A Debreceni Járásbíróság március 17-én kihirdetett ítéletében bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottat a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének vádja alól.
Az eljárás adatai szerint a Belügyminisztérium, mint támogató és Balmazújváros képviseletében az akkori polgármester között 2016. március 16. napján támogatási szerződés jött létre, mely szerint a Belügyminisztérium Magyarország központi költségvetésének terhére, 400.000.000 forint összegű, egyszeri jellegű, vissza nem térítendő támogatást biztosított a Balmazújváros központjában, a stadion és a termálfürdő közötti területen tervezett uszoda megépítésére. A támogatási szerződést a felek 2016. november 30. napján módosították, melynek értelmében a támogatási összeg 400.000.000 forint helyett 500.000.000 forintban lett meghatározva. A támogatási szerződésben Balmazújváros Város Önkormányzata vállalta, hogy a teljes támogatási összeget, a projekt adatlapon jóváhagyott felhasználásra vonatkozó feladatellátása során, legkésőbb 2017. december 31-ig felhasználja.
Balmazújváros a beruházás kapcsán előírt szakmai és pénzügyi beszámolót 2018. február 7-én benyújtotta a Belügyminisztérium felé. Az illetékes minisztérium a beszámoló felülvizsgálata során megállapította, hogy a támogatási szerződés elválaszthatatlan részét képező projekt adatlap szerinti feladatból a tervező-előkészítő munkálatok, valamint egy gázvezeték kerítésen belüli áthelyezése valósultak meg teljes körűen, ezért 2018. március 7-én levélben tájékoztatta az önkormányzatot, hogy 468.456.246 forint visszafizetési kötelezettsége keletkezett, melyet ügyleti kamattal növelten köteles visszafizetni.
A Belügyminisztérium ezután 2018. május 31-én támogatói okiratot adott ki, mely szerint a minisztérium, mint támogató újabb 498.500.000 forint vissza nem térítendő támogatást biztosított Balmazújváros Város Önkormányzata, mint kedvezményezett részére, Magyarország központi költségvetésének terhére az uszoda megépítésére. A támogatás felhasználásának végső határideje 2019. december 31. napja volt, amely határidőig fel nem használt támogatásrészt a kedvezményezett köteles volt visszafizetni.
Az akkori polgármester tisztsége 2018. április 12-én megszűnt, ekkortól 2018. augusztus 12-ig a polgármesteri tisztségből adódó feladatokat a vádlott, mint alpolgármester látta el.
A támogatási összeg 2018. június 6-án folyósításra került a város önkormányzatának költségvetési pénzforgalmi számlájára. A támogatás összegéből 2018. június 15-én 468.456.264 forintot átutalt a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára, mellyel a Belügyminisztérium felé fennálló korábbi támogatási összeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettségének tett eleget. A 468.456.264 forint pénzügyi teljesítését célzó átutalást a vádlott utalványozta 2018. június 14-én.
Az önkormányzat 2018. július 5-én további 18.397.407 forint átutalást teljesített a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára, mellyel a korábbi támogatási összeget terhelő ügyleti kamat vonatkozásában teljesítette visszafizetési kötelezettségét. Ezen összeget szintén a vádlott utalványozta.
A vád tárgya az volt, hogy a vádlott az uszodaberuházáshoz kapcsolódó állami támogatás visszafizetése érdekében két utalványt aláírt, amelynek tényét a vádlott a büntetőeljárás során nem tagadta.
Dr. Mándi Veronika bíró az ítélet indokolása során kifejtette: az ügy lényege annak eldöntése volt, hogy a központi költségvetésből származó pénzeszközöket az utalványok aláírásával a vádlott a jóváhagyott céltól eltérően használta-e fel és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott-e. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a bűncselekmény eredmény tényállási eleme hiányzik, tehát azzal, hogy a vádlott aláírta az utalványokat, Magyarország költségvetésének, nem okozott vagyoni hátrányt.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség három munkanap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére, míg a vádlott és védője a döntést tudomásul vették.
Hozzászólások