A Sean Baker rendezte, a napokban a hazai mozikba kerülő Vörös rakéta című filmről a beharangozója alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire éles társadalomkritikát fogalmaz meg. A letűnt pornósztár egykori lakhelyére való kényszerű visszatérte mint szüzsé önmagában nem ígérte az amerikai társadalom alsó néprétegeibe tartozók életével való fájdalmas szembenézést. Aztán mégis az lett belőle.
A főszereplő, Mikey Saber – aki a felnőttfilmes szakmában a beszélő „Mikey Dorong” néven vált ismertté, és – legalábbis hazatérvén a volt párjának, Lexynek (Bree Elrod) és a volt anyósának, Lilnek (Brenda Deiss) erről hadovál – Hollywoodban óriási, a pornóvilág legfontosabb díjaival is fémjelzett karriert futott be, valahol mégiscsak elronthatta, ha újra Texas állam egyik legeldugottabb településén találja magát.
Mikey azonban – és ez a karaktert remekül alakító Simon Rex játékából azonnal kiderül – nem az a figura, aki bármiért is magát okolná: ha megbukott, azért a „prosti” csajok, a producer, vagy egészében véve a pornófilmes szakma a hibás – ő biztosan nem… Infantilis személyisége sokáig azt se fogja fel, hogy ezzel a múlttal normális munkát miért nem akar neki senki sem adni. Pedig ott az exnej, meg az anyós, akik csak pénz, ellátás ellenében engedik be újra magukhoz lakni. Így Mikey „kénytelen” illegálisan füvet árulni, mert ennél a „szakmánál” nem kérdeznek rá az elmúlt tizenhét, pornóval töltött évére.
S Mikey-nak ezzel a texasi „bejelentkezésével” párhuzamosan már benne is vagyunk abban a bizonyos társadalomkritikában. Nyakig. Nem csak azért, mert az exéről közben kiderül, hogy ha Mikey nem tartja el, újra prostituáltnak áll, hogy az anyós egész életében haszonleső volt, és vagy a lányából, pontosabban a lánya testéből élt, vagy most az exvejét akarja megpumpolni, s nem csak azért, mert itt teljesen természetes, hogy a fűtől mindenki állandóan be van állva. Hanem azért is, mert közben Lexyéknél folyton szól a tévé, amely az épp aktuális Donald Trump-kampányt közvetíti, ami nem mást ígér, mint hogy újra naggyá teszi Amerikát, megvalósítja mindenki álmát. Álmát? Ezeknek az ingyenélő, semmirekellő, lepusztult egzisztenciájú, egész életüket a tévé vagy a hasis bűvkörében élő embereknek? Tényleg?
Mindennek leképezéséhez a rendező nemcsak a főszereplő karakterére találta meg a kiváló színészt, aki egyébként korábban két alternatív személyiségével hívta fel magára a figyelmet: Dirt Nastyként a rapvilágot figurázta ki, Rexként pedig a celebvilágnak mutatott görbe tükröt. Ami azért lényeges, mert Simon Rex Mikey-t alakítva talán ebből a múltjából fakadóan is képes arra, hogy a karakterének ugyan a tragédiáját is láttassa: hogy hová vezet egy infantilis személyiség „ámokfutása”, ám azonnal saját maga paródiájává is váljék. Például az állandó biciklizéseivel, amely egy kisfiú kedvenc elfoglaltságán túl a nemtörődömségét is tükrözi: bárhonnan, ahol melegszik körülötte a levegő, bringára pattanva meglép. S nem kevésbé válnak karakterük kifigurázóivá a Lexyt és Lilt alakító művészek, akik visszataszító külsejük ellenére nagyon is vonzónak tartják magukat. Lexy például sokáig úgy gondolja, hogy szexuálisan továbbra is csapdában tarthatja Mikey-t.
De ez sincs így, s amiért nincs így, az újabb fájdalmas látlelete a „hátsó fertály” Amerikája mindennapjainak. Mikey ugyanis a helyi fánkozó pincérnőjében, az „Eperkének” becézett vörös lányban látja a jövőjét, illetve a visszakapaszkodási lehetőséget a pornószakmába. A még kiskorú lány elcsábítása, „beetetése” még a Lolita-sztorin is túltesz, hisz nemcsak egy kiskorú megrontásáról, hanem áruba bocsátásáról is szó van. Természetesen ez is az infantilis Mikey karrierje újratöltése, önző érdekei kiszolgálása érdekében történik… Az pedig, hogy egy tizenhét éves lány ilyesmire kapható – és a Suzanna Son alakította Eperke nagyon is kapható –, ismét súlyos társadalmi problémára világít rá.
Összességében tehát Sean Baker filmje véleményem szerint felér az Amerikai szépség című kultfilmmel. Csak amíg ez utóbbi a felső középosztály életvitelének visszásságaira mutatott rá, addig a Vörös rakéta a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak életének fájdalmas kifigurázása. Tényleg fájdalmas, mert a film profizmusa, a színészek hitelessége miatt igencsak valóságszagot áraszt.
A filmet az Apolló moziban tekinthetik meg.
Gyürky Katalin
Hozzászólások