Az anya-fiú kapcsolat különlegességéről órákig tudna előadást tartani bármelyik pszichológus. Vannak azonban olyan kiemelkedően szoros szülő-gyermek párosok, akiknek véd és dacszövetsége az évtizedek előrehaladtával sem kérdőjeleződnek meg, sőt! Cikkeknek, könyveknek, filmeknek szolgálnak alapul. 1953. július 18-án egy ilyen anya és fia közötti feloldhatatlan kapocsnak állított emléket egy memphis-i énekes: Elvis Presley.
Július van, a nyár mértani közepe. Most ugyan hatványozottan ízzasztóbb, mint az 50-es, 60-as években, de celsiustól függetlenül is a zeneipar abszolút főszezonjának számít és számított. Ilyenkor mindenkinek forr a vére, minden hétre- sőt, lassan napra- jut egy-egy koncert, ahol lehet tombolni, összegabalyodni, feszkót levezetni, amikor minden érzelem hatványozott, amikor jobban szeret és jobban gyűlöl az ember, mint bármikor máskor.
Nem csoda, ha a legnagyobb sztárokat is megihlette a nyár.
1953. július 18-án a mindössze 18 esztendős Elvis Aaron Presley besétált Sam Philips stúdiójába, a memphis-i Sun Records-ba, hogy rögzítsen pár dalt. Akkor még ő fizetett a felvételért, méghozzá 4 dollárt.
A meglehetősen rövid album a My Happiness címet viselte, a rajta szereplő dalokat pedig nem másnak ajánlotta az énekes, mint édesanyjának Gladys-nek.
A Király neve idén több okból is reflektorfénybe kerül. Idén augusztusban lesz 45 éve annak, hogy a Elvis elment (vagy ahogy rajongói berkekben szokták mondani: hazatért), június végén pedig hatalmas sikerrel debütált a mozikban Baz Luhrmann alkotása, ami viharos és toxikus kapcsolatát ábrázolja menedzserével, Tom Parker ezredessel.
A mozi fontos vezérfonala az énekes édesanyjához fűződő kapcsolata. Nagyon szoros és bensőséges anya-fia viszony volt az övék, ami sajnos tragikusan hamar fejeződött be. Az énekes Németországban teljesített katonai szolgálatot, amit anyja nem tudott feldolgozni, így az italba menekült. Végül májelégtelenség okozta a halálát, amit Elvis sosem hevert ki igazán.
A szoros kapcsolat az utókor szerint főként arra vezethető vissza, hogy Elvis ikertestvére Jesse halva született.
Valószínűleg ez a trauma vezetett oda, hogy Elvist, miután felfedezték és nem csupán a rajongók, de a zeneipar is egyre többet akartak a tehetségéből igyekezett foggal-körömmel védeni és maga mellett tudni. Ez persze nem volt tartható túl sokáig. Fia távollétébe lassan bele is betegedett. Ez a túláradó szeretet persze nem volt egyoldalú, Elvis is rajongásig szerette édesanyját.
Hogy másképp alakult volna az életük, ha a showbiznisz nem akar ilyen nagyot harapni a tehetségből, azt sajnos nem tudni. Az viszont biztos, hogy nem csupán Gladys, de minden édesanya szíve cseppfolyós halmazállapotúvá változna, ha szeme fénye egy neki készített albummal állítana haza.
Kapcsolódó cikkünk. Olvasta már?
Hozzászólások