A Debreceni Egyetem Szenátusa és Debrecen város önkormányzata közös ünnepi üléssel emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára október 23-án a Főépület Aulájában. A tiszteletadás részeként az egyetem és a város vezetői a Főépület lépcsőjén meggyújtották az 1956-os emlékezet lángját és megkoszorúzták a Melocco-szobrot – írta a közlemény.
1956. október 23-án a hatalom ellen irányuló első tüntetést Debrecenben tartották. A Debreceni Egyetem hallgatói a rezsim elleni megmozdulásra hívták a város lakosságát, és a tüntetés résztvevői a belvárosi pártházhoz vonultak. A forradalom és szabadságharc első sortüzének áldozatai szintén debreceniek voltak. A 70 évvel ezelőtti eseményekre közös ünnepséggel emlékezett az egyetem és a város.
Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora beszédében felidézte az akkori hallgatók forradalomig vezető útját, és az egyetem 1956. október 23-i eseményeit is. – 70 évvel ezelőtt a Kossuth Lajos Tudományi Egyetem, az Orvostudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói, mintegy hatszázan, közösen gyülekeztek az egyetem előtt, majd közös követeléseikkel elindultak Debrecen belvárosa felé. Azon a napon minden lépésnek súlya volt: a kimondott szóért, a vállalt véleményért, a szabadság követeléséért akár az életükkel is fizethettek. A Debreceni Egyetemen ma mindenekelőtt az egyetemi polgárok előtt hajtunk fejet, akiknek volt bátorságuk megszólalni, és a debreceniek előtt, akik velük együtt jártak. Tisztelgünk továbbá az életüket vesztett áldozatok és mindazok előtt, akik később üldöztetést, kényszerű hallgatást vagy száműzetést szenvedtek – hangoztatta a rektor.
A tudósítás szerint úgy fogalmazott, Debrecenben különös közelségből értjük 1956 üzenetét, hiszen az egyetemen megfogalmazott követelések közös üggyé váltak, az igazságosabb élet reménye összekapcsolta az előadótermeket és az üzemek világát.
Bács Zoltán felidézte továbbá, hogy száz esztendeje, 1926 októberében ünnepelték az egyetemi klinikatelep építésének lezárását és gróf Tisza István szobrának felavatását. – 30 évvel később, 1956 októberében az egyetemi ifjúság azért emelte fel a szavát, hogy szabadon élhessen és gondolkodhasson a hazában. A két történelmi pillanatot összeköti a jövőért érzett felelősség. Az állam, a város és az egyetem közösen vállalta a jövőbe vetett hit feladatát – hangsúlyozta.
Az egyetem életében különös jelentősége van 1956 örökségének. – A tudományhoz hozzátartozik a kérdezés bátorsága, a bizonyítékok tisztelete és az önálló ítéletalkotás. Oktatóként felelősségünk, hogy hallgatóink megtanuljanak érvelni, figyeljenek egymásra, merjék vállalni a meggyőződésüket, és vállalják akár a vitákat is. Az 56-os fiatalok példája arra is tanít, hogy a megszerzett tudás felelősséggel is jár. 70 év múltán az a feladatunk, hogy a történetek eljussanak a fiatalokhoz – mutatott rá Bács Zoltán.
Németh Kevin, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnöke szerint az egyetem nemzedékeket köt össze. – Sokan közülük bátorságot és komoly áldozatot vállaltak. Az emlékük előtt hálával és tisztelettel hajtunk fejet. Bennünket, hallgatókat velük az egyetem és a közösséghez tartozás érzése köt össze, és az a tény, hogy mi is a saját jövőnket keressük. Az 1956-os hősök öröksége nem azt jelenti, hogy az ő életüket vagy döntéseiket kell megismételni. Azt jelenti, hogy tisztelettel gondolunk arra, amit vállaltak, és megbecsüljük azokat az értékeket, amelyekért kiálltak: a szabadságot, az emberi méltóságot, az összetartozást és a jövőbe vetett hitet – jelentette ki.
1956-os emlékeit Barta János történész, professor emeritus idézte fel. Őt a Fazekas Mihály Gimnázium harmadikos tanulójaként érte a forradalom. – A Rákosi-címertől megfosztott zászlóinkat lobogtatva, jelszavakat skandálva fontosnak éreztük az ügyet és magunkat. Az összetartozás érzését erősítette meg bennünk, hogy a diákság az előtte gyűlölt kék-sárga iskolai sapkát viselve elárasztotta a szűk Perényi utcát. Lelkesített bennünket, hogy a Perényi utcai pártépület erkélyéről elszavalta a Nemzeti dalt a Debrecenbe száműzött Görbe János színész – emlékezett.
Az ünnepi ülésen Varga Miklós 1956 című zeneszámát a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Könnyűzenei Intézetének növendékei – Palatka Zoltán, Simó Kamilla, Őze Maja és Varga Krisztián – adták elő, miközben a vásznon a forradalom eseményeit idézték meg. Elhangzott továbbá Bács Zoltán rektor és Tóth Ákos, a Könnyűzenei Intézet igazgatóhelyettesének közös szerzeménye, a Szabadság, Magyarország című, kifejezetten a forradalom 70. évfordulója alkalmából írt dal is (Ének: Palatka Zoltán, Simó Kamilla, Őze Maja; Billentyű: Varga Krisztián, vonós hangszerek: Kovács Márk, Bíró Karina, Pásztor Letícia, Bényi Tibor). Varga Klári Jászai Mari-díjas színművész, a Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja Aranyosi Ervin Október 23. című versével idézte meg az 1956-os eseményeket. Az ülés után a Főépület lépcsőjén Bács Zoltán rektor és Papp László polgármester közösen gyújtotta meg az 1956-os emlékezet lángját.
A város megemlékezése az egyetemi templom előtti Melocco-szobornál folytatódott. A Csokonai Nemzeti Színház művészei és a debreceni középiskolások műsora után Papp László mondott ünnepi beszédet. A polgármester arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy Melocco Miklós A Forradalom fehér rózsája című műalkotása az 1956-os forradalom első óráira emlékeztet. Felidézte az emlékmű 2003-ban történt felavatásakor Görömbei András irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professzorának ünnepi beszédét, aki akkor azt mutatta be, hogy az 1956-os forradalom elsöprő erővel történt leverése ellenére hogyan vezetett az út a 34 évvel későbbi rendszerváltáshoz.
A beszéd után a Debreceni Egyetem, a város és annak intézményei, szervezetei, valamint a történelmi emlékezetet őrző egyesületek helyezték el koszorúikat a szobornál.
Forrás: Sajtóközpont – SzZsL
Hozzászólások