„Az olvasás: vég nélküli utazás. Hosszú, örökös utazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz.”
Valami titokzatos vonzódást érzek ezzel a regénnyel kapcsolatban. Megtaláltuk egymást, a könyv és én. Nincsenek nagy szavak, nem katartikus az élmény, hanem inkább lágyan hömpölygő, mély és szívszorító. A néhol lassú, helyenként ingoványos talajt érintő történet a gyászról, szerelemről és az emberi kapcsolatok alakulásáról szól, olyan gondolatokkal fűszerezve, amit csak igazán szépírói vénával rendelkező írók tudnak produkálni. Ha egy regényben utalást találok egy másik könyvre, és még nem olvastam, rendszerint felkerül a listámra, és azt kezdem el olvasni. Végig az járt a fejemben, hogy amit ezután olvasni fogok az a Sanary: Déli fények regénye lesz… Sajnálom, hogy ez lehetetlen.
A szépirodalmat kedvelő olvasóknak ajánlom.
Nicolas Barreau A világ végé megtalálsz
„Hogy is mondják olyan szépen? Előbb-utóbb mindenkinek megszakad a szíve, de az első alkalommal különösen fáj.”
Előbb utóbb mindenkinek el kell olvasnia egy Nicolas Barreau könyvet. Ezt már A Nő mosolya című regényénél is megállapíthattam volna. Az író egyedi stílusa, azok a finom elbeszélő leíró részek, a mély gondolatok egy mondatba való beékelése minden regényét átszövik. Olyan könnyed, humoros és szerethető, amire rá lehet szokni. Az tény, hogy nem dúskál az erotikában, de annál szerethetőbb a titokzatos szerelmi történet. Erre a könyvre tipikusan jellemző, hogy a kevesebb néha több. Gyönyörűen megírt, sejtelmes történet. Az olvasása közben az embernek kedve támad egy illatos levélpapír elővételéhez és ahhoz, hogy szépen tollal, betűről betűre formálja a szavakat, ahhoz, hogy újra igazi levelet írjon. Nem smst, vagy wiber üzenetet, hanem ékesszóló tartalmas levelet rövidítések nélkül. A regényben végig érződik a párizsi művész hangulat átütő ereje. Aki már járt Párizsban az tudja miről beszélek, aki meg nem az ezután az olvasás élmény után biztosan érteni fogja. Jean-Luc és az ő titokzatos Principessája első perctől belopja magát a szívünkbe.
Főként romantikus lelkűeknek ajánlom, akik már tudják mi a szerelem.
Colleen Hoover Hopeless és a párja a Losing Hope
„– Nyisd ki! – súgom elhúzódva az ajkától. Szempilláit felemelve úgy néz rám, hogy a pillantása a lelkemig hatol. – Azt akarom, hogy nézz! Látnod kell, hogyan adom oda a szívem utolsó darabját is.”
Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, semmit nem tudtam az írónőről, egyszerűen megtetszett a borító. A fülszöveg alapján egy könnyed, szórakoztató tinikönyvre számítottam, de nem ezt kaptam. Az elején még kicsit bosszantott is, hogy a ribi, ribanc szavak sűrűbben előfordulnak, mint ahogy én azt olvasni szeretném, de mégsem tettem le a könyvet. Az olvasási elveim egyike, hogy soha nem hagyok félbe egyetlen regényt sem, mert biztos vagyok benne, hogy valami oka van, hogy „mi: a történet és én” összeakadtunk. Szóval tovább olvastam és ezután jött a sokk! Olyan témába csöppentem, amiről nem szívesen olvasok, amióta gyermekem van. Nem bírom a gyermekbántalmazással kapcsolatos témákat. Egyszerűen szétfeszít a tehetetlenség. Ezt éreztem a Hopeless olvasása közben is. A 151.oldaltól már rettegtem mi lesz ebből, hogy lesz ez továbbra is szerelmi történet, hogyan alakul a feloldás? Iszonyúan jól felépített történetről van szó igazán szerethető karakterekkel. Ahogy Holder támasza tud lenni ennek a lánynak az példaértékű. Használhatnám a kliséket, hogy imádom Holdert, Karent és Sky-t, de nem teszem, nem emiatt jó ez a könyv. Amiatt, hogy meg tudott maradni az ésszel fel nem fogható cselekedet megmutatása mellett is olvasmányos és pozitív energiákat megmozgató könyvnek. Sokkalta több ez a könyv, mint amit az első kézbevételkor gondolnánk róla. Torokszorító érzés volt olvasni…
Akinek ajánlom: nem a tiniknek, kifejezetten érettebb korosztálynak javaslom.
Papp Csilla
Többek között ezeket a könyveket is engedményesen vásárolhatja meg FÓRUM Debrecen bevásárlóközpontban 2017. június 8. és 11. között, a nyári kuponnapokon!
Hozzászólások