Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Központja összesen négy szikes esetében tudtak sikeresen beavatkozni, ezek közül az egyik a Balmazújváros melletti élőhely volt.
Sikeresen volt a beavatkozás a Nagy-szikes esetében, pozitív volt a rehabilitáció- derül ki az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Központjának közleményéből. A Nagy-szikes Balmazújváros mellett található. A „helyreállítás” különlegességét az adta, hogy az ökológusok már a projekt kezdetén, a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, így az első perctől kezdve követhették, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja az élőhely helyreállítása, és az ott élő madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt- részletezi a közlemény.
A szikesek
A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartják számon, mivel itt található elterjedésük nyugati határa, és még ma is nagy területeket foglalnak el hazánkban. Állapotuk a múlt század első felében- főleg a világháborúk következtében- nagyon leromlott, és azóta sem sikerült az eredeti körülményeket visszaállítani a kutatók szerint. A szikesek fontosságát az élőviláguk adja, hiszen olyan sótűrő állat-, és növényfajok élnek ott, amelyek máshol nem. A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására.
A beszámoló kitér arra is, hogy az átalakítással a szikesek első világháború előtti állapotát szerették volna visszahozni. A két világháború között számos olyan dolog történt, mely roncsolta az ottani ökoszisztémát, például csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését ezeknek a csatornáknak a betemetése jelentette, így a csapadékvíz nem tudott gyorsan, kontrollálatlanul elfolyni a területről.
A szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.
részletezi a közleményben Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója.
A makrogerinctelenek
A rehabilitáció során kiemelt figyelmet szenteltek a kutatók a vízellátásra használt patakban élő makrogerinctelen közösségekre, amiket többféle terhelés is ért a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt. Az ökológusok itt azt követték nyomon, hogy ezek az apró állatok (mint például vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) hogyan viselték a terhelést. A vizsgálatunkból kiderült, hogy a makrogerinctelenek közösségeinek szerkezete is jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek.
Hozzátette: az élőhely-rehabilitáció következtében a balmazújvárosi szikes jelenleg nagyon jó állapotban van, a beavatkozás sikeres volt. A beavatkozás óta nyomon követik az ott élő állat-, és növényfajokat, a monitorozásból pedig kiderült, hogy madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell.
A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak
Hozzászólások