Javában robog a Nagyerdőn a Campus Fesztivál. Az idei repertoár megannyi különlegességgel kecsegtet, noha tavalyhoz képest számos téren megváltozni látszik a fesztivál szisztémája. Figyelem, szubjektív véleményt is tartalmazó sorok következnek!
Lassan-lassan két évtizede már, hogy megszokhattuk, hogy a cívisváros – és a maga nemében az ország – könnyűzenei életét meghatározza a kelet-magyarországi régió legnagyobb fesztiválja, a Campus Fesztivál. Idén csupán két napra volt szerencsém eljutni, de ez idő alatt is kellő tapasztalattal gazdagodtam 2025-ben. No, persze megannyi élménnyel is. A szerdai nyitónap alapvetően szokásosan kényelmes tempóban indult el, az időjárás azonban kifejezetten kedvezett a fesztiválozóknak és a fellépőknek, mivel megúsztuk a júliusi kánikulát. A Metal Sheet-Nagyszínpad és környezete fizikailag némi ráncfelvarráson esett át a Ködszínház lekerített területével, ráadásul a pódium rögtön erős nyitányt kapott a Dánielfy – Manuel – Dzsúdló – Desh sláger-programkvartettel. Kifejezetten öröm volt látni, hogy a populáris zenei szcéna nagyágyúi miként mozgatták meg a nagyközönséget – generációkon átívelően. Noha a fentebb említett előadókkal szinte párhuzamosan programba illesztett Krúbi, BSW vagy épp Pogány Induló az időpontok egybecsúszása miatt jócskán megoszthatta a közönséget. Természetesen idén is rendkívül színes a programpaletta, ráadásul egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a szervezők a helyi produkciókra, így például említhetjük a Dream of Insomniát vagy a tornacipős rock and rollt meghonosító Tortugát a rock-metál vizeire evezve, de a Made in Debrecen színpad is egyre nagyobb publikumot mozgat meg. Ha pedig már műfajkavalkád, az underground is egyre nagyobb reflektorfényt kap, ami úgy hiszem, ugyancsak kifejezetten üdvözlendő, akárcsak a zenétől eltérő előadások, mint standup vagy az alternatív művészeti előadások.
A csütörtöki nap sem tartogatott nagy meglepetéseket, a színpadon egymást váltották a nagy nevek, talán egy kicsit túl korán is „robbantva” az erősítőket, hiszen Ganxsta Zolee és a Kartel (klasszikus felállásban), nem másképp a Tankcsapda koncertjén meglepően foghíjas közönség tombolt – noha félreértés ne essék, így is meglehetősen szép számú rajongó érkezett a helyszínre. A Debreceni Egyetem Színpadon is töretlenül zakatolt a zenevonat, épp úgy mint a szemmel láthatóan népszerű Egyetem tér színpadán a prózaibb műfajok, legyen szó akár tudományos beszélgetésekről vagy Hajdú Balázs Dumaszínház-etapjáról. Volt Playbánia Beton.Hofi jóvoltából, szüntelen ugrálás LilFrakk trap-hiphop trackjeire, visszatért a Bikini, illetve megérkezett az első külföldi nagyágyú, John Newman. A brit énekes a dj-pult mögé állt, ez kissé el is vitte a produkcióját, több volt a techno mint az ének, s néhány jókorát szólt sláger is elmaradt, de a vége nagy buli volt, amikor felhangzott a kérdés: Can you love me again?
Ami a fesztivál egyéb kínálatát illeti, érdemes néhány szót erről a terepről is ejteni. Évről-évre egyre több kitelepülés várja a látogatókat, a főbejáraton keresztül azonnal elérhető aktivitások megannyi szolgáltatást kínálnak, megismerkedhetünk a helyi cégekkel, dohányboltban vásárolhatunk, a Lidl pedig egyenesen meghatározza az idei Campus trendjét a saját márkás ruhadarabokkal. Idén a McDonald’s is megtalálható a fesztiválon, átvételi pont formájában. Eme aktivitások száma pedig egyre nő, amely a terület átláthatóságát, bejárhatóságát, kényelmét nagyban befolyásolja, szűkülnek a szabad terek, drasztikusan növekednek a bennünket érő ingerek. Ami a kényelmi szolgáltatásokat illeti, az italkínálat bőséges, az árak fesztiválszínvonalúak, ez persze mindenki számára saját döntés kérdése, mi fér bele és mi nem. Az ételkínálat, a foodtruckok felhozatala – árban szintén neves, nemzetközi színvonalú fesztiválhoz kalkulálva – ugyancsak kielégítő, megannyi finomság közül válogathatunk, a házi lepénytől a rántotthúson át, egészen a kürtőskalácsig.
Egy szó mint száz, a Campus nem ad lejjebb, sőt. Ebből pedig egyenesen arányosan következik, hogy egy lendülettel, pihenés végig bulizni szinte lehetetlen, hiszen egy-két hiányzótól eltekintve a magyar könnyűzene végeláthatatlan krémje teszi tiszteletét a színpadokon, kiegészülve egyre több feltörekvő, underground, valamint külföldi vendéggel – a nemzetköziséget illetően mind az előadókat, mind pedig a tisztelt közönséget tekintve. Egy persze sosem változik: a Rádió 1 színpadán reggelig szól a zene, ott, ahol a dj-k sosem fáradnak.
BM
Hozzászólások