„néplélektan főnév (lélektan)
A burzsoá idealista lélektannak az az ága, amely a társadalmi, közösségi élet megnyilvánulásait, termékeit (nyelv, vallás, jog, erkölcs, művészet stb.) a nép sajátos lelki, szellemi alkatának megtestesüléseként fogja fel, s ebből a szempontból vizsgálja.”
Így határozza meg A magyar nyelv értelmező szótára a címet is képző főnevet, amely beugrott a magyar férfi vízilabda-válogatott győztes világbajnoki döntője után. Mert a társadalmi, közösségi élet megnyilvánulási formái közé tartozik a sport is, ez nem kérdés. A magyar fiúk az elődöntőt is heroikus, s végül katartikus küzdelemben nyerték meg a spanyolokkal szemben, s ezt négyzetre emelték a szombati fináléban Görögország ellen.
Vezettünk, vezettek, olykor mintha simának tűnt volna az aranyéremhez vezető út, és voltak olyan pillanatok, amikor veszni látszott a vb-cím. S bár vízben űzik ezt a sportágat, mégis a tűz, az akarat lángja perzselt fel minden akadályt Vogel Somáék elől.
Korábban hányszor hallottuk, mondtuk, hogy csak mi, magyarok vagyunk képesek egy már-már megnyert meccset elbukni, előfordult ez fociban, kézilabdában, de említhenénk egyéb csapatsportágakat is. Azonban a vízilabda mintha egy kis sziget lenne a megpróbáltatások tengerén, kiváló példa erre a nemrég véget ért világbajnokság is. A stúdióban ülő valódi szakemberek intelligensen, a laikus számára is érhetően avattak be a kulisszatitkokba, és villantották fel a szakma sokrétű mivoltát. A mérkőzés után összedetten nyilatkozott a 20 éves játékos és a vérfagyasztóan átható tekintetű Varga Zsolt szövetségi kapitány is, aki pólósait dicsérte, no és az általuk elvégzett rengeteg munkát. Mint a tehetség melletti másik kulcsát a sikernek.
Számomra a srácok szombaton is átírták a Himnusz szövegét, „Bal sors akit régen tép” helyett: balsors, akit régen tépünk.
Nekünk pedig külön öröm, hogy a frissen íródott népmesének egyik hőse egy 2000-ben Debrecenben született, a DVSE-ből induló, mára a Fradiban vízilabdázó fiatalember, Fekete Gergő lett, aki gól is szerzett a döntőben. Hogy még kerekebb legyen a történet, s higgyünk benne, az élet mindig magában rejti a kisebb-nagyobb csodákat.
Fotó: vlv.hu










Hozzászólások