A Melegvizek országa című filmről.
A magukat Buharov-testvérekként aposztofáló rendezőpáros, Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél a tőlük megszokott módon ismét zavart és talán némi megrökönyödést váltanak ki legújabb, a napokban a hazai mozikba kerülő filmjükkel, a Melegvizek országával. Azoknak, akik nem ismerik az alkotók világát, mondjuk a Lassú tükör vagy Az itt élő lelkek című mozit, szó szerint sokkoló lehet ez a film (is). Akik viszont ismerik, és kedvelik azt a misztikummal fűszerezett művészi világot, amelyet Buharovék elénk tárnak, tobzódhatnak ebben az esztétikai és stílusbravúrban.
A film előzetese egy érdekes kérdéssel indít: kaktusszá változtatható-e az ember? Egyáltalán, meddig tágítható az emberi tudat? Nos, a kérdés adekvát, ugyanis a film szereplői egytől egyig a saját kilátástalan életükből keresnek olyasfajta kiutakat, amely alternatív univerzumokban, más, a földitől eltérő létformákban lelhetők fel. S mindegy, hogy ezt pszichotikus szerek használatával, egy különleges jógaformával, egy perui utazással, vagy akár egy szerelemmel szeretnék elérni. Ez utóbbira például az a beteg, idős hölgy vágyik, aki egykoron megélte ezt a szerelmet, s most az internet világában újra meg szeretné találni az évtizedekkel ezelőtt imádott férfit. Mindez még nem is lenne annyira meghökkentő, ha közben – a rendezők elképesztő fantáziájának hála – ezeknek az embereknek a boldogságkeresésébe nem szólna bele egy alattomos, hátulról támadó növényzet, a szárcsomós inda, amely az ágyékrészen keresztül juttatja be vöröses spóráit szervezetbe, és az emberi méhen keresztül reprodukálja magát. A film főhősnője, az itt is zseniálisat alakító Török-Illyes Orsolya egyszer csak „terhes” lesz ettől a növénytől, s meg is szüli az ivadékot. Az emberi módon reprodukálódó indák aztán – legalábbis Buharovék filmje ezt sugallja – simán át tudják venni a hatalmat a földi élet, a földön élő emberek felett.
A csodanövény uralmának kezdete azonban – ha még mélyebbre ásunk a film mondanivalójában – nem más, mint nagyon erős, a jelenkori társadalmat, egyben a politikát is érintő kritika. A falubéli polgármester körüli zűrök, a választás elcsalása, a rengeteg, a normálistól eltérő módon a boldogságát kereső ember ábrázolása mind-mind arra utal, hogy valami nagyon nincs rendben nálunk. S akkor tessék: itt a csodainda, nézzük meg, hogy ezzel mit tud kezdeni kis hazánk és az emberiség! Mintha ezt üzenné, ezt „dobná az arcunkba”ez a provokációnak éppúgy, mint stílulsbravúrnak beillő film.
A 8 mm-es kamerával felvett képsorok – amely a filmnek különös, kusturicás és bunueles hatást kölcsönöznek, illetve ezek „kevercsét” láttatják – megdöbbentő mivoltát a minden egyes szereplő rendkívül precíz és ehhez a filmhez passzoló játéka biztosítja. Nem véletlen, hogy a rendezőpáros az alternatív filmvilágból keresett főszereplőket: a fent említett Török-Illyés Orsolya mellett a filmben a férjét az a Hajdu Szabolcs alakítja, aki rendezőként a filmjeivel maga is kívül áll a mainstream kategórián, s az ő alkotásaiban gyakran szereplő színésztársa, Szabó Domokos játéka – aki egyfelől a néninek segít megtalálni egykori szerelmét, másfelől az indákat tudományosan tanulmányozza – szintén nagyon ide vág. De a mellékszerepeket sem kisebb színészek vállalták magukra, mint amilyen Cserhalmi György, Thuróczy Szabolcs vagy épp Kecskés Karina.
Aki szereti a szokatlan, minden szempontból – a képi világ, a mondanivaló tekintetében – extrém filmeket, az ne hagyja ki a Melegvizek országát. Akinek ez már a sci-fi-n is túlmutat, és emészthetetlen, az pedig válasszon más, könnyebben emészthető alkotást. Debrecen art mozijában, az Apollóban mindegyikre van lehetősége.
Gyürky Katalin










Hozzászólások