Dombóvári István stand-up comedy előadó ötödik, 2022-ben megjelent könyve, a Félkemény az emberi kapcsolatok fontosságáról szól jó adag humorral. Milyen férjnek, apának és barátnak lenni manapság? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a kötet.
Dombóvári István regénye az előző négyhez hasonlóan a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg. Kormos Anett humoristakollégájával közösen írt könyvében, a 2013-as A nagy roastkönyvben a bulvárt és a populáris kultúrát vették górcső alá, írt már regényt 2017-ben Pisti vagyok, ments ki innen! címmel egy vidékről a fővárosba költöző férfiról, a szintén 2017-es Félkövérben a fogyókúrájáról mesélt, a 2019-es Netperces novellák című kötete Örkény István egyperceseinek műfaját idézi meg.

Az író a Dumaszínház tagja, a kezdetektől rendszeresen fellép a Showder Klub című televíziós műsorban, önálló estjei a Comedy Clubban nézhetők vissza. Akárcsak Kőhalmi Zoltán regényeit, Dombóvári István írásait is nehéz úgy olvasni, hogy elvonatkoztassunk a humoristák előadói stílusától, hogy ne a stand-uposok egyedi hangján „hallgassuk” a leírtakat. Ez alól Dombóvári új regénye, a Félkemény sem kivétel: nyelvezete erősen hasonlít a szerző színpadon előadott anyagaihoz. Humorának fő témái a bulvár és a pajzán sztorik, így nem meglepő, hogy ezek állnak új regénye középpontjában is.
Az új regény borítója egyértelműen kijelöli a történet fő szervezőelemét, és helyszínét. A kép tetején, a háttérben a szerző neve mögött a budapesti panoráma látható, legfelismerhetőbb elemei a Parlament és a Szabadság-szobor sziluettje. Alatta egy lekonyuló cserepes kaktusz és egy magassarkú, vörös női cipő található, amelyek a cím tükrében egyértelmű szexuális konnotációkkal bírnak – megelőlegzik az olvasó számára, hogy a mű többnyire a nemi aktus, illetve annak meghiúsítása köré szerveződik majd . A cserép azt is előre vetíti, hogy a főszereplő házas, mint ahogy a borítón szereplő kaktusz sem vadon él, hanem háziasított. Ahogyan a növényt a cserép tartja életben, úgy a főszereplő számára is meghatározó a házassága.
Bár a főszereplő, Fecó egy 40 éves informatikus – azon belül rendszerszintű elemző IT-s – nem olyan, a nőkkel kapcsolatba kerülni képtelen sztereotípiaként jelenik meg, mint amit a szerző az estjeiben elő szokott hívni, hanem egy kidolgozott jellem, akiért ha nem is rögtön, de a történet előrehaladtával az olvasó képes szimpatizálni, együtt izgulunk vele, hogy sikerrel járjon. A jellemzése viszont, miszerint egy átlagos kinézetű, átlagos munkával és átlagos ambíciókkal rendelkező férfi, eléggé megúszós. „Megvolt az átlagosan bérelt átlagos helye egy átlagos világban.” (8.) A legfőbb jellemzői (fél attól, hogy elveszíti a feleségét, akit csodál és vannak barátai) sem valami egyediek. A főszereplő négyfős baráti társaságának minden tagja a férfiak egy-egy archetípusát testesíti meg. Fecó a gyerekes, későn érő fajta, Ákos az álmodozó dumagép, aki elégedetlen a munkahelyével, Gábor a papucsférj, aki egyben lelkes apajelölt, Iván a narcisztikus gazdag testépítő. A főbb szereplők középkorú férfiak, mint amilyen maga a szerző is, így az őket érintő témákkal foglalkozik a mű, mint például, amikor egy fiatalabb kollégát léptetnek elő a munkahelyen, vagy amikor megbántják a feleségüket. A női szereplők ezzel szemben – lévén sokkal kevesebb szerephez jutnak, mint a hímek – kevésbé árnyaltak, a három legfontosabb, akik alakítják a cselekményt, Erika, egy sikeres kutató, Réka, a barátnője, aki ki nem állhatja Fecót, mert szerinte jobbat érdemel a legjobb barátnője, és Szilvi, aki hát egy eszkort. Ezek a karakterek tartogatnak meglepetéseket az olvasók számára, némelyikük jellemfejlődésen is keresztül megy a történet során, de nem mindegyikük.

A történet a négyfős baráti társaság kalandjait meséli el, akik próbálják megakadályozni Fecó feleségét, Erikát abban, hogy lefeküdjön egy amerikai rocksztárral, miután összeveszett a férjével egy félreértés miatt. Hibát hibára halmoznak, lehetetlen helyzetekbe kerülnek és rendre kudarcot vallanak, de nem adják fel. Ez szolgáltatja a mű humorát, illetve két visszatérő poén, a bagószagú taxis, aki hőseinket fuvarozza, és a Full Hardcore sztriptízbár meglátogatása, amit minden alkalommal meghiúsít valami.
A történet a „bajbajutott királylány” megmentése a vén („Steve Cox még soha nem lépett fel Magyarországon, és a korából adódóan valószínűleg nem is fog többé.” (164.)) „sárkánytól” mese kiforgatva, ahol Erika, a feleség saját maga irányítja a sorsát, végig mindent a kezében tartva – Fecóval ellentétben – mégis a főhős a saját szemszögéből egy – erények helyett inkább hiányosságokkal rendelkező – hős „lovag”, aki nem nemes, hanem önző okokból a megmentésére készül. Míg a mesékben a vitéz a megmentés után nyeri el a királylány kezét, itt már évek óta házasok, sőt Fecó a saját hibájából, a féltékenykedése és irigykedése miatt veszíti el a történet elején a kedvesét. A főhős célja eléréséhez különböző kihívásokat áll ki vagy bukik el (például megkeresni a feleségét, bejutni egy koncertre vagy lebeszélni a rocksztárt a közösülésről), útja során segítik őt a bajtársai, a többé-kevésbé hű „fegyverhordozói”, akik néha maguk okozzák a bajt (például szó szerint félreérthető helyzetbe lökik Fecót), és megtalálhatók különböző ellenfelek is a recepcióstól a biztonsági őrig, akik meg akarják akadályozni őt a célja elérésében.
A szereplők kinézetéről kis túlzással csak annyit tudunk meg, hogy átlagosak, sportosok, jó pasik, gyönyörű nők, szoláriumbarnák vagy államtitkár-helyettes külsejűek. Dombóvári István a Facebook-oldalán Fórizs Attila karikaturista rajzain keresztül bemutatta a könyv megjelenése előtt a szereplőket. Ezek az illusztrációk a leírások hiányát pótolandó bekerülhettek volna a könyvbe is.
Több aránytalanság is felfedezhető a szövegben. Nagyon kevés a leírás, és ez azért zavaró, mert a párbeszédek mennyisége ezzel ellentétesen arányos. Egyetlen szobabelső van benne leírva részletesen, de az is csak a vicc kedvéért, Gábor és feleségének hálószobája, ami azt hivatott bemutatni, hogy Gábor mennyire papucsférj. A másik aránytalanság a fejezetek felosztásában érhető tetten, a 277 oldalas regény 12 fejezetből áll, amiből az első nyolc és az utolsó kettő 4-9 oldalas, a középső kettő viszont 62, illetve 151 oldalas. Utóbbi, igazán hosszú fejezetet, az Egy igazán hosszú éjszakát fel lehetett volna osztani több rövidebb fejezetre (például „A koncert”, „Az étterem”, „A szálloda”). Ez jobban strukturálná a kötetet.
A könyv nyelvezete vulgáris, használ szlenget (például feszkó vagy bemószerol), angolból fonetikusan átvett szavakat (például ímél és csetablak), illetve Steve Cox, a Magyarországra látogató amerikai rocker eleinte angolul beszél, majd a magyar és angol keverékére, az úgynevezett hunglishre vált. És találhatók benne közhelyek is (például: A tett halála az okoskodás). Mindezzel a beszélt nyelvhez közelít ez a szórakoztató irodalmi szöveg.
Olyan érzést kelt az olvasóban, mintha egy középkategóriás magyar vígjátékot nézne, de a magyarok szíve pont ezek felé húz, lásd a Valami Amerika és az Üvegtigris trilógiát. Ezeknek a kliséit használja, amik ugyan jópofák, de nem adnak hozzá a poénfaktorhoz, pláne, hogy nincsen bennük csavar, hanem csak egyszerűen elköveti őket a szerző. Ott van például az a jelenet, amikor valaki azt hiszi, hogy meg fog halni, ezért elmondja ismerőseinek a zavarba ejtő titkait, majd mégis megmenekül, vagy amikor olyasvalakit szidnak, aki az adott szereplő mögött áll, és mindent hall, de a beszélő csak a monológja végén veszi ezt észre, vagy amikor a karakter elpróbálja, hogy mit fog majd mondani a nőnek, akivel találkozni készül, közben pedig a járókelőket meglepi, hogy magában beszél.
(Dombóvári István: Félkemény, Budapest, Jaffa, 2022, 278 oldal)
Hozzászólások