Egy megtörtént, 2017-es esetet dolgoz fel a napokban a mozikba kerülő, Moldovai Katalin rendezte magyar filmdráma, a már a címében is szimbolikus Elfogy a levegő. Ahogyan a nemrégiben debütált Magyarázat mindenre, ez az alkotás is egy iskolában zajló esetet értelmez – szintén a benne szereplő tanár, a diákok, a tantestület és a szülők szemszögéből. A két alkotás sok mindenben rokonítható, és ami kiolvasható belőlük, az a jelen társadalmunkra nézvést semmi jóval sem kecsegtet. Moldovai Katalin nagyjátékfilmjét az Apolló moziban tekintettük meg.
Ahogyan a Magyarázat mindenre egy érettségi körül kialakult kálvária természetrajza, az Elfogy a levegő egy tanórán lezajló eseménnyel indul. Mivel az ominózus eset Erdélyben, Tordán történt, Moldovai Katalin filmjét már az is érdekessé teszi, hogy a filmben Balassi Bálint Gimnázium néven szereplő közoktatási intézménynek egy erdélyi kisváros, Gyergyószentmiklós patinás gimnáziuma, a Salamon Ernő ad helyet, és a szereplők nagy része is erdélyi színész — például a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei egyként feltűnnek benne.
Kapcsolódó cikkünk:
Létezik arany középút? – A Magyarázat mindenre lesz a Stáblista témája
Az, hogy az egyébként erdélyi származású rendező nem Magyarországon forgatta a filmjét, rögtön nem elhanyagolható univerzális jelleget kölcsönöz a történetének. A befogadása során azt érezzük, hogy ez Közép-Kelet-Európa bármely gimnáziumában megeshetne, főleg úgy, hogy nem is magyar, hanem világirodalmi téma az, amit a gimnázium magyartanára, a főszereplő Ana (Krasznahorkai Ágnes) az egyik szülő szerint rosszul, a gyermekek számára nem megfelelő módszerrel dolgoz fel. S amiért azonnal fel is jelenti az egyébként a diákok és a tanár kollégák körében is igencsak közkedvelt pedagógust.
Ez a téma pedig a XIX. századi francia szimbolisták, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine élete és művészete, amelynek jobb megértéséhez a tanárnő otthonra ajánl a 11. osztályos diákoknak egy filmet: az Agnieszka Holland rendezte Teljes napfogyatkozást, amelyben szó esik a két költő homoerotikus viszonyáról is.
Amikor az egyik szülő, az irodalom iránt egyébként rendkívül fogékony, maga is verselő Viktor (Sándor Soma) édesapja (Bölönyi Zsolt) meglátja, hogy a gyereke milyen filmet néz, azért jelenti fel Anát, mert szerinte ez a film nem való a tizenhét éveseknek, és olyat tanít nekik, amit egyetlen szülő se szeretne, ha a gyerek kedvet kapna hozzá.
Azaz rögtön ott vagyunk az Európa-szerte támadott LMBTQ-nál és annak – bizonyos körök szerint – túlzott és veszélyes propagálásánál.
Ettől kezdve a filmben olyasfajta kálvária indul el, ami a mai világunk tökéletes látlelete, mégpedig minden tekintetben az. Egyfelől a tanári, mára felszámolás alá került szabadság teljes hiányáról árulkodik. Azt jelzi, hogy ha egy tanár mer — a gyerekek látókörét szélesítendő — a tanmenetben nem szereplő alkotást, kísérő anyagot ajánlani, azonnal megütheti a bokáját. Másfelől szól az emberi kicsinyességről: az ugyanis, ahogy Anától a történtek miatt fokozatosan elfordul mind az iskola igazgatója (Skovrán Tünde), mind pedig a kollégái nagy többsége, szintén a ma uralkodó erkölcsi viszonyokról árul el nagyon sokat.
A szervilizmus mellett a megfélemlítés eredményéről: arról, hogy ha valaki — tanárként (is) — a rend, a rendszer ellen megy, az veszélyes, és ezért ezt kevesen merik vállalni. Így a nagy többség — Ana kollégái nagy többsége is — inkább beáldoz egy emberi kapcsolatot, semmint kiállna az egyébként minden szempontból jól teljesítő kollégája mellett. Annak idején József Attila megírta „fortélyos félelem igazgat” tehát, olvashatjuk ki Moldovai Katalin filmjéből, aminek láttán azonban nem csak a fent leírtak miatt nem lesz jókedvünk.
Nem lesz jókedvünk a gyerek sorsa láttán sem. Nem, nem velük van a baj, hanem azzal, ahogy például a szülők, vagy ahogy a tanárok egy része bánik velük. Egyszerűen nem tekintik őket partnernek, csak parancsolni tudnak nekik, jó előre besorakoztatni őket ebbe a túlszabályozott rendszerbe.
Ezért nagyon lényeges és adekvát a tárgyaláson Ana szájából elhangzó „Mitől félünk?” kérdés.
Attól, hogy a felnövekvő generáció nem csak feketén és fehéren látja majd a világot, hanem megtanul egy jelenséget több oldalról is megközelíteni? Vagy attól, hogy ha lát egy filmet, amelyben két férfi szereti egymást, holnap ő is a saját neméhez fog vonzódni?
És az Ana kérdésére adott válaszok napestig sorolhatók lennének.
Persze az is egyfajta válasz, ahogy ő reagál a vele történtekre. És az is, ahogy a tantestületből egyetlen(!) ember, Márk (Dimény Áron) viselkedik vele és a történtekkel kapcsolatban. Csakhogy ezek a válaszok, ezek a reakciók elszigetelt esetek.
Ezért én a filmet látva a következő kérdést szeretném feltenni: tényleg mindenki be akar állni a sorba? Nincs szüksége (gondolat)szabadságra? Nem érzi szükségét annak, hogy önálló véleménnyel bíró entitás legyen? Mert ha így van, akkor tényleg jaj nekünk és a felnövekvő gyerekeinknek.
Gyürky Katalin
Hozzászólások