A magyar köztudatba a rendőrség egy olyan, nemzetközi porondon feltűnt segítségkérő jelzést vezet be, amellyel a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek akár némán is jelezni tudják, hogy veszélyben vannak.
A segélykérő kézmozdulatot bárki használhatja arra, hogy figyelmeztessen másokat (beleértve az esetleg közelben tartózkodó rendőrt), azonnali segítségre van szüksége, azonban körülményei miatt telefonon vagy egyéb módon nincs lehetősége rendőri segítséget kérni.
https://www.youtube.com/5f1849ab-9b9e-4852-b987-0eecf637ddb6
A mozdulat Kanadából indulva hódította meg a világot, és már Magyarországon is elkezdett terjedni a közösségi médiában. A magyar rendőrség számára ugyanakkor nem csak egy új segítségkérő módszerről van szó, hanem az általa kifejtett nevelő hatásról is, amely megtanítja embertársainkat arra, hogyan vegyük észre a bajbajutottakat magunk körül a rohanó világban, és hogyan nyújtsunk segítséget csendben a megfélemlítettek biztonságát védve. Megtanítja a társadalom tagjait vigyázni a másikra, védeni egymást, ébernek lenni. Kialakul a cselekvő emberbarátság példája, általa a tudatosság felerősödik, ezért is különlegesen fontos a magyar rendőrség számára az egységes segélykérő mozdulat magyarországi bevezetése.
Mivel az áldozatok a bántalmazó előtt sokszor nem tudják vagy nem akarják vállalni a segítségkérés tényét, a rendőrség előtt azonban a látencia miatt jelzés nélkül többnyire ismeretlenek maradnak az ilyen jellegű bűncselekmények, a bántalmazottaknak lehetősége van egy új eszköz használatára, a néma segélykiáltásra, amivel a kiszolgáltatott helyzetükben is segítő jobbot remélhetnek a társadalomtól és a rendőrségtől.
A rendőrség készített egy animációt a kézmozdulat helyes használatáról, emellett azonban az is nagyon fontos, hogy a társadalom tagjai felismerjék azt, és megtegyék a szükséges lépeseket.
Amennyiben ilyen néma segítségkérést tapasztal, hívja a 112-t, és lehetőség szerint adja meg a következő információkat a hívásfogadó részére:
- a bejelentő neve, telefonszáma;
- hol tapasztalta a segélykérést (helyszín);
- hogyan tapasztalta a segélykérést (mi történt, kinek van szüksége segítségre, kivel volt egy társaságban a segélykérő);
- felmerül-e közvetlen életveszély;
- látja-e még a segélykérőt (ha nem, akkor merre távozott);
- személyleírás a segélykérőről és a vele tartózkodó további személy(ek)ről.
Forrás: ORFK Kommunikációs Szolgálat
Hozzászólások