? Esetleg inkább az az elképzelés, hogyha bővül is, a meglévők változnak, vagy a harmadik opció: tud-e egyszerre a kettő történni?
Ennek leginkább erőforrásbeli akadályai vannak, és ezzel szeretnénk a lehető legtudatosabban bánni. Egyrészt megvizsgálni, hogy mire van szükségük az embereknek, hiszen a mi feladatunk az, hogy őket kiszolgáljuk. Szeretnénk, hogy bővüljön a programkínálat, de az elsődleges cél a meglévő rendezvényeink fenntartása, és folyamatos fejlesztése, hogy növekedhessenek, és újat tudjanak mutatni az embereknek. Ez az elsődleges cél, de időről időre megjelennek új elemek, éppen azért, hogy fenntartsuk a változatosságot. Április végén, május elején vendégül láttuk a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek eseményét, melynek köszönhetően olyan világhírű előadások és produkciók fordultak meg Debrecenben, mint Ramon Vargas, Szergej Krilov, Arturo Sandoval vagy a BANDALOOP vertikális táncművészeti csoport és a Ritmo Piknik világzenei esemény. Részüket ingyenesen lehetett megtekinteni, és a Bartók Tavasz valóban igazi csemegékent hozott a debreceni kultúrarajongóknak. Az ALL-IN Debrecen is próbál reagálni arra a társadalmi változásra, ami Debrecenben történik, és fókuszálni az itt élő kultúrákra. A Bookline Lapozójával a Kölcsey Központban létesítettünk egy nyugodt, zöld közösségi könyvtárat és olvasósarkot. Tehát azt mondhatom, visszatérve az eredeti kérdésre, összességében mindig készülünk egy-egy újdonsággal, de azért nagyrészt azokon a rendezvényeken szeretnénk még dolgozni, melyek már a portfóliónk részei.
A meglévő portfólióból szerinted ki lehet emelni egy olyan elemet, mely leginkább meg kell, hogy változzon?
Ez a „melyik gyerekedet szereted kevésbé” tipikus esete. Azt gondolom, hogy mindegyiknek tudnia kell megújulni. A városban a legjelentősebb rendezvény alapvetően a Debreceni Virágkarnevál, tehát a legnagyobb figyelmünket és energiánkat az köti le: szeretnénk, ha idén augusztus 15. és 21. között egy grandiózus összművészeti hét valósulna meg, még több virággal, még nagyobb látványosságokkal – mindezt úgy, hogy nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a fenntarthatóságra.
Hogyan látod a 2022-es évet? Ha össze kellene foglalni, milyen jelzővel tudnád illetni, figyelembe véve azt, hogy a pandémia még nem ért véget, de közben ez az első teljes éved itt.
Küzdelmesnek, és mindenképpen kihívásokkal telinek látom. A pandémia nagyon sok mindent el fog dönteni. Abban bízom, hogy az omikronnal lezárjuk ezt a szakaszt, magunk mögött hagyhatjuk ezt az időszakot, és elkezdhetünk arra koncentrálni, ami igazán fontos. Ugyanakkor a világpolitikai helyzet is szomorú fordultot vett, és valójában ez az egész időszak nagyon felborította a kulturális kínálatot és a keresletet, sőt, nagyon megváltoztak a kultúrafogyasztói szokások is ez idő alatt. Készülnek szociológiai tanulmányok arról, hogy mi várható a pandémiát követően, de azt egyértelműen látjuk, hogy az emberek mobilitása csökkent… Így aztán egy változó világgal kell folyamatosan újraterveznünk, és 2022 tulajdonképpen ennek az éve lesz. Bízunk benne, hogy 2023-ban már jöhet a tiszta lap.
Mi az, amire az elmúlt háromnegyedévből igazán büszke vagy?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok kisebb és nagyobb sikert értünk el e rövid idő alatt is. Először is nagyszerű csapat dolgozik a Főnix Rendezvényszervező Kft. berkeiben, támaszkodva a régi kollégák tudására és tapasztalatára, valamint megfrissülve az új munkatársak szakmai profizmusával és lelkesedésével. Már most látszik, hogy egy nagyon erős közeg és közösség van kialakulóban, amely a rendezvények minőségén is megmutatkozik. Amire szintén büszke vagyok, az a C2B – Culture to Business kezdeményezés, melynek első lépése a május 4-ei C2B – Culture to Business konferencia volt. Ez egy olyan hiánypótló, országosan is nagyszerű visszajelzéseket kapó esemény és projekt, mely a debreceni kulturális intézményeket, a szolgáltató szektort, továbbá a közép- és nagyvállalatokat hivatott összekötni azért, hogy közép-hosszútávon gondolkozva, közösen kialakított CSR stratégiát hozzanak létre.
Kapcsolódó írásaink:
Hozzászólások