November 11. Márton napja, amit manapság libalakomákhoz, az újborhoz kötünk, egyesek az őszi mezőgazdasági munkák befejezéséhez, amely természetesen összefonódik a libaevéssel és borivással is. De miért ezen a napon van Márton nap? És mi köze van a libákhoz? És hogy jönnek ide a lámpások meg az édességek?
Élt egyszer egy Márton nevű ember, akit ma már Szent Mártonként vagy Tours-i Szent Mártonként ismerhetünk. A több, mint 1700 éve született Márton életét számtalan módon feldolgozták már és nem véletlen, hogy ilyen részletességgel fennmaradt: krisztusi párhuzamokat fedezhetünk fel viselkedésében, tetteiben. És bár ő nem Isten fia volt, mégis kiválasztott lett, aki ennek felismerése után egész életét a jó szolgálatának szentelte és felfoghatatlan méretű hatást gyakorolt Európa egyre inkább kereszténnyé válásában. És az már csak hab a tortán, hogy a mai Magyarország területén született.
Ifjúkori katonalét
Születésének évszámát vita övezi, így nem tudni, hogy 316-ban vagy 317-ben látta-e meg a világot, az viszont biztos, hogy Savaria szülötte, ami a mai Szombathely elődje volt. A Római Birodalom városában éltek pogány szülei. Apja a római légió tisztjeként szolgált. A pogány neveltetés ellenére már 12 éves kora óta foglalkoztatta a vallás és akkor fogalmazódott meg benne először, hogy keresztény szeretne lenni, majd remeteként élne később. Anyja és apja akarata ellenére, beleegyezésük nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, vagyis katekumenné avatta. Abban az időben egy katona férfi fiának is katonai szolgálatot kellett teljesítenie, így Márton már 15 évesen a hadi világban találta magát, a szülők is fellélegezhettek egy kicsit. Márton remekül helyt állt ebben a szerepben is, alázatossága, szolgálatkészsége és kitartása tiszteletet vívott ki, miközben keresztény értékrendje is ép tudott maradni.
Ezekben az években a család már Itáliában élt, ugyanis édesapja szolgálataiért Pavia városában kapott birtokot. Pavia neve a mai napig nem változott, a Milánótól csupán 35 km-re található egyetemváros arról is ismert lett később, hogy az 1800-as évek végén Albert Einstein is élt ott egy ideig családjával.
Mártont Galliába, a mai Franciaországba vitte katonai küldetése, ott Amiensben teljesített szolgálatot (ezt a francia várost szintén ugyanígy hívják a mai napig). A Párizstól 120 km-re fekvő városban született például Emmanuel Macron jelenlegi francia elnök vagy a magyar-amerikai származású sakkmester, Benkő Pál is.
A mindent megváltoztató téli éjszaka
334 telén különösen hideg volt. Márton minden ruháját a szegényeknek adta, csak annyija maradt, amit magán hordott.Egyik alkalommal szokásos éjszakai járőrszolgálatát teljesítette, amikor találkozott egy kifosztott és összevert koldussal a fagyos időben. Elővette kardját, fogta katonai köpenyét és kettévágta, majd egyik felét a koldusra terítette. Még aznap éjjel látomása volt: Krisztust látta a levágott köpenydarabban, aki így szólt hozzá: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe”.
Az látomás (vagy álom) olyan hatással volt rá, hogy innentől kezdve tudta: élete célja nem lehet más, csakis a hit gyakorlása és tudása megosztása másokkal. 22 éves korában, 339-ben keresztelkedett meg Amiensben, de a kereszténnyé lett katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légióban.
341-ben utolsó idejét töltötte katonaként, amikor barbárok várható támadásának a híre jutott el Constans császárhoz. A császár név szerint szólította harcra a katonákat, akiknek ajándékokat is adott. Márton visszautasította azokat, majd megüzente a császárnak, hogy eddig őt szolgálta, de mostantól Istent fogja és nem hajlandó fegyvert fogni másik emberre. A császár gyávasággal vádolta meg Mártont, aki ezt visszautasította. Megüzente: harcba megy, de nem fog fegyvert. Végül a véresnek tervezett csata elmaradt, ugyanis a barbárok küldötteket küldtek a császárhoz és békét kértek. Az esetet sokan értelmezték egyfajta csodaként, ugyanis nem volt jellemző az ilyen eset. Márton ismét megerősítést kapott abban, hogy jó úton járt. Végre megkezdődhetett élete új fejezete.
Isten szolgája
A fiatal férfi felkereste a poitiers-i püspököt – Hiláriust – és felajánlotta neki szolgálatát. A közös munka olyan jól sikerült, hogy a püspök diakónussá akarta szentelni Mártont, aki nem volt hajlandó elfogadni a hirtelen érkező ajándékot, ő az egyházi rangfokozatok legalsó szintjén kezdte meg szolgálatát és csak később vette fel a diakonátust a püspök kezéből.
Ez az időszak nem tartott sokáig, ugyanis álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza Pannóniába, egész pontosan szülővárosába. Szülei már korábban hazatértek. 355-ben indult el, de útközben is hittérítéssel foglalkozott, ami nem volt zökkenőmentes, akkoriban sokan nézték rossz szemmel ezt a tevékenységet. Egy alkalommal rablók támadták meg, de bátran kiállt magáért és végül nem fosztották ki. Egyik támadóját meg is térítette. Otthon anyja is keresztény hitre tért át fia hatására, akit ő maga keresztelt meg. Szigorú apja pogány maradt, de már nem küzdött azért, hogy fia felhagyjon tevékenységével. A hagyomány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kútból mert vizet használta anyja megkereszteléséhez. Az egykori kút helyén ma Rumi Rajki István Szent Márton szobra áll.
A barátságtalan Pannónia
Savaria-i visszatérése mégsem tarthatott sokáig, ugyanis az eretnek ariánus mozgalom egyre erősödött. Ez olyan mértékeket szült, hogy Mártont elkapták, megverték és elüldözték a városból. Úgy döntött, hogy visszatér Itáliába Hilárius püspökhöz, azonban útközben értesült róla, hogy őt is elüldözték. Milánóban telepedett le, de ott is ugyanaz a sors várt rá: lázadónak titulálták és elüldözték. Egy pap társaságában Insula Gallinariána lett úti céljuk, ahol a Tyúk-szigetnek becézett lakatlan szigeten kezdenek remete életmódot. Ott a fellelhető növényekkel táplálkoztak, egy alkalommal azonban Márton mérgező gyökeret evett és közel került a halálhoz. Szintén csodának számít felépülése. Ez ismét erőt adott neki, hogy folytatni kell a munkáját. Időközben Constantius császár visszaengedte Hilárius püspököt Poitiersbe, így Márton útra kelt, hogy végre sikerüljön az újratalálkozás. A városba visszatérve azt tapasztalta, hogy csak a nagyobb településeken maradt meg a kereszténység, a falvak világában teljesen eltűnt. Ekkor a Poitiers melletti Ligugé nevű faluba költözik (azt ma is alig több, mint háromezren lakják), hogy ott vonuljon remeteségbe. Sokan csatlakoznak hozzá és egész nagy létszámú közösség alakult meg.
Ebben az időszakban cselekedetei egyre nagyobb területeken váltak népszerűvé és példaértékűvé, az évek pedig utazásokkal, hittérítéssel teltek. Messze földön híressé vált önzetlensége, segítőkészsége és tiszta szíve miatt, de természetesen a köpenye szétvágása maradt a legnagyobb tett, amely miatt már életében úgy beszéltek róla, mint egy szentről.
Márton és a libák
371-ben úgy döntött az egyház, hogy Mártont Tours püspökének nevez ki. Ez ellen Márton ismét tiltakozott, nem tartotta magát méltónak a feladatra. Ez szülte meg újabb legendáját, amely végérvényesen a nevéhez kötötte a libákat. Olyannyira ellenállt a felkérésnek, hogy egy libaólba bújt el az emberek elől. A libák őrületes gágogásba kezdtek, ezzel lebuktatták őt.
Ezekben az időkben november 11. a téli évnegyed kezdete volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak lakomákat. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották (latinul avis Martis, vagyis Mars isten madara). Innen eredeztethető a Márton madara kifejezés is, amit a házilibára is mondanak.
Márton püspök nem érezte jól magát a Tours-i fényűzésben, egyszerűbb életre vágyott, így a jelenleg kevesebb, mint háromezer fős Marmoutierben talált új otthonra, amit több, mint 500 km-re található Tours városától. A munkáját folytatta, járta a falvakat és térített, egyre eredményesebben. Gallia-szerte templomok épültek, Márton püspök pedig minden vidéket bejárt, sok helyen már várták, egyfajta messiás szerepet aggattak rá. Útjai során nagyobb városokba is ellátogatott, Párizsban egy alkalommal megcsókolt egy leprás embert is.
Szembenézni a halállal
Már elmúlt nyolcvan, mikor a Candes nevű faluban érte a halál 397. november 8-án. Hirtelen betegedett meg, hamuágyban feküdt, megtagadta, hogy szalmaágyba helyezzék. Élete utolsó óráiban Istenhez beszélt, jelezte felé, hogy elfogadja azt is, ha felépül és folytatja munkáját, de elfogadja azt is, ha mennie kell. Ez utóbbi történt. A jelenleg is 200 főnél kevesebb lélekszámú falu nevet váltott: Candes-Saint-Martin néven kell keresni. Utolsó fekvőhelye helyére templomot építettek.
A Savaria-i szülőház helyén 829-ben kezdték el építeni azt a templomot, amelyet most Szombathelyi Szent Márton-templomként ismerünk. . A templom az 1885-ig önálló Szentmárton község plébánia temploma volt. Szombathelyen számos más emlékhely található Szent Márton kapcsán, de Magyarországon több település is őrzi a nevét: Berettyószentmárton (1970 óta Berettyóújfaló része, a Berettyó túloldalán található városrész neve), Bükkszentmárton, Győrszentmárton (ma Pannonhalma), Hegyszentmárton, Hegyhátszentmárton, Kisszentmárton, Kemenesszentmárton, Kunszentmárton, Szentmártonkáta, Rózsaszentmárton, Szalkszentmárton, Szilvásszentmárton, Tiszaszentmárton, Tápiószentmárton, Tótszentmárton, Zalaszentmárton és Szigetszentmárton.
A népi Márton-napi hagyományok mellett érdemes szót ejteni más európai országok szokásairól is. Nyugat-Európában jellemző a gyerekek lámpás felvonulása, amellyel fényt visznek a sötétsége, ezzel szimbolizálva Szent Mártont, aki szintén fényt vitt egy sötét korban az emberek szívébe. Lengyelországban kifejezetten erős a Márton-kultusz, november 11-én (amely egyébként Szent Márton temetésének napja volt) sütik a Szent Márton croissantokat. A francia croissantokkal ellentétben ezek félhold alakúak és mákos-mandula töltelékük van. Ez a hagyomány leginkább a közel 600.000 főt számláló Poznań városban élhető meg, ahol óriási felvonulást tartanak a Szent Márton úton.
Magyarországon leginkább a Waldorf óvodák és iskolák foglalkoznak Szent Márton napjával: már hetekkel korábban elkezdik a ráhangolódást az ünnepre. Ezen a napon a debreceni Waldorf ovisok a sötét udvaron fényáradatot kapnak mécsesekkel, kezükben pedig lámpásokkal világítják be a sötét estét. Kezükben libaformájú kekszeket szorongatnak, melyekből darabokat letörve osztoznak meg egymással és tapasztalják meg az önzetlenség igazi örömét. A debreceni Waldorf iskolások életkor szerint különböző módon ünnepelnek Márton napján. A legkisebbek például nagy sétát tesznek ma kora este az óvárosban, hogy lámpásaikkal bevilágítsák az utcákat és fényt vigyenek a sötétségbe.
Kovács Ákos Ébredj (Szent Márton köpenye) című dala 2006-ban jelent meg a Még közelebb című lemezén, a dal pedig felidézi az Amiens-i történetet:
„Az álom partján aztán hozzád lép egy árny
Díszruháját karddal vágja szét
Úgy borul föléd, mint angyalhordta szárny
Szent Márton rád teríti fényes köpenyét„
Akik mélyebben elmerülnének Szent Márton világában, ajánlott felkeresniük a Szent Márton európai kulturális útvonalat, amely Szombathely és Tours között húzódik. Magyarországon és Franciaországon kívül Szlovéniát és Olaszországot is érinti. További részletek olvashatók erről a kapcsolódó Wikipedia szócikkben.
A Szombathelyi Egyházmegye papírbábos előadása gyermekek számára Szent Márton életéről:
Fényfestés a Szombathelyi Szent Márton templom homlokzatán a Szombathelyi Egyházmegye hivatalos YouTube csatornáján:
Nem nehéz átérezni azt, hogy Szent Márton életének mozzanatai akkor is ugyanolyan kiemelkedők, ha minden réteget (vallás, egyház, korszellem, politika) lebontunk róla, ugyanis a magjában minden benne van: őszinte önzetlenség, emberség, szeretet, hit, remény, odafigyelés, egyenes gerinc. Jó érzés egy kicsit elmerengeni ezen és belegondolni abba, hogy milyen hatást tudott elérni egyetlen ember a rendíthetetlen hitével és kitartásával.
Hozzászólások