Csendesen, szinte észrevétlenül a hideg faggyal érkezett, s óvatosan kúszott a gondolatok közé. Ismét eltelt egy év. Igen, bár azt gondolom, sőt bátran kijelenthetem; ez az év mindenkiben mély nyomott hagyott, és senkinek sem éppen azt hozta, amire számított tavaly ilyenkor.
Akárcsak a többi, ez is gyorsan elillant, csupán néhányan nehezebben fogják elfelejteni, mint az eddigieket. Az elmúlt hónapokban sokan mély álomból ébredtek, és sajnos akadtak olyanok is, akik elaludtak végleg. Felbolydult a világ, s olyan dolgok történtek, melyeket sokan szívesen kitörölnének. Mégis azt gondolom, az év ezen szakában érdemes visszatekinteni és számot vetni. Ha most azt is érezzük, hogy darabokra hullik körülöttünk minden, ez azért van, mert éppen most születik valami új. A régi azért távozik, hogy átadja helyét az újnak. A világ történései talán éppen abban segítenek, hogy el tudjunk csendesedni, zárjuk ki a külső zajokat, s figyeljünk magunkra. Újra elérkezett az adventi időszak, ami pontosan erről szól: a remény és az eljövetel időszaka ez, a befelé fordulás, az elcsendesedés ideje. Ezen a napon otthonok millióiban lobban fel egyszerre az első gyertya lángja, s vele együtt talán egyszerre gyúl fény a szívekben is. Idén karácsonykor lehet, hogy végre nem az lesz a fontos, hogy mi van a fa alatt, hanem, hogy kik vannak körülötte.
Hozzászólások