100 éve ezen a napon született a román Nicolae Ceaușescu, aki oly sok bajt hozott a magyarságra és a románságra is. Emlékezzünk meg róla, hogy ne feledjük a bűnöket.
Ceaușescu az Olt megyei Scornicești faluban született, Romániában. Szülei egyszerű parasztemberek voltak. Apja, Andruță Ceaușescu pásztor volt, aki szerette az alkoholt és elég gyakran megverte a feleségét és a gyerekeit. Alexandrináról, a diktátor édesanyjáról bizonyított, hogy Tudor Vladimirescu havasalföldi fejedelem egyik leszármazottja.
Nicolae 11 éves korában, az elemi iskolai tanulmányainak befejezése után Bukarestbe ment, és cipészinasként vállalt munkát. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba (PCR), mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Kiskorában lenyűgözte a Vasgárda, de többször is azt hangoztatta, hogy ő maga lesz „Románia Sztálinja”. Elsőként 15 évesen volt rendőrségi ügye, de nem kommunista eszmék terjesztése, hanem utcai verekedés miatt. Ennek ellenére később többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe. Szabadulása után nem sokkal, 1940-ben ismét letartóztatták és bebörtönözték. A második világháború kitörése után Ceaușescut a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) elnökévé választották. 1947-ben feleségül vette Elena Petrescut, akivel 1939-ben ismerkedett össze. Három gyerekük lett, Valentin Ceaușescu (1948–), Zoe (Zoia) Ceaușescu (1949–2006) és Nicu Ceaușescu (1951–1996).
A különutas
1965-ben került a kommunista párt élére mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében. Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Szintén különcködő volt abban, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára. A romániai forradalmat követő rendszerváltás után fény derült arra, hogy Ceaușescu nem önszántából hajtotta végre ezeket a merész külpolitikai lépéseket. Mind a csehszlovákiai inváziótól való távolmaradást, mind a Los Angeles-i olimpián való részvételt a szovjetek előre jóváhagyták. Miután pedig Ceaușescu beférkőzött a nyugati hatalmak, illetve a szovjetekkel szembekerült Kína és Jugoszlávia bizalmába, rajta keresztül a Szovjetunió információkhoz jutott nyugati és egyéb riválisait illetően.
1988. április 29-én Ceaușescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják az ún. település-szisztemalizálási tervet. Ez a „szisztemalizálás” nemcsak a falvakat, hanem az erdélyi városokat és a szász- valamint magyarlakta falvakat is érintette. Június 27-én Budapesten 40-50 ezren tiltakoztak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül augusztus 28-án Aradon találkozott Grósz Károly és Ceaușescu, de a több mint 8 órás megbeszélés nem hozott eredményt.
Ceaușescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceaușescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom. A román fővárosra mind a mai napig rányomja bélyegét a diktátor építészeti stílusa, bár az utóbbi években komoly beruházások indultak a város korszerűsítésére. Ceaușescu tervei között szerepelt, hogy a város lakóinak napi élelmezését központilag, a Nagy Bukaresti Menzán bonyolítsa le. Ez sem valósulhatott meg, de a 20 emeletes szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.
A diktátor
Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen magasfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének. Ezek ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni.
Személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel. A 80-as években már olyan törvényt hoztak, hogy a hetvenévesnél idősebb betegek nem részesülhettek kórházi vagy háziorvosi kezelésben.
Minden hivatalos román újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége nevét. A Ceaușescu-házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik.
A hetvenes években külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus.
Ő és felesége felmérhetetlen mennyiségű luxustárgyat halmozott föl, amelyekkel villáikat, palotáikat és egyéb luxusházaikat rendezték be. A berendezések a legkülönfélébb stílusú és különféle korokból való tárgyak voltak. A káprázatos, ámde giccses és rosszízlésű stílusukról filmfelvételek is tanúskodnak, mivel a Ceaușescu-házaspár szerette, ha mindennapi életüket megörökítik. A filmek témája legnagyobbrészt Nicolae és Elena, akik sokszor idillinek tűnő hangulatban élik gondtalanul életüket. Ennek ellenére a filmeken mégis észrevehető, hogy a házaspár, sőt némelyik gyermekük, sőt az idős nagyszülők is előszeretettel italoznak, s még a magas rangú külföldi vendégek, mint Nixon elnök jelenlétében sem adnak sokat az illemre.
A vég
1989 decemberében Temesváron kipattant a forradalom szikrája, és néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceaușescu ellen. A diktátor december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt). A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőrséget, akik elfogták és a helyi laktanyába szállították őket. Ion Iliescu, a Bukarestben hatalomra került Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, melynek feladata a Ceaușescu-pár perének lefolytatása volt. A sebtében felállított rögtönítélő bíróság előtt december 25-én a katonai ügyészség népirtás bűntette, államhatalom aláásásának bűntette, felforgatás bűntette, állambiztonság veszélyeztetése céljából elkövetett ipari létesítmények megsemmisítése bűntette és a nemzetgazdaság lerombolása bűntette elkövetésével vádolta meg. Az ügyész mindkét vádlottra halálbüntetés kiszabását indítványozta. A vád lényege szerint Ceaușescu személyes döntése miatt a kórházak nem kaptak megfelelő gyógyszerellátást, a parasztságtól minden terményt elvettek, ezáltal éhezésnek tették ki a lakosságot, amely ezen felül megfelelő orvosi ellátást sem kaphatott.
A perben terhére rótták, hogy a temesvári tüntetések során tűzparancsot adott a katonáknak, valamint a falurombolást is. Mindkét vádlott végig tagadta bűnösségét, emellett vitatták a bíróság legitimitását. A per egy nap alatt lezajlott, kizárólag a vádlottak meghallgatása került sor, valamint okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre. Mindezek alapján az öttagú bírói tanács halálra ítélte, és az ítéletet azonnal végre is hajtották az épület udvarán.
A kivégzés olyan gyorsított menetben történt, hogy a tárgyalás egészét rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje áramellátást biztosítani a külső helyszínen. Bár egy kamerával így is rögzítették a kivégzés pillanatait, az utóbb nyilvánosságra került felvételekről mintegy öt perc, maga a kivégzés és az utána következő percek hiányoztak – e körülmény utóbb mindenféle spekulációkat és legendákat szült. A kivégzés után másfél évvel a hiányzó részlet ugyancsak nyilvánosságra került.
„Mielőtt a sortűz eldördült, a méltóságteljesen lépkedő Ceausescu azt kiáltotta: „Éljen a szocialista Románia! Halál az árulókra!” – emlékezett vissza 2013-ban egy szemtanú. A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy meggyalázzák őket, ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön.
(HP, Wikipedia)
Hozzászólások