Primitív, nyilvános, déli erotika Debrecenben (18+)

Tömeg. Szokatlan tömeg a megállóban. Bőröndök, miniszoknyák, mosolyok, értetlenkedések, leskelődések. Nem jön. Jön, csak soká jön. Messziről látszik, végre jön. Hú bazmeg, egy régi sz@r jön. Hogy férünk fel? Nem férünk fel. Sípol, de még lefelé szállnak, zárja, nem férek fel, felfértem, hátamvállam a szabadban, de felfértem. Sípol, nyomja a gombot, beljebb nyomja hátamvállam az ajtó, indulunk. Szuszogunk. Kezem a korláton egy néger kezét éri, elkapom, de fogni kell. Fogom máshol. Hevesebben szuszogunk, gyorsulunk, csikorgunk. Érzek bagószagot, parfümöt, pálinkát, p.naszagot, érzem, ez így nem lesz jó. Aztán csakjó lesz, dejólesz. Megállunk, nyílik az ajtó, hátam mögül kiesik a támaszték. Leszállok, mert a néger, és az öreg pár is azt akarja. Felszáll még utánam két városi prominens, ők láthatóan nem jönnek zavarba. Visszaszállok, a lent veszteglő babakocsis kismamával lesünk egymásra zavartan. Ő is érzi, én is érzem: sansztalan, ha leszállnék is. Megint felfértem.

Feljebb mászok egy lépcsőt, felértem. Forró levegő jön egy lány orrából a kezemre. Feláll. A szőr is a karomon. Érzem, ez színtiszta erotika. Közben kedvetlen kényszerből, többen markolásszák zavarban lévő pöcsöm-seggem, s hálaképp kényszeredetten visszamarkolászom a seggüket. Öreg, fiatal, bárki jöhet, de el nem ereszthetem. Nem nézünk egymásra, nem beszélünk, csak markoljuk, szorítjuk, felvillanyozott dűlöngélésben simogatjuk egymást. Senkinekse jó, mindenkinekjó. Színtiszta, érdektelen erotika, mindez pénzért, nyilvánosan, tömegesen, legálisan. Izzadunk, csepegünk, büdösödünk, nedvesedünk. Majnemjó, mindjártjó, qrvajó. Leszállunk. Elengedem a seggeket, a seggek is engem, s mostmár nagyonjó. Idős, fiatal, mind, ki az imént még kényszerből élvezte, most kiéhezve, de alélva szabadul kínos közelemtől, és én ugyanúgy az ővéktől. Mindenki tudja, érzi: ez csak kényszer volt, csak alkalom, nem tudja meg senki, nem segít senki, odavan. A Kálvinon oda lesz a spontán intim tömeg.

Kopányi Balázs