Hétvégén nagyot kaszálnak a virágárusok, tragikomikus, hogy pont azokon akiket már elragadott a kaszás. Vasárnap, illetve hétfőn a néhai szeretteinkre emlékezünk, de előtte azért csak bulizunk egy jót (11-ig!).
Tabu témának számít a halál, legalábbis a mi kultúránkban, pedig az élet biztos velejárója. Körbelengi életünk minden pillanatát, ott leselkedik körülöttünk, még sem szeretünk erről nyíltan beszélni. Ebben az időszakban mégis nagy figyelem övezi valónk kultikus és egyben utolsó állomását. Vannak akik könnyebben, vannak akik egyáltalán nem tudják feldolgozni a gyászt. Én is vesztettem már el hozzám közelállót, fájt, nagyon, de az elmúláson változtatni nem tudok, így maradt a pozitív életszemlélet és az életigenlés, nem az önmarcangolás és az önsajnálat, pedig az milyen könnyű is volna..
De mi a helyzet a Halloween-el? Az amerikai – ez egyébként így nem teljesen igaz – hagyomány egyre inkább bekúszik az európai kultúrába, ennek hatására a magyar köztudatba is fokozatosan beépül és évek óta egyre felkapottabbnak számít. Ezzel párhuzamosan egyre többször lehet észrevenni a kialakult ellentéteteket, ellenérveket.
Lehet szeretni vagy éppen nem szeretni, lehet hivatkozni arra, hogy a november első és második napja a halott szeretteink megemlékezésére szolgál, nem a kikapcsolódásra, arra pedig végképp nem, hogy tököt faragjunk vagy, hogy a szépet és a jót lássuk meg valamiben, hiszen jajj annak aki egy kicsit is szembe megy a tradíciókkal! Viszont milyen remek, hogy kiélhetik perverziójukat azok, akik szeretnek a social médiában mindenen is élcelődni és nagymagyarkodni. Milyen jó, hogy adódik egy újabb alkalom arra, hogy a frusztrációjukat legalább néhány perc erejéig kiadhassák magukból és megmondhassák a tutit, ráerőszakolva ezzel saját nézeteiket másokra.
Mily szerencse, hogy az említett amerikai hagyomány október 31-e estéjére esik (ami a Mindenszentek katolikus ünnep előtti este – Wikipedia). Ha már itt tartunk, ugye Magyarországon mindenki katolikus, vagy legalább hithű keresztény? Ugyan már! Egyébként is ez arról szól, hogy más is érezze magát legalább annyira sz.rul, mint én, mert nekem amúgy „k.rva sz.r! Kutya kötelessége másnak is keseregnie – de az én értelmezésemben a két esemény nem feltétlenül zárja ki egymást, sőt!
Miért ne lehetne más aspektusból szemlélni a történteket, akár örömmel emlékezni szeretteinkre és nem feltétlenül szomorkodni az egyébként igen csak tragikus tényen. Persze a veszteség mindig nehéz és sok szívettépő pillanatot okoz. De mi lenne, ha jó érzéssel gondolnánk rájuk az év bármely napján. Ez természetesen hozzáállás kérdése, a múltat nem lehet nem megtörténtté tenni, de a hozzáállásunkon még változtathatunk, ha ahhoz van kedvünk.
Viszont aki szeret a másokba beleállni, az nagy eséllyel minden helyzetben megtalálja majd ennek lehetőségét. A sajátos magyar szemléletmód szerint, ami új és szembe megy a konvenciókkal azt zsigerből utálni kell és annak kötelező jelleggel hangot is kell adni, ez alaptézis.
Ezt az általánosítás természetesen nem lehet mindenkire ráhúzni (még szerencse). Sokszor a mások véleményének tisztelete és az empátia teljes hiánya is érzékelhető némelyeknél. Én tisztelem azt is aki az én véleményemmel nem ért egyet. Tisztelem azt is, aki a mások véleményét ugyan nem osztja, mégsem bírálja azt. Tisztelem azt, aki ekkor csendben ellátogat a temetőbe, megemlékezik a szeretteiről, gyújt egy gyertyát és hazatérve nem hódol az újkeltű szokásoknak.
Viszont az, aki „pofavizit” céljából látogat ki a temetőbe, bírálóan végig nézi mások sírjait, szükségszerűen végig kritizálja azt, mellékesen végig pletykálja a temetőt, majd elégedetten távozik a szaftos fámával, na azt már kevésbé tartom tiszteletreméltónak.
Én nem faragok tököt, többek között azért mert nincs kedvem elkaszabolni a kezem. Nem is dekorálok, mert azokat porfogónak tartom, de attól még tetszenek a mutatós dizájnelemek. Viszont szívesen megnézek egy-két Hollywoodi „remekművet” a témával kapcsolatban, ami kicsit Halloweeni hangulatba kerít.
De azért jobb ha tudod kedves olvasó, Magyarországon nincs Halloween, itt bizony bírálat van dögivel!
Hozzászólások