2024. március 9-én és 10-én, szombaton és vasárnap a debreceni Apolló mozi Oscar-napok címmel egyvégtében lejátszotta azokat a nagyszerű alkotásokat, amelyek a hétfő hajnalra virradó Oscar-gálán igen nagy eséllyel pályáztak a filmes szobrocskára — akár egyszerre többre is. Ezen filmek sorában ott szerepelt az a Szegény párák című mozi is, amelyről azóta tudjuk: újabb magyar Oscart ért, ezúttal a film díszletberendezője, Mihalek Zsuzsa kapta meg – másik három jelölés beteljesülése mellett – az érte járó, igen megérdemelt díjat.
Bevallom őszintén, a Jorgosz Lantimosz rendezte film első húsz perce után azt éreztem: nem biztos, hogy van erőm, kedvem, ingerenciám végignézni ezt az alkotást. Hiszen egy olyasfajta horrormese köszön vissza a vászonról, amely szó szerint sokkolja a nézőt a bizarr fényképezésétől kezdve a torzszülött szereplőin át a több mint meghökkentő sztorijával bezárólag. Hiszen a viktoriánus kori Londonban játszódó történet egy olyan kísérletező tudós, Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) rémmesébe illő kastélyában kezdődik, ahol egy általa kreált, fura lény határozza meg a mindennapokat: az az életkorára nézvést ugyan felnőtt Bella Baxter (Emma Stone), aki azonban egy kisgyermek szókincsével kommunikál, járása olyan, mint egy kacsáé, az illemről meg szinte semmit sem tud… Azt, hogy ez a szegény pára miért ilyen, illetve, hogy hogyan lett ilyen, azért nem árulom el, mert ezzel leleplezném a tudós egyik nagy ötletét, amely a film bizarr jellegének is táptalajául szolgál. S amelynek felvillantása tartott ott a vászon előtt: annyira sokkolt, hogy végtelenül kíváncsivá is tett…
Spoilerezés helyett inkább arról írnék, hogy ebből a se gyerek, se felnőtt állapotból hová tud fejlődni Bella, és mi az, amit ez a rémmesei emancipáció számunkra közvetíteni tud.
Hiszen Lantimosz filmjében az is a polgárpukkasztást szolgálja, ahogyan ez a felnőtté, egyben nővé érés Bella esetében megtörténik. Ugyanis mindez szinte mindvégig a szexus útján valósul meg. Mert miután Bella felfedezi a saját testét, és rájön, hogy hogyan okozhat örömet saját magának, a neki férjnek szánt Baxter-tanítvány, Max MacCandles (Ramy Youssef) helyett a tudós ügyvédjével, Duncan Wedderburn-nel (Mark Ruffalo) összeszűrve a levet a szexualitás okozta gyönyör nála olyan magas fokra hág, amely – érdekes módon – nemcsak a nőiségében erősíti meg, de a gondolkodásának is szárnyakat ad. Egyre bővül a szókincse, egyre kevesebb nyelvtani hibát vét egy-egy mondata megformálásakor, s ezzel egyidőben egyre inkább fölébe kerekedik a nőcsábász hírében álló Duncannek is.
A minden szinten a szexualitás adta gyönyörből előhívott fejlődés azonban egyetlen területen nem jelentkezik Bellánál: ez pedig a világra való rácsodálkozása mikéntje. Ugyanis ez továbbra is infantilis jellegű marad. S mivel ezen a téren gyermek marad Bella — azaz semmi nem gátolja meg abban, hogy ha valami szokatlant lát, észlel, tapasztal, akkor egy ötéves gyerek kíváncsiságával arra rá is kérdezzen —, az ügyvéddel Európa nagyvárosait bejárva folyton kellemetlen helyzetbe keveri magát. De csakis azért — és itt érzem a film fő mondanivalóját —, mert a civilizált társadalom szemében elfogadhatatlanul viselkedik. Pedig mindig igaza van, és jogosan is teszi fel a kérdéseit, csak hát minden egyes alkalommal beleütközik azokba a konvenciókba, amelyek Lantimosz filméjt látva egyértelműen a felnőtt társadalom prüdériája és sznobizmusa előtt rántják le a leplet.
Ezek a kellemetlen helyzetek azonban nem akadályozzák meg abban Bellát, hogy szexuális étvágyát pénzzé is tegye: Duncant elhagyva, őt megunva büszkén kínálja fel a testét, mert úgy van vele, hogy amellett, hogy ő ezt tényleg élvezi is, és még pénzt is keres vele, további, az őt körülvevő sznob világban máshol, más úton-módon meg nem szerezhető tapasztalatokra tehet szert általa.
Olyannyira, hogy amikor hosszú „tanulmányútjáról” hazatér a tudós házába, már ő irányít mindent, sőt, gazdája nyomdokaiba lépve kedve szottyan orvosnak tanulni… Azaz egy olyan hivatást választani, ami akkoriban szinte csak a férfiak számára volt opció. Ám, hogy mit kezd a tudásával — túllép-e ebben a vonatkozásban a gazdáján, vagy az ő bizarr útján halad tovább —, arról győződjenek meg önök. Miközben nyomatékosan kérem: ne adják fel az első képkockák után. Ha kibírják a rendkívül szokatlan filmkezdést, hihetetlen utazásban lehet részük az alkotásban szereplő szegény párákat követve.
Gyürky Katalin










Hozzászólások