Debrecen, belváros. Hétfő, reggel. Jég, hideg. Kapualj, sarok. Boros, üveg. A földön egy hajléktalan-forma. Ember. Arra megy egy nő. Majd arra megy egy férfi. Nem kellene szólni neki? Kihűlhet – fordul a nő a férfihez. Az odamegy a hajléktalan-formához, szól neki, az üveget kidobja a kukába. Semmi. Sem. Történik. A földön fekvő földönfekvő marad. Azt mondja, hogy mit számít, ha egy emberrel kevesebb. Odamegy a nő: Keljen fel és menjen el egy melegedőbe. Adok egy szál cigit, ha feláll. A hajléktalan-forma erre feltápászkodik, úgy nyögi: Találkoztam Istennel. A nő komolyan, nagyon komolyan reagál: Elhiszem. De az nem tágít, ismétli: mit számít, ha egy emberrel kevesebb?
A nő kissé megfeszül: de, igenis számít. Menjen majd be egy melegedőbe, és addig is sétáljon, hogy ne fagyjon meg. A hajléktalan-forma ember elfogadja a cigit, sőt, kap még egyet útravalóul. Hálás. Mosolyog. És elindul. Azon gondolkodik, számít-e, ha egy emberrel kevesebb.
T. Cs. Zs.










Hozzászólások