Lajos, most segíts meg. Meg vannak ezek huzatva. Semmi sem olyan, mint a Te idődben, az istenfáját. Pedig de rossz meccseket játszottunk néha akkor is: sokszor újságíróként nem felerősíteni, hanem tompítani kellett a szavaidat, annyira őszinte voltál – ezt is szerettük benned, hogy nem hadováltál össze-vissza, mint egy sarokba szorított tolvaj. Lehet, hogy ettől működött: a fiúk kihajtották a belüket, a szurkolók véresre ordították a torkukat, mélymerítésű, gyöngyöző büszkeség volt a debreceni futballcsapat drukkerének lenni, B-közepesként, sajtómunkásként is. És de sok nagy meccsed volt, atyaég: az első vagy az utolsó húsz percben Debrecenben mindenki összecsinálta magát, bármekkora fővárosi fővagány, vagy éppen vérnyugati vérprofi volt is. Imádtunk, drága Lokika.
Most meg mi van? Az ultrák nem szurkolnak, bojkottálnak, edzőnek üzengetnek, a fiúk csak focizgatnak, a tréner megsértődik, a tulaj hallgat, a szövetség okoskodik és idióta szabályokat hoz: oda a varázs, néző alig, úgy kopik a DVSC bűvköre, mint igénytelen prostiról a körömlakk. Hát ezt is hagyjuk tönkremenni, eltűnni? Mindent, ami szép volt ebben a világban valaha? Segíts, Gara: mond már meg ezeknek onnan fentről, hogy mi a véleményed. Ha most itt lennél, azt mondanád persze, írjam le nyugodtan, úgyis tudom, mit kell írni. De nem írom le, Neked kellene megmondani nekik. Szétcsapni közöttük, felrúgni azt a rohadt padot, elzavarni azt, aki nem oda való, mint annak idején.
Ma hét éve, hogy itt kellett hagynod minket. Zokogtam a temetéseden, s azt hittem, hogy csak a Te elvesztésed miatt. Azóta kiderült, hogy Veled eltemettünk valami mást is: a Loki legújabbkori hőskorát, az őszinte fociéletérzést, ami talán már soha nem tér vissza. Legfeljebb akkor, ha Rád emlékezünk. Most ezt tesszük: segíts, Lajos, hogy legalább egyetlen percre olyan legyen minden, mint akkor volt. Mert Nélküled mindez lehetetlen.
Tóth Csaba Zsolt
Hét éve annak, hogy elhunyt a DVSC történetének egyik legnagyobb edzője, Garamvölgyi Lajos.
„Te hoztál fel minket a nagyok közé, és Te tettél minket is naggyá,
Egy igaz ember, igazi mester, egy darabka történelem…
Ez mind Te vagy nekünk.
Köszönünk mindent!
Isten veled, Garamvölgyi Lajos!”
(Loki B-közép)
Hozzászólások