A Debrecenben is megrendezett 13. Frankofón Filmnapok utolsó vetítése egy, manapság rendkívül népszerű témát, a főzést – azon belül is a séfek életmódját és szenvedélyét – helyezte középpontba. Legalábbis első ránézésre. Hogy azután hamar rádöbbenjünk: az ételek mesteri módon történő elkészítése iránti heves vágy, az ez iránt táplált szenvedély könnyen „átcsatornázható” más, a társadalmat is érintő ügyek véghezvitelére. A Louis-Julien Petit rendezte A konyhafőnök című filmet az Apolló moziban tekintettük meg.
Adott egy rendkívül szimpatikus, ám a munkahelyén a felettesével épp konfliktusba, és ezért az utcára kerülő séf, Cathy Marie (Audrey Lamy), aki állást keresvén a „felettébb bájos helyként” hirdetett épületbe betérve nem egy flancos étteremben, hanem egy menekülteket ellátó otthonban találja magát. Az otthon igazgatója, az Életrevalók című filmből nálunk is ismert és közkedvelt François Cluzet alakította Lorenzo pedig közli vele: ha vállalja náluk a munkát, az otthon lakóira kellene az ottani konyhában főznie. Igen ám, csakhogy a konyha nem hogy nem kellően felszerelt, de higiéniailag is erősen visszataszító…
Cathy mindezt látva már majdnem kifordul az ajtón, ám a barátnője, Fatou (Fatou Kaba), aki színésznő szeretne lenni, és extravagáns öltözetével és magatartásával a film egyik színfoltja, közli vele: vállalja csak el a melót, az itt kapott pénzből tegyen félre, hogy aztán végre megnyithassa a saját éttermét.
Eddig a pontig azt gondolhatnánk, hogy a film végig Cathy Marie megtépázott karrierje fel- illetve visszaépítéséről fog szólni.
Ám a menhelyen tapasztaltak, az ottani dolgozók és lakók megismerésével Cathyben óriási belső átalakulás veszi kezdetét: a saját előmenetele kezd egyre inkább háttérbe szorulni benne.
Ami még szimpatikusabbá teszi az Audrey Lamy által csodásan megformált séf amúgy is igen megnyerő személyiségét.
Cathy ugyanis képes arra, hogy beleélje magát a menhely főleg kiskorú, 10 és 18 év közötti lakóinak sorsába. Abba, hogy ezek a gyerekek egytől egyig egy jobb élet reményében érkeztek Párizsba, ám ha a hatóságok úgy döntenek, hogy nem fogadhatja be őket az állam, azonnal visszatoloncolják őket a hazájukba, a legsötétebb Fekete-Afrikába. Az igazgató és a kedves tanár, Sabine (Chantal Neuwirth) mindent megtesz a hatóságoknál annak érdekében, hogy a gyerekek maradhassanak, ám ahhoz el kell érni, hogy valamelyik iskola hajlandó legyen őket felvenni és a taníttatásukat biztosítani.
Lorenzo, Sabine és Cathy odaadó magatartásának hála aztán remek ötletük támad a gyerekek ott tartására. Azaz a taníttatásuk mikéntjére. Hogy mi ez az ötlet, azt nem árulom el, azt viszont igen, hogy véleményem szerint a megkapó sztorin kívül mire érdemes még figyelni, ha megnézik ezt a filmet. Nos, a mélységes empátiára és szeretetre, ahogy Cathy és a kollégái ezek felé a nehéz sorsú gyerekek felé fordulnak.
Ahogy a saját énjüket háttérbe szorítva, egyik francia szót a másik után tanítgatva nekik – hol az otthonban zajló matekórán, francia órán – , hol pedig bent a konyhában, a zöldségek neveinek „bebifláztatásával” azt az akadályt is el akarják hárítani a gyerekek elől, hogy esetleg a hiányos nyelvtudásuk miatt ne maradhassanak az országban.
A legcsodálatosabb azonban az, hogy amikor Cathy egy népszerű főzőműsor keretében – amennyiben megnyeri – az ország séfjévé válhatna és kitörhetne a menhelyi közegből, ezt a műsort is a gyerekek érdekében kezdi el és csinálja végig. Szintén nem árulom el, hogy hogyan.
Csak annyit mondok, hogy miközben az empátiát bennünk is fel tudja kelteni, illetve erősíteni tudja a film a menekültekkel szemben, a tévében „szakmányban” látható főzőműsorok kulisszatitkairól rendesen lerántja a leplet. Szatírába fordítván azokat.
Ebből a szempontból, valamint a menekültekkel való bánásmód milyensége szempontjából is igen bátor film tehát Louis-Julien Petit alkotása. Miközben a gyerekek Franciaországba és konyhába való integrálását kellő humorral is képes fűszerezni.
Fűszerezni, hogy stílszerűek legyünk, ha már – elvileg – főzős filmet tekintettünk meg.
Önök se hagyják ki, ha tehetik. Március végétől a hazai mozikban ezt is megnézhetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások